Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Miklóssy János: Meggyilkolták az országbírót!

Mailáth György Szörnyű fényt vet közbiztonsági állapotainkra — méltatlankodik a Pesti Hírlap —, hogy az országbírót kirabolhatták a Várban, a királyi palota, a hadsereg-parancsnokság és a minisztériumok szomszédságában, főként akkor, ha a bűnösök gyorsan kézre nem kerülnek. Ebben a Népszava sem bízik — „ismervén a rendőrség ügyességét ily esetekben". Pedig a rendőrség az első perctől kezdve helyes nyomon járt. Abból a tényből indult ki, hogy a gyilkosok egyike vagy cinkosuk a Mailáth család környezetéből való. Erre vallott az erkélyről kötélen leereszkedők után gondosan bezárt ajtó és az épületbe való behatolás ténye (kapunyitástól zárásig portás őrizte a bejáratot), valamint a körülmények pontos ismerete: családtagjainak távolléte miatt Mailáth egyedül tartózkodott a földszinti lakosztályban. A személyzet rutin jellegű kihallgatását követően — gyanús viselkedése okán — őrizetbe vették Berecz Jánost, a huszárt. Berecz szobáját csengő kötötte össze Mailáth lakrészével, ennek ellenére az ominózus éjszakán nem észlelt semmit. Ráadásul többen is vallották, hogy gyanús alakok társaságában látták az utóbbi időben a palota környékén. Feszült viszonya a ház urával — közismert volt. A faggatás neveket is eredményezett. Az ismeretlen ólálkodók egyikében valaki Spanga Pált, Almássy gróf elbocsátott inasát vélte fölismerni, a másikban Pitély Oláh Mihályt. Olyan tanú is akadt, aki az egész télen át állás nélkül ődöngő Pitély mániákusan ismételgetett kijelentésére is emlékezett: „Megölök valakit, hogy pénzhez jussak." A nyomozás figyelme a kétes egzisztenciaként számon tartott mágnásokra is kiterjedt. Erre utal Mailáth Kálmán grófnak, a Mailáth família elszegényedett grófi ága sarjának a Pressburger Zeitungban közzétett felháborodott nyilatkozata, amelyben tiltakozik az ellen a vád ellen, hogy ő lenne a gyilkosság értelmi szerzője. (A nyilatkozó atyja az a kétes jelleméről ismert történetíró és publicista Mailáth János gróf, aki az 1850-es években — anyagi okokból — az osztrák titkosrendőrségnek dolgozott — összeköttetéseinekhála —, eredményesen.) Pitély hamar hurokra került. Spangát az ország, sőt, az egész Monarchia területére kiterjesztett körözés és a belügyminiszter által kitűzött ezerforintos jutalom ellenére is csak április 12-én, tehát két héttel a gyilkosság elkövetése után sikerült elfogni. Mint kiderült, a nyomozás eredményeit a napilapok híradásaiból kísérte figyelemmel. Elsőnek mégis Spanga vallott. A palota erkélye alatt talált lábnyomokról készült gipszmásolat (Máthé Domokos udvari fogorvos öntvénye) kétséget kizáróan megegyezett a lakásán rendezett házkutatás alkalmával fellelt cipőinek méreteivel. Ettől kezdve olyan készséggel állt a vizsgálat rendelkezésére, mintha a gyülekező bizonyítékok ártatlanságáról tanúskodnának. Pitély csak akkor tört meg, amikor elébe tették a gyilkosság reggelén általa elhajított, a Nyár és Dob utca sarkán levő mély árokból kibányászott Wertheim-kaszszakulcsokat. Bevallók mindent — suttogta falfehéren —, bűnös vagyok. A vallomásokból kirajzolódott a gyilkosság pontos története. Berecz, a huszár, több alkalommal panaszolta Spangának, hogy Mailáth gonoszul bánik vele és a személyzet többi tagjával. Régen ott is hagyta volna már, ha az anyja nem kérleli további maradásra. Ekkor javasolta Spanga: tegyék el láb alól a gőgös főurat, és a gyilkosságot rablással kössék öszsze. „Kössétek meg — tanácsolta társainak Berecz —, hogy ez a büszke úr, aki annyira éreztette mással uraságát, hadd érezze végre, hogy maga is csak ember." A gyilkosság előtti nap délelőttjén Pitély és Spanga a Mailáthpalota környékén várakozott. Este hét és nyolc között Berecz szivarokért küldte a portást, s ő vállalta az ügyeletet. Cinkostársai előtt — akiket szobájában rejtett el — szabaddá vált az út. Azok éjjel egy órakor először a fogadószoba erkélyére erősítették a távozásukhoz szükséges köteleket, azután arcát fehér kendővel lefedve Spanga belépett Mailáth hálószobájába (Pitély egy másik ajtón át közeledett). „Kegyelmes uram, egy kis pénzért jöttünk" A Kerepesi (ma Rákóczi) út 66. szám alatti ház udvarán volt a vesztöhely Az egyik gyilkos — szólította meg Spanga az ágyban ülve szendergő országbírót. Mailáth felugrott, és rátámadt. Ekkor avatkozott közbe Pitély, és földre döntötte a makacsul védekező idős férfit. Spanga az országbíró mellére térdelt, szájába törülközőt tömött, Pitély a kezét-lábát kötötte meg, majd a nyakára font zsineggel megfojtotta. Berecz ezalatt a folyosón őrködött. Elsősorban a Wertheim-szekrényt szerették volna felnyitni, mesés kincseket sejtve benne, de ez nem sikerült. Bűnperük tárgyalását 1883. október 2-ára tűzte ki a bíróság. Színhelye a Fortuna utca 4. szám (ma a Magyar Vendéglátóipari Múzeum otthona) alatt lévő törvényszéki tárgyalóterem volt, ahol legföljebb száz ember fért el. Az érdeklődők száma ennél jóval nagyobb volt. 38