Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Wehner Tibor: Új szobraink

kolt, szürkéskék aluljáró-atmosz­férának. Néhány lépésre a Kálvin tér­től, a Szabadság-híd pesti hídfő­jénél, a Dimitrov tér parányi parkjában májusban avatták fel Georgi Dimitrovnak, a fasizmus el­leni küzdelem kiemelkedő harco­sának egész alakos, életnagyság­nál nagyobb portréemlékművét, Valentin Sztarcsev bolgár művész alkotását. A szófiai dolgozók ajándékaként Budapestre került szobor portréhűsége révén a tör­ténelmi jelentőségű alakot idézi, de a magabiztos, szilárdságot su­gárzó tartás, az expresszív len­dületű körvonalak szobrászi meg­jelenítése túlmutat a portré tar­talmi körén. A mű szemlélése közben a háttérben kibontakozó városképi részlet — a Gellért­hegyen álló Felszabadulási Em­lékmű — tág érvényességűvé bő­víti a Dimitrov-szobor jelentés­rétegeit. A XIII. kerületben, a Duna által szegélyezett új városrész­ben, panelházak között, a KISZ KB székháza előtti kis parkban kapott közteret Segesdi György krómacél térplasztikája. Az alig észrevehető kis dombon két,cső­lábon álló, téglatest alakú, a téglatestből középen lépcsőzete­sen kiemelkedő és bemélyedő, íves keretelésű nyílással áttört tömb révéh — végső soron egy motívum fordított megismétlése, összeillesztése — dekoratív ab­sztrakt térplasztika született. A mű funkciójának, témájának hi­vatalos meghatározása: „a XIII. kerületi üzemek karakterét szim­bolizáló térplasztika". Talán jog­gal vélhetjük úgy, hogy hiábavaló és abszurd próbálkozás lenne a meghatározást az alkotással össze­hasonlítani, de hát nem is ez a fontos; Segesdi György puritán, jelszerű, emlékezetbe vésődő kompozíciót tervezett. Léptéke, mérete azonban problematikus: a környező hatalmas épületek kö­zött kissé eltörpül, hatótere nem érvényesülhet megfelelőképpen. Nonfiguratív fogalmazási; tér­plasztika Marosán László műve is, amelyet az Ifjúság útján, a Népstadion és a Budapest Sport­csarnok közötti, passzázsokkal átívelt út mentén helyeztek el. Akrómacélból készült kompozíció egy — megtekintésekor még mű­ködőképtelen — szökőkút kör alakú betonmedencéjének közép­pontjában áll: stilizált virágmo­tívum (vagy cápauszony ?) ötszö­rös megismétlése. Száraz meden­ce mellett, vízsugarak hiányában természetesen nem ítélhető meg, hogy milyen lesz a szökőkút vég­ső összhatása, annyit viszont meg­állapíthatunk, hogy a fémkonst­rukció komponálása meglehető­sen zavaros; egyetlen formaelem­nek ilyetén többszörös megismét­lése indokolatlan és unalmas. A zavaros összkép a körbejárás köz­ben tovább kuszálódik, s átte­kintve a kerítésen, a Népstadion ötvenes években felállított, lehan­goló sportszobor-galériájára, csak annyit jegyezhetünk meg: bár az idők változnak, az üres sablon lehet valósághű és lehet akár ab­sztrakt is, a lényegen — a mű minőségén, értékén — ez nem változtat. Óbuda Vörösvári úti lakótele­pén, magas lakótömbök és egy­szintes kommunális kiszolgáló egységek között állították föl (ál­lították meg) Schéner Mihály tü­neményes Dorottyás-kocsi] át. Ját­szóterek, cölöpvárak szomszédsá­gában, bölcsőde és iskola bejárata mellett várja a szépen rendben tartott parkban sétálókat és a cél­jaik felé igyekvőket ez a varázs-Schéner Mihály: Dorottyás-kocsi. Óbuda, Vörösvári úti lakótelep 32

Next

/
Thumbnails
Contents