Budapest, 1983. (21. évfolyam)

8. szám augusztus - Frideczky Frigyes: A Lukácsban

Tettamanti Béla rajzai sandít, negyedóránként ellenőrzi magát, boldog, ha le tud faragni egy-két percet a hatvankettőből. — Miért siet ennyire, miért nem pihen közben? — kérdik tőle. A halál elől menekülök — feleli hamiskásan —, s ez eddig még sikerült. A csapkodó Többen ádázán verik a vizet, mintha rajta akarnák kitölteni bosszújukat tehetetlenségükért. Nagy robajjal úsznak, hatalmas hullámokat, örvénylő zuhatagokat korbácsolnak maguk körül. Személyükben képviselik a Gellért hullámfürdőt. Mindenki menekül közelükből, aki nem, azt könyörtelenül legázolják. Érdekes emberek. Meg vannak győződve arról, hogy egyedül ők tudnak úszni, s csupán őértük van az uszoda. Senkire sincsenek tekintettel. Az egyik csapkodó különös jelenség. Fejét víz alá nyomja, három hatalmas csapást mér a vízre, nagyot rúg, majd megáll, körülnéz. Ha mindenki őt nézi, újra a víz alá bukik, csapkod, rugdalózik. Ha nem nézik, akkor is. Az úszásban alig halad. így viaskodik fél órán keresztül, majd a zuhanyozóba vonul, ahol minden ottlévőt telefröcskölve, elégedetten röffenve dögönyözteti magát a forró vízzel, több órán át. A szépasszony Túl az ötvenen, de rafinált kozmetikával ügyesen takarja. Udvartartásával jön, sohasem egyedül. Fején hongkongi paróka, szája rúzsozva, arca és szeme kifestve. Nyakán, karján, ujjain s fülében hatalmas aranyékszerek. Afrikában szeretne élni, mert ott az orrába is fűzhetne aranykarikát. Kísérői előtte, utána s oldalán úsznak, hogy véletlenül se érje víz az arcát. Méltóságteljesen sze—4i a vizet, s közben leereszkedve vált egy-egy mondatot hódolóival. Mielőtt kilépne a medencéből, papuccsal és melegített fürdőköpennyel várja első számú rabszolgája. Felszegett fejjel, szálegyenes testtel, feltűnő eleganciával vonul el az őt bámuló „plebsz" előtt. De így tesz, ha történetesen egyetlen ember sincs ott rajta kívül. Detronizált királynőnek tartják, a korona láthatatlanul ott sugárzik feje felett. A tanár úr Kossuth-díjas, kiváló művész. Kitűnő zongorista volt nem is olyan régen, s világhírű zongoratanár. Messze földről elzarándokoltak hozzá elsajátítani a korszerű technikát; húsz dollárt is fizettek egy-egy órájáért. Szellemes beszélgető partner, ki nem fogy a történetekből. Órákig tud adomázni, s jószívű ember: mindenkit részesíteni kíván az érdekes sztorik élményében. Mondják: egyik tanítványa beleőszült és idegbajos lett, mert órákig toporgott anélkül, hogy egy billentyűt is leüthetett volna, s amikor már századszor hallotta Goethe és Beethoven találkozását a bajor uralkodóval, fejét lekapta, s kézigránátként hajította a mesélőhöz, ám egy szózuhatag azt is elsöpörte. Már nem tanít, és nem is zongorázik. Közönségét a Lukácsban toborozza. Frottírköpenyében üldögél a kispadon, és mesél, mesél. Mindig akad hallgatója — mint mondtam, szellemes elbeszélő —, olykor felváltva hallgatják egész délelőtt. Egyszer láttam a vízben is. Kétszer végigúszta a húszméteres medencét. A versenyúszók Hiányos helyismeretük következtében idetévednek, az alig pár méterrel arrább fekvő Komjádi uszoda helyett. Habozás nélkül vetik magukat a 140 centiméteres vízbe — rá se rántanak arra, hogy már valaki úszik alattuk. Gyors karcsapásokkal szelik végig a húszméteres medencét — ijedten rebbennek szét körülöttük a kényelmesen úszkáló hetven-nyolcvanévesek. Miután megállás nélkül húsz-harminc hosszt teljesítettek, felmennek a tetőteraszra, hogy egyenletes barnára sült testükkel, mintaszerűen kimunkált izmaikkal gyönyörködtessék a fiatal lányokat. Színészek is úsznak a Lukácsban. Idősebbek és fiatalabbak. Imre bácsi olyan öreg, már rosszul lát, de rosszul is hall. — Ugye te vagy a Maros Gyuri ? — kérdezte legutóbb. Tagadó válaszomon hosszan eltűnődött. — Akkor te írtad azt a szép kis monológot, amivel olyan nagy sikerem volt Nagyváradon! Sajnos, nem tehetek eleget kívánságának, így szomorúan elvonul. Tamáska kitűnő úszó, s két kisgyermek gondos apukája. Egyenletes gyorsasággal szeli a hosszakat — hozzátartozik ez mindennapos tréningjéhez. A Nemzeti Színház nagy öregje (nem életkora, csupán tehetsége szerint!) is itt úszik minden reggel. Csendesen és észrevétlenül a mélyvízben — ameddig hagyják. Hol ez, hol az szólítja meg — olyankor barátságosan felel —, hol a fürdőmester hívja telefonhoz. Igen jámbor, nyugodt ember, csoda, hogy tud úgy begorombulni a „Döglött aknák"-ban, hogy szinte félteni kell, azonnal megüti a guta. A dumafranci Őszülő vagány, szuggesztív erejű beszélőkével. Mélyen az úszómester arcába hajlik, erősen gesztikulál, mintha meg akarná nyerni világmegváltó terveinek. Holott csak azt mondja el, milyen ügyes volt legutóbb is, amikor egy külföldi csoportot fogott el fényképezőgépével. Egyenként fotografálta őket s a POLAROID gép azonnal kidobta a színes felvételeket. „ötven forintot is megadtak darabjáért, képzelje, percek alatt ezerötszáz forintot kerestem!" A bejrúti ostrom idején habzott a szája: „Nekem akarják bemesélni, hogy öt-hatezer palesztin harcos védi a várost? Megvannak azok hatvanezren is, ha a világ legjobban kiképzett és felszerelt hadserege nem bír velük!" Végigjárja a kabinokat, ismerősöket keresve, s mindegyikkel hosszan elbeszélget. Az utóbbi kifejezés nem fedi a valóságot, mert 19