Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Oszlay István: A tanácselnök és csapata

Gyulai Gusztáv tanácselnök Két óra után néhány perccel (két órára beszéltük meg a találkozót) hárman léptek ki Gyulai Gusztáv tanácselnök szobájából. A házigazda a kapuig kísérte vendégeit: Zavagyi Lajost, a II. kerületi Tanács elnökét és dr. Hajdú Mária vb-titkárt. Nem ritka a „hivatalos baráti" látogatás a XX. kerületi tanácsházán, mostanában pedig gyakran azonos a megbeszélések témája: a tanácsapparátus munkájának szervezése és korszerűsítése. S nem véletlenül, hiszen e téren a XX. kerület az elsők közé tartozik a fővárosban. — Mire voltak kíváncsiak a II. kerületi vezetők? — Valójában tapasztalatcseréről van szó, amire — más témakörben — a Fővárosi Tanács is biztatja a kerületek tisztségviselőit. Mai vendégeim — ne tűnjék szerénytelenségnek — munkamódszereink iránt érdeklődtek, azaz, hogyan szervezem, hogyan végzem dolgomat. Kérdezték, milyen az crtekezletrendszerünk, hogyan osztjuk «la feladatokat, és miként ellenőrizzük azok elvégzését. S nem utolsósorban: hallani akarták, milyen eredményeink és milyen elképzeléseink vannak az államigazgatási munka korszerűsítésében. — A tanácsapparátus munkájának korszerűsítéséről mostanában gyakran szó esik nagyobb nyilvánosság előtt is, jóllehet, ez elsősorban a tanács „belügye". Vagy mégsem? Származik belőle kézzelfogható-látható hasznunk nekünk, állampolgároknak is? — Hadd szögezzem le: a tanácsi munka — beleértve a hatósági ügyintézést is — szolgálat; korszerűsítése pedig azt jelenti, hogy szüntelenül arra törekszünk, hogy feladatainkat tartalmasabban, formájában egyszerűbben végezzük el, a lakosság mindenkori érdekeinek megfelelően, egyúttal a lakosság minél szélesebb rétegeinek aktív részvételével. Az államigazgatási munka korszerűsítése tehát lényegében folyamat, kezdete jó tíz évre nyúlik vissza. Való igaz, hogy a korszerűsítés kedvező hatását elsősorban mi érzékeljük „házon belül", de annak, hogy munkakörülményeinken, munkafeltételeinken változtatunk, közvetlenül vagy áttételesen használt látja a lakosság is. — Mondana konkrét példákat? — A legtöbb gondot az okozta, hogy az ügyintézői tevékenység és az adminisztratív munka összefonódása hátráltatta az érdemi munkát. E kettőt kellett fokozatosan szétválasztani, s ezáltal gyorsabbá és szakszerűbbé vált a lakosság ügyeinek intézése. Az első látványos sikert az ügyfélszolgálati irodánk megnyitása hozta. Az elmúlt öt év alatt az iroda egyre népszerűbb lett a lakosság körében, igaz, tevékenységi köre is fokozatosan bővült. Ügyfélforgalma megközelíti az évi 130 ezret. Hatékonyan működő szervezetnek bizonyult a központi leíró irodánk, hiszen ma már az adminisztratív terhek mintegy 50—60 százalékát leveszi az érdemi ügyintézők válláról. A tanácsi információs rendszer korszerűsítésének irányában nagy lépést tettünk a központi iktató irattár létrehozásával. Nemcsak az ügyintézésben segít ez minket, hanem nélkülözhet«A tanácselnök és csapata Beszélgetés Gyulai Gusztávval, a XX. kerületi Tanács elnökével az államigazgatási munka korszerűsítéséről len adatokkal szolgál a tanácsi vezetés számára. Az úgynevezett holt adatok „kirostálásával" áttekinthetőbbé, könnyen kezelhetővé teszi a különböző nyilvántartásokat. így valószínű, nem ismétlődhet meg például az a korábbi eset, amikor is a lakáskiutalási jegyzék összeállításakor 1030 lakásigénylést kellett felülvizsgálni, míg „megtaláltuk" a 720 jogosult nevét. A tanácsi munka korszerűsítésére kitűzött eddigi feladatainkat megvalósítottuk, ám tovább kell lépnünk. Irodaszerként használják a számítógépet A több mint 300 nyilvántartás vezetése még ma is hatalmas terheket ró apparátusunkra, s az átfedések, párhuzamosságok nemegyszer akadályai a szakigazgatási szervek közötti pontos és gyors együttműködésnek. Olyan központi nyilvántartásra var. szükségünk, amelyből naprakészen, minden osztályunk s lámára könnyen elérhető a döntésekhez nélkülözhetetlen valamennyi információ. Hagyományosan, vagyis kézi munkával ez már nem valósítható meg. Egyetlen 42