Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Dr. Győriványi Sándor: Egy élet okmányai

Berecz János, a felbujtó A három vádlott három különböző bűnöző típust képviselt. Spanga minden kérdésre őszintén válaszolt. Ügy látszott, vallomása lelki gyötrelmeitől szabadítja meg. Pitély sem tagadta, hogy részt vett a gyilkosságban, de amikor saját tettei kerültek szóba, összezavarta a tényeket. Csupán Berecz tagadott konokul. Elismerte, hogy vádlott-társait ő bocsátotta be az országbíró lakosztályába, ám, hogy azok mit akartak ott, nem tudta, s hogy mit tettek, arról is csak reggel értesült. Az ügyész halálbüntetést kért mindhármuk fejére, Bereczére is. A felbujtó — minősítése szerint — a bűnelkövetőkkel azonos büntetést érdemel. Berecz védője másként értelmezte védence helyzetét: bűnsegéd volt csupán, társai rablását támogatta, de kifejezetten ellenezte gazdája meggyilkolását. A Tábla 15 évre csökkentette a huszár büntetését, ám a Kúria — ekkor már 1884. január 20-át írtak — az első fokú ítéletet hagyta helyben; megállapítva egyben a halálraítéltek kivégzésének sorrendjét is: elsőként a töredelmes megbánást tanúsító Spanga, majd Pitély, végül Berecz kerüljön sorra. Amikor az ítéletvégrehajtás időpontja ismeretessé vált, nem mindennapi hajsza indult meg a vesztőhely belépti jegyeiéit. A pesti humor sem tétlenkedett. Kinek lesz legjobb dolga a kivégzésnél ? — hangzott a kérdés városszerte. — Berecz Jánosnak, mert ő végignézheti Spanga és Pitély fölakasztását — belépti jegy nélkül. Gyülekező tömeg, lőfegyveres, szuronyos gyalogrendőrök, piros sipkás fogházőrök, lovas rendőrök készenlétben tartott forgópisztolyaikkal, lezárt kapuk — így festett a Fortuna épülete előtti utcaszakasz 1884. február 23-a reggelén, mikor az elítélteket siralomházba szállították. A Kerepesi (ma Rákóczi) út egész hosszában, de különösen a kivégzés színhelye, a fogház körül óriási sokaság szorongott; lovas- és gyalogos rendőrök oszlatták fel időről időre a mind fenyegetőbb magatartást tanúsító tömeget. „Engem a Kúria elítélt, pedig én nem vagyok bűnös" — jelentette ki Berecz az ítélet felolvasásakor. „Nem engedhetem meg, hogy az ítélet ellen felszólaljon" — válaszolta az elnök. A hallgatóság halljuk!, halljuk! — kiáltozásaira a huszár ismét rákezdte: „Eddig nem nyilatkozhattam, mert folytonosan elvoltam zárva." „Nem hallgathatom meg" — vágott szavába az elnök. „Meghalok ártatlanul miattatok, gazemberek" — kiáltott később vádlotttársai felé, miközben a fegyőrök mindhármukat elvezették. Az elítélteket három lefüggönyzött bérkocsi várta a bíróság udvarán, amelyeket tizennégy lovas rendőr kísért csőre töltött fegyverrel a Kerepesi út 66. szám alatt levő vesztőhelyig. A Kerepesi utat, a későbbi Keleti pályaudvartól a mai Nagykörútig, lezárták. A vesztőhelyre csak belépőjegyek birtokában lehetett bejutni. Arisztokraták, írók, művészek (például Üjházy Ede, Odry Árpád, Csiky Gergely és Ágai Adolf) lehettek jelen a közönség soraiban. A fekete szalonkabátot viselő főhóhér, Kozarek Ferenc és legényei szakavatottan, gyorsan dolgoztak. „Verje meg az isten bíráimat" — kiáltotta Berecz még a bitó alatt is. Az egész procedúra, a budai rémdráma utolsó felvonása — egy szemtanútól tudjuk — huszonhét percig tartott. Déli egy órára már szétoszlott a tömeg, újra megindult a kocsi- és lóvasútforgalom a Kerepesi úton. Visszatértek laktanyájukba a rend fenntartására kirendelt huszárok és rendőrök. DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR Egy élet okmányai Nemrégiben — egyik fővárosi lomtalanítás alkalmával — szépen rendezett aktacsomó került hozzám. Gondosan megszámozott önéletrajzok, bizonyítványok, kinevezések, esküokmányok feküdtek a régimódi miniszteriális iratgyűjtőben. Néhányukat olcsó papírra írták, s így az idő múltán megfakultak, kirojtosodtak, míg a többi merített, famentes papíron őrizte meg egy fordulatokban nem bővelkedő élet legfontosabb eseményeit. Az okmányköteg azonban — úgy érzem — egy lassan feledésbe merülő zivataros 75 év tükre, s ezért is érdemes végigolvasni. Az 1. számmal jelölt dupla lapos, koronás címerrel ellátott okmány Gyorgyevits Olga születési anyakönyvi kivonata. (Nevét többféleképpen is használja: Georgevitsként, Gyorgyevicsként is.) 39