Budapest, 1983. (21. évfolyam)

7. szám július - Legány Dezső: Liszt Ferenc lakása a régi Zeneakadémián

Liszt Ferenc portréja... versenyteremmel együtt különös gonddal kívánták megtervezni, s ehhez idő kellett. Liszt lakásának belső tervezésével és berendezésével az akkor 23 éves Fellner Sándor építészt bízták meg, aki 1879-ben érkezett haza, párizsi tanulmányi évei után. Liszt lakása két szobából és egy háromablakos — helyesebben kétablakos és az erkélyre üvegajtóval nyíló — fogadóteremből vagy szalonból állt. A fogadótermet Fellner pávakékre kárpitoztatta, s a mennyezetet 16. századi díszes, világos alapra festett ékítményekkel díszítette. A fogadóteremből négy ajtó nyílt: három a folyosóra, illetve Liszt lakosztályába, a negyedik közvetlenül a hangversenyterembe. Az ablakokkal szemben, a folyosó felőli falnál márvány kemence állt s egy úgynevezett kályhapad, hervadtzöld színű, keresztöltéses hímzéssel. A terem közepét pompás nagy szőnyeg borította — Apponyi Albert, Mihalovich Ödön és Harkányi Frigyes közös ajándéka. A mennyezetről lefüggő szép gázcsillárról a Mocsonyi fivérek gondoskodtak. A Bösendorfer által felajánlott két zongorát a Sugár útra nyíló ablakok közelébe állították fel, a terem jobb felében. Ugyanoda került, az oldalsó fal mellé, Liszt harmóniuma, melyet a Hal téren felszámolt lakásból hoztak át. A Fellner által II. Henrik stílusában tervezett bútorzat négy karszékből, két székből, egy úgynevezett x-ülésből, egy ottománból és egy játékasztalból állt. A bú- -torok látható fa részei ó-tölgyfából (old oak) készültek, s ilyen színre mázolták a lakás ajtajait és ablakait is. Két karszék barna bőrrel és pávakék plüssel, a másik kettő sötétzöld bőrrel és sötétvörös plüssel készült. A két székhez pávakék plüsst használtak fel, akárcsak a barna bőrrel készült x-üléshez. Fellner újítása, volt, hogy bőrt alkalmazott a plüss mellett. Előnynek tekintették, a komoly jelleg megőrzésén kívül, hogy rajtuk az ülés kellemesebb, mint a bársony bevonatú ülőbútorokon. A játékasztalt sötétvörös plüss díszítette, amelyet egy pompás asztalterítő fedett: arannyal átszőtt barna kelme, a sötétvörös plüssön gobelinöltések. A gyönyörű ottomán arannyal áttört barna szövettel és vörös plüssel készült, melyre négy vánkost tettek: három sötétvörös és egy pávakék alapszínűt, mindegyiket lapos öltésű hímzéssel ékítve. A két zongoraszék ülése 30 selyemmel átfont nád volt, mert Liszt nádfonatú széken szeretett zongorázni; de egyébként e két széket sötétvörös plüssön keresztöltéses hímzés díszítette. A Sugár útra nyíló két ablakot s az erkélyajtót igen eredeti függöny takarta, lapos öltésű hímzéssel és tejföl színű csipke store-ral. Minden hímzést egy hölgytársaság készített: Blaskovics Miklósné, Csapó Vilmosné, báró Eötvös Loránd né, özv. Bäsch né Földváry Emília, Guttmansthal-Benvenuti, Jahn Luiza, özv. Karlovszky Zsigmondné, gróf Nemes Sándorné (Ransonnet-Villez Eliza) festőművész, Pulszky Polyxena, Pázmándy Dénesné, Végh Jánosné, Wrede hercegné, gróf Zichy Nándorné és lánya, valamint gróf Zichy Gézáné. Az x-szék hímzésmintáját Fellner tervezte, minden egyéb hímzés magyar mintákhoz igazodott, melyekkel Pulszky Károly, az Iparművészeti Múzeum igazgatója ismertette meg a hölgyeket. E művészi kivitelű hímzések mintái igen elütöttek az akkor divatos szalonok díszítéseitől. A régi magyar minták fölelevenítését a kortársak szerencsés gondolatnak találták, s úgy vélték, örvendetes lenne, ha azok más előkelő szalonokba is elterjednének. Fellner eleve úgy tervezte a bútorzatot, hogy a női kézimunkáknak nagy szerep jusson, mégis sikerült elkerülnie a hímzések túlhalmozódását a bútorokon. A lakás többi része viszonylag puritán egyszerűséggel berendezett ebédlőből és hálószobából állt. Díszítésükről Veres Kálmánná és özvegy Fábryné gondoskodott. Veresné imazsámolyt készített a hálószobába; arra helyezték az imakönyvet, melyet Liszt 1869-ben IX. Pius pápától kapott, a kulcsot, mellyel bármikor bejuthatott a Vatikánba és a tulajdonát képező néhány értékes reneszánsz bronzöntvényt. Talán ebbe a szobába került a Wohl nővérek által ajándékozott nagy asztali lámpa is. Az ebédlőben, az ahhoz tartozó bútorokon kívül egy vörös posztóval bevont almárium állt azoknak a koszorúknak és üdvözlő iratoknak, melyekkel Lisztet hosszú művészi pályáján kitüntették. 1881. január 15-én Trefort miniszter és Haynald érsek megtekintette Liszt lakását. Fellner kalauzolta őket. Ekkor bízta meg őt a miniszter a Zeneakadémia nagytermének stílusos díszítésével és berendezésével. Aznap indult el Liszt Rómából. Útközben megpihent Velencében, s onnan Trieszten és Fiúmén át gyorssal egyhuzamban 29 óra alatt tette meg az utat. Lakását érkezésére és a következő két napon is elhalmozták virágbokrétákkal. Még aznap, január 20-án ezt írta Sayn-Wittgenstein Carolyne-nak: „Ma reggel érkeztem... Zichy Géza és Ábrányi vártak az állomáson s elvezettek tágas lakásomra, mely tökéletes ízléssel van díszítve. Tudja az újságokból, hogy körülbelül tíz hölgy díszítette föl karszékeimet és kanapéimat hímzéseivel. Pompásak, hercegi palotához méltóak... Több barátom gondoskodott a szőnyegekről, amelyek harmonizálnak a függönyökkel s a lakásomban felaggatott és rögzített kedvességek szimfonikus egészével. Valamennyit fölülmúlja az a nagyon értékes és nagyon drága talizmánszőnyeg, amelyet Maga hímzett Weimarban — mindig a falon függ az ágyamnál, s ezen napközben a Hohenlohe bíboros adományozta szép virágos terítő nyújtózkodik. A Maga porcelán csokortartó antifonáriuma a szalonasztalt díszíti — Wrede hercegnő ajándéka —, és így jó társaságban van a maga Lassarre-kötete, Notre-Dame de Lourdes." A Liszt lakásával szervesen összefüggő hangversenytermet már korábban, 1880. március 14-én felavatták Liszt jelenlétében, a legkiválóbb növendékek matinéjával. A tanári karból egyedül Erkel működött közre egy-egy Liszt- és Rubinstein-dal zongorakíséretével. A matinét ismertető cikkek szerint az egyik oldalon négy-, másikon háromablakos hangversenyterem jó akusztikájú, s háromszáznál több hallgató kényelmesen elfér benne, de a mellékterem is —, mely Liszt szalonja lesz — megtelt művészekkel és a Zeneakadémia tagjaival. egyik karszékének hímzése