Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Zábrák Gyula: Utak, beépítések, bütük

forgalmat. Az egyetem épülete a kupolával együtt 49 méter ma­gas, arra nem gondoltak, vagy nem voltak rá tekintettel, hogy az épület érvényesüléséhez rálá­tás, távolság kell, amihez ez a kis tér nem elegendő. A felsorolásba kívánkozik a Hunyadi János ut is, amelyet pa­norámaútnak szántak szabad ki­látással a Duna felé. De beépí­tették a Duna felé eső oldalt is, egészen a Halászbástyáig. Itt is győzött az üzleti érdek, a fővá­ros pedig egy nevezetes látni­valóval lett szegényebb. A beépítés egyik legelképesz­tőbb példája a Döbrentei utca 11. számú ház. Vajon miért en­gedélyezték annak idején, hogy ezt a házat beljebb, vagy másfél méterrel a nyomvonal elé épít­sék? Valószínű azért, mert ennek a nagy épületnek hely kellett a zárt udvar kialakításához. Ez persze csak afféle kiskapu. Arra, hogy zárt udvar nélkül is felépít­hető egy ház, vagy hogy kisebb épület jobban megfelelt volna a környezetnek, arra nem gon­doltak, vagy nem is akartak. Ez a legbütübb butu a Bartók Bela és a Tétényi út sarkán A térből szűk utcát csinált a rossz beépítés. Károlyi Mihály utca FÓRUM Nagy aránytévesztés volt a Várhegy és a Naphegy közti aránylag szűk völgyben felépí­teni az úgynevezett Bethlen­udvart. Mikor ez a monstrum épült, még álltak körülötte a Tabán apró házai, s miután le­bontották őket, vált rögtón egyértelművé, milyen balfogás volt itt elhelyezni az épületet. Vele indították az Attila „kör­utat", vele szabták meg a szé­lességét. így lett az vagy tíz öl széles, vagyis terveztek egy körutat, amely a húsz méter szé­lességet sem éri el. És ezt már a mi századunkban tervezték! A rossz beépítési hagyomány, sajnos, napjainkban is tovább él. A Fehérvári út és a Hengerma­lom—Szakasits Árpád út ke­reszteződésében még a második világháború előtt terveztek egy kis teret. Ennek a térnek az egyik oldalát fel is építették. A felszabadulás után viszont a te­ret beépítették, sőt a Kelenföldi lakótelep szélső épületét annyira kihozták a Fehérvári útra, hogy a jobbra kanyarodó járművek szinte súrolják a ház falát. Mivel a nagyon éles kanyart tompítani kellett, hát lefaragták a járdát. A járda lefaragása, szűkítése — ismét azt kell mondanom : saj­nos — általános jelenség. A for­galom növekedésének elsősor­ban a járdák meg a fák esnek ál­dozatul. Pedig a nagyvárosok szükséges kellékei a széles jár­dák, fasoros utak, sugárutak, zöld parkok. Kevés igazán nagyvárosi úttal rendelkezünk. Ilyen a Nép­köztársaság útja, a Múzeum kö­rút, a Bajcsy-Zsilinszky út, a Népstadion út, a Rákóczi út első szakasza és 33 méteres szélessége — vagy inkább keskenysége — ellenére a Nagykörút, valamint az Alkotmány utca. Természete­sen a lakótelepekhez és a metró­hoz kapcsolódva másutt is kiala­kulóban vannak utak, amelyek már megérdemlik a nagyvárosi jelzőt, ezekre most nem té­rek ki. A Belvárosban parkolóházzal szűkítették az amúgy is nagyon keskeny Fehérhajó utcát. Meg­szüntettek egy szabad térséget a Budafoki út és az Irinyi József utca sarkán. Mint XI. kerületi lakos jól emlékszem, mennyire tiltakoztak a környék lakói a kollégium felépítése ellen. Ter­mészetesen hiába. Az épület 29

Next

/
Thumbnails
Contents