Budapest, 1983. (21. évfolyam)

10. szám október - Megyesi Gusztáv: Betlihez sok, durchmarshoz kevés

zatunk hasonló mutatóit kétszeresen, háromszorosan is felülmúlja. Természetesen nagyon nagy segítséget nyújt a baráti országokkal való együttműködés, gyümölcsöző kapcsolat is. Igaz, egyik baráti országtól sem veszünk kártyát, és ők se vesznek tőlünk, mivelhogy nem kell nekik a miénk, nekünk meg nem kell az övéké, de a rendszeres konzultációk, álláspont-egyeztetések újabb és újabb lendületet adnak s mélyítik a barátságot. Legutóbb az egyik baráti ország nagy lélekszámú nemzetiségének igényeit kielégítendő szállítottunk volna magyar kártyát százezres tételben, hadd ultizzanak, snapszerozzanak szabadidejükben külhonban élő magyarjaink, szomszédaink azonban nem vették át a magyar kártyákat, mondván, most ésszerű importkorlátozás lépett náluk életbe. Ezt kénytelenek vagyunk megérteni, s tudomásul venni, hogy ez idő tájt nincs mód arra, hogy a baráti országban élő magyarjaink a saját kártyáikkal játszhassanak. Az ilyen átmeneti nehézségeket azonban feledtetni tudja a hivatalos, baráti kapcsolat tudata. Kártyaiparunk színvonalát mutatja, hogy kártyáinkkal már a Szovjetunióba is sikerült betörni: jelentős mennyiségű römikártyát exportálunk. Ez jó nekünk is, hiszen így újabb és újabb rubelbevételhez jutunk, ugyanakkor jó a helyi lakosságnak is, hiszen kártyarakományaink jelentősen bővítik a fogyasztási cikkek választékát. Mindez azért nagy szó, mert az orosz kártyakultúra egyedülálló a világon, lehet látni a kártyagyári vitrinekben őrzött kártyáikon, mennyire őrzik a tradíciókat, mennyire ragaszkodnak megszokott stílusukhoz. Másfél-két éve, a szovjet kártyagyár jubileumára kiadott cirillbetűs lapokat helyezték el a kártyagyári vitrinben, s itt mindenki meggyőződhet az előbb elmondottakról: ugyanazok a motívumok, ugyanazok a figurák ismerhetők fel a mai lapokon, mint a régieken, egyedül az alappapír minősége s a gyártási technológia változott. A kártyagyárban évente egymillió csomag kártya készül belföldi használatra. Meg kell mondani őszintén, hogy a belföldre készülő kártyák nem olyan szépek, mint a külföldre készülők, nem is szólva még akkor a csomagolásról. A jóléti társadalmak kártyaipara abba a hibába esett, hogy elsősorban a szépségre, esztétikumra törekednek a gyártók. Azt akarják elérni, hogy a kártya bűvöletbe ejtse a vásárlót. Külföldön például szeszes, emulziós oldattal kezelik a lapokat, hogy a színek élénkebbek legyenek, a figurák árnyaltabbak. Megtehetnénk ezt mi is ? Természetesen megtehetnénk, de mi azt mondjuk, hogy a mai energiaválságban takarékoskodni kell, apró ötletes megoldásokkal elejét venni a mértéktelen pazarlásnak. Ezért a kártyát nem a drága papundeklidobozba csomagoljuk, hanem a még drágább celofánpapírba, ami viszont átlátszó, így egyből láthatja a vevő, hogy mit kap, nem úgy, mint a jóléti társadalmakban. Mi a szeszes emulzió helyett egy ötletes újítás nyomán vizes kezelést alkalmazunk, minek következtében ugyan nem jönnek ki rendesen a színek, az árnyalatok meg pláne nem, viszont évente jelentős mennyiségű importolaj fűtőanyag-egyenértékre számított energiahordozót takarítunk meg a népgazdaságnak. Kártyásaink megértik, hogy nehéz időket élünk. Bizonyítja ezt az is, hogy a kártyagyári reklamációs irodán alig-alig jelentkeznek panasszal. Fel kell azért tennünk a kérdést: vajon nem él-e vissza monopolhelyzetével a kártyagyár ? Határozott nemmel kell felelnünk. Az már igaz, hogy a kártyák ellenőrzését maga a kártyagyár végzi, így tehát saját magukat ellenőrzik, de ne felejtsük el, mindezt a lakosság érdekvédelmi szerveinek bevonásával teszik. A fogyasztók érdekeit védő KERMI rendszeres műszeres vizsgálatoknak veti alá a kártyákat, A Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének veterán nyugdíjasai pedig az erre a célra rendszeresített klubnapokon keverik, ütik, terítik a kártyákat, majd tapasztalataikat összegezve döntenek testületileg: jó-e nekünk a kártya vagy nem jó. A mi kártyánk azonban a játékszabályokat tekintve is egyedülálló. Mindenütt a világon olyan játékot űznek a kártyával, amelyben az győz, akinek erősebb lapja van, ezáltal több ütése, amiből nyíl-