Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Seregi László: Hat év

Hat en A III. honismereti konferencia nak a tábora; a kerületi bizottságok a ko­rábbinál jóval szorosabb kapcsolatokat épí­tettek ki társadalmi szervezetekkel. A to­vábbiakban felhívta a figyelmet arra, hogy a mozgalom igazából még nem tudta felkel­teni a fiatalok érdeklődését, annak ellenére, hogy 1978 óta az iskolákban fokozottabb figyelmet fordítanak a hazafias nevelésre. Kivált a gimnáziumokban kedvezőtlen a helyzet, ahol csak elvétve foglakoznak hon­ismerettel, helytörténettel. Erősíteni kell az iskolák és a közművelődési intézmények kapcsolatát. A mozgalomnak el kell jutnia az új lakótelepekre is, ahol szinte alig kö­tődnek lakóhelyükhöz az emberek. A honismereti mozgalom elméleti prob­lémáiról Székely György akadémikus, a Ha­zafias Népfront honismereti munkabizott­ságának elnöke tartott előadást. Bevezető­jében arról szólt, hogy a mozgalom utóbbi években tapasztalt fellendülése annak is kö­szönhető, hogy az eddiginél szorosabb együttműködés alakult ki a megyei és a fő­városi bizottságok között. A honismereti pályázatok eredményeiről szólva kiemelte, hogy egy-egy brigád vagy üzem történeté­nek feldolgozásakor forrás értékű adatok, tények kerültek felszínre. A néprajzi gyűj­tések számos, szinte elfeledett, ám törté­nelmi múltunk szempontjából érdekes tárggyal, eszközzel gyarapították a tudo­mányos kutatómunkát. A honismereti szak­körök tevékenységében azonban visszaesés tapasztalható: mintha alább hagyott volna a pedagógusok lelkesedése — állapította meg. Fellendült viszont a műemlékvédelem társadalmi támogatása. A lakosság mind több megőrzésre méltó értéket, objektu­mot fedez fel, s ajánl az illetékesek figyelmé­be. Érdeklődésük nem torpan meg a házak­nál: nem egy helyen tettek, illetve tesznek javaslatot technikatörténetileg fontos be­rendezések védelmére, olyan tárlatok létre­hozására, ahol ezeket a gépmatuzsálemeket — akár oktatási céllal is — a fiatalok elé lehetne tárni. A honismereti tevékenység közösségteremtő és történelmi szemléle­tet formáló szerepe miatt különösen alkal­mas arra, hogy értelmes elfoglaltságot nyújtson a fiataloknak — hangsúlyozta Szé­kely György. A mozgalom fővárosi tapasztalatai­ról Gerelyes Ede, a Hazafias Népfront bu­dapesti honismereti munkabizottságának el­nöke számolt be. Elmondta, hogy a honis­merettöbbé nem néhány lelkes ember ma­gánügye, szinte városi tömegmozgalommá nőtt. Ezt bizonyítja egyebek mellett a Kö­zös otthonunk című akció sikere is. A rendez­vénysorozat legfőbb célja az volt, hogy lo­kálpatriótákat neveljen az új lakótelepe­ken. Sorra születtek a múlt feltérképezését szolgáló, tudományos igényességű munkák. A szellemi tartalékok további feltárását cé­lozná, ha a honismereti tevékenységbe az eddiginél jobban bevonnák a kerületi nép­frontbizottságok mellett működő régi, ne­ves alma materek tanulóiból verbuválódott baráti köröket. Támaszkodni lehetne a fő­városba költözött vidékiekre is. Juhász Zoltán, a Szakszervezetek Budapes­ti Tanácsának titkára korreferátumában arról beszélt, hogy az eddiginél jobban be kellene vonni a munkásokat a hely- és üzemtörténeti kutatásokba. Olyan módon is, hogy rögzítenék az idősebbek visszaem­lékezéseit, élményeikkel tovább színesítve az amúgy sem szürke képet. Ehhez azon­ban az is szükséges, hogy az egymástól szinte karnyújtásnyira tevékenykedő nép­front-, illetve szakmaközi bizottságok el­mélyítsék kapcsolataikat. Kevés a fiatal a honismereti mozgalomban, szögezte le Ju­hász Zoltán, s ez, szerinte, azzal is magya­rázható, hogy túlnyomó többségük nem kötődik a szakmájához. A szakszervezetek és aszakmunkásképzőintézeteksokattehet­nének a fiatal szakmunkások hivatásszerete­tének erősítéséhez. Aczél Kovách Tamás közvetlen hangú, jegyzetekhez nem kötött referátumában a fővárosunkba látogató, társadalmi vívmá­nyainkat tanulmányozó külföldiek tapaszta­latait, kedvező véleményét ismertette. Hangsúlyozta, fontos, hogy a múlt neves vá­rosépítői mellett jelenünk tisztségviselői­nek a fővárosért kifejtett munkáját és sze­mélyét is megismerjük. Az ilyen jellegű em­beri közelség közös feladataink megoldá­sát szolgálja. Csomor Tibor, a Budapest-gyűjtemény he­lyettes vezetője felszólalásában arról be­szélt, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár idestova 80 esztendeje gyűjti azokat a dokumentumokat, amelyek fővárosunk életével, történetével foglalkoznak. E ha­talmas tényanyagból rendszeres időközön­ként kiadványokat, katalógusokat állítanak össze, melyeket bárki megtekinthet s fel­használhat munkájához. A gyűjtemény nyi­tottságának köszönhetően az elmúlt évek­ben számos tudományos értékű monográ­fia, kötet látott napvilágot. E sorból ki­emelhető Budapesti munkásmozgalom 1919-től 1945-ig terjedő szakaszát elemző mű. Fokozott érdeklődésre tarthat számot a Budapest a Tanácsköztársaság idején című tartalmas bibliográfia. Az ajánló bibliográ­fiák becses darabja a 100 éves Budapest, amely 1973-ban, Pest és Buda egyesítésé­nek centenáriumán jelent meg. Az utóbbi hat évben tovább gazdagodott a választék. Kinyomtatták például a Budapest a szépiro­dalomban című válogatást, a Jókai Mór Bu­dapestje, Ady Endre Budapestje és Krúdy Gyula Budapestje című összeállítást. Csomor Tibor végezetül azt javasolta, hogy újabb várostörténeti vetélkedőt hirdessenek meg 1985-ben, a felszabadulás 40. évfordulójára. Bíró Ferencné, a Fővárosi Pedagó­giai Intézetvezető szakfelügyelője an­nak a véleményének adott hangot, hogy a honismereti mozgalom híveinek a tábora még népesebb lehetne, ha szakítanának az eddigi szemlélettel, s a mozgalmat, magát a fogalmat, helyesen értelmeznék. Manapság ugyanis mozgalom alatt előadások garma­dáját értik, ahol fiataloknak és idősebbek­nek papírról felolvasott, minden érzelemtől mentes közleményeket kell végighallgatni­uk. Nem vitás — mondotta — szükség van az elméleti alapok megteremtésére, ám eközben nem feledkezhetünk meg a cselekvésről sem, amely jelzi s mintegy iga­zolja az előadásban elhangzottak megérté­sét, hasznosulását. Már az is nagy előrelépés volna az eddigiekhez képest, ha a fiatalokat kerületi sétákra invitálnák tanáraik, s fel­készülten, mégis kötetlenül bemutatnák a kulturális értékeket, egyúttal jeleznék, mi az, ami szűkebb pátriájukban az égető gondok közé tartozik. Csak az a gyerek vá­lik fogékonnyá a múlt iránt — hangsúlyoz­ta Bíró Ferencné —, aki tisztában van a je­lennel, s felismeri, hogy a jelen csakis a múlt által érthető meg. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának titkára hozzászólása elején rámutatott: a honismereti mozgalom al­kalmasnak bizonyult eltérő világnézetű em­berek mozgósítására; olyan célokat sikerült elébük tűzni, amelyekkel mindannyian egyetértettek. Ennek köszönhetők azok a szép és gazdag tudományos eredmények, amelyeket az immár társadalmi méretűvé szélesedett mozgalom felmutathat. Elisme­rőleg szólt azokról a nem kis áldozatot hozó szakemberekről és lelkes aktivistákról, akik hozzájárultak annak a nagy ívű folyamatnak a kibontakozásához, amelynek nyomán az elszigetelt helytörténeti akciócskák az idők során tömegmozgalommá szélesedhettek. Még figyelemre méltóbbak lehetnének a­zonban az eredmények, mondta, ha a nép­front helyi szervezetei s a többi társadalmi szervezet között az eddiginél szorosabb együttműködés alakulna ki. A III. budapesti honismereti konferen­cia Fischl Erika, a Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága titkárának zárszavával ért véget. Seregi László 33

Next

/
Thumbnails
Contents