Budapest, 1983. (21. évfolyam)
10. szám október - Wehner Tibor: Új szobraink
kolt, szürkéskék aluljáró-atmoszférának. Néhány lépésre a Kálvin tértől, a Szabadság-híd pesti hídfőjénél, a Dimitrov tér parányi parkjában májusban avatták fel Georgi Dimitrovnak, a fasizmus elleni küzdelem kiemelkedő harcosának egész alakos, életnagyságnál nagyobb portréemlékművét, Valentin Sztarcsev bolgár művész alkotását. A szófiai dolgozók ajándékaként Budapestre került szobor portréhűsége révén a történelmi jelentőségű alakot idézi, de a magabiztos, szilárdságot sugárzó tartás, az expresszív lendületű körvonalak szobrászi megjelenítése túlmutat a portré tartalmi körén. A mű szemlélése közben a háttérben kibontakozó városképi részlet — a Gellérthegyen álló Felszabadulási Emlékmű — tág érvényességűvé bővíti a Dimitrov-szobor jelentésrétegeit. A XIII. kerületben, a Duna által szegélyezett új városrészben, panelházak között, a KISZ KB székháza előtti kis parkban kapott közteret Segesdi György krómacél térplasztikája. Az alig észrevehető kis dombon két,csőlábon álló, téglatest alakú, a téglatestből középen lépcsőzetesen kiemelkedő és bemélyedő, íves keretelésű nyílással áttört tömb révéh — végső soron egy motívum fordított megismétlése, összeillesztése — dekoratív absztrakt térplasztika született. A mű funkciójának, témájának hivatalos meghatározása: „a XIII. kerületi üzemek karakterét szimbolizáló térplasztika". Talán joggal vélhetjük úgy, hogy hiábavaló és abszurd próbálkozás lenne a meghatározást az alkotással összehasonlítani, de hát nem is ez a fontos; Segesdi György puritán, jelszerű, emlékezetbe vésődő kompozíciót tervezett. Léptéke, mérete azonban problematikus: a környező hatalmas épületek között kissé eltörpül, hatótere nem érvényesülhet megfelelőképpen. Nonfiguratív fogalmazási; térplasztika Marosán László műve is, amelyet az Ifjúság útján, a Népstadion és a Budapest Sportcsarnok közötti, passzázsokkal átívelt út mentén helyeztek el. Akrómacélból készült kompozíció egy — megtekintésekor még működőképtelen — szökőkút kör alakú betonmedencéjének középpontjában áll: stilizált virágmotívum (vagy cápauszony ?) ötszörös megismétlése. Száraz medence mellett, vízsugarak hiányában természetesen nem ítélhető meg, hogy milyen lesz a szökőkút végső összhatása, annyit viszont megállapíthatunk, hogy a fémkonstrukció komponálása meglehetősen zavaros; egyetlen formaelemnek ilyetén többszörös megismétlése indokolatlan és unalmas. A zavaros összkép a körbejárás közben tovább kuszálódik, s áttekintve a kerítésen, a Népstadion ötvenes években felállított, lehangoló sportszobor-galériájára, csak annyit jegyezhetünk meg: bár az idők változnak, az üres sablon lehet valósághű és lehet akár absztrakt is, a lényegen — a mű minőségén, értékén — ez nem változtat. Óbuda Vörösvári úti lakótelepén, magas lakótömbök és egyszintes kommunális kiszolgáló egységek között állították föl (állították meg) Schéner Mihály tüneményes Dorottyás-kocsi] át. Játszóterek, cölöpvárak szomszédságában, bölcsőde és iskola bejárata mellett várja a szépen rendben tartott parkban sétálókat és a céljaik felé igyekvőket ez a varázs-Schéner Mihály: Dorottyás-kocsi. Óbuda, Vörösvári úti lakótelep 32