Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Dr. Radnai Lóránt: Egy sikeres és egy bukott terv

DR. RADNAI LÓRÁNT Egy sikeres és egy bukott terv Reitter Ferenc A mérnök, akinek a nevét Budapesten utca őrzi, Temesvárott született 1813. március 31-én. Édesapja, a város nagy tekintélyű orvosa, előbb szülővárosában, majd a szegedi egyetem fakultásán taníttatta fiát. A fiatalember Pesten maradt, mérnöki diplomát szerzett, és állami szolgálatba lépett. Ekkor már ismerte W. Tierney Clarkot, a Lánchíd tervezőjét. Az ő megbízásából vehetett részt a kor egyik legérdekesebb, legtanulságosabb és legfontosabb munkájában, Magyarország vízrajzának felmérésében. A harmincas évek végén vasúti vállalatoknál, majd ismét a vízrajzi felméréseknél dolgozott. 1844-ben Hieronymi Ferenc Ottó mellett a pozsony—nagyszombati „lóerővel vontatott" vasútvonal tervezésében vett részt a fiatal Lechner Gyulával együtt. Ekkor már — ha közvetve is — megvolt a kapcsolata Széchenyivel, hiszen a Duna-szabályozást, elsősorban a pesti Dunapart kiépítését Széchenyi szorgalmazta, részben mert Pest fejlesztése amúgy is szívügye volt. 1841-ben a „Kelet Népé"-ben így írt: ,,Magyarországban nincs pont, ahol az életnek nagyobb jelei mutatkoznának mint Pesten. Ezt szinte észrevehetni. És ne fejtegesse az ember ennek okát, bár ne lássa át, mégis hiszi. Mintha ebből valaminek kellene lenni, mintha a pontnak okvetlen nőni kellene, mintha itt valami jövendőnek be kellene következni." Alább ezt írja: „Pest a jövendőnek s a fiatalságnak városa." Nem csoda, hogy Reitter Ferenc, a fiatal, életerős és alkotni vágyó mérnök Széchenyi gondolatainak híve lett. 1848-ben Pesten a Széchenyi vezette Közmunka és Közlekedési Minisztériumban dolgozott. Ekkortájt készítette el a hárshegyi elmegyógyintézet terveit. Hírneve egyre nőtt. Az 1860-as években már miniszteri tanácsos, városrendezési tervek készítője. Reá bízzák a Lánchíd pesti hídfőjétől északra és délre húzódó Duna-part szabályozási munkáit. Nagy szakértelemmel készíti el a partvédelmi művek tervezését és építését. Aki ma a Lánchíd környéki Duna-parton sétál, s leül az alsó rakpart hajókikötőjének valamelyik gombájára, aligha gondol Reitter Ferencre, aki ezt a rak-A rakpart építése a múlt század végén partot tervezte és építette 1865-ben. A vörös márványból, szürke építőkövekből épült rakpart — vízzel jeges árral, árvizek hordalékával dacolva — védi ma is fővárosunkat. (Tervezője megérdemelne egy emléktáblát, itt a Duna-parton.) Ez a parti véderőmű a régi, szabályozatlan, kavicsos Dunapart vonalát jócskán előrehelyezte a folyammeder belseje felé, ezáltal a pesti oldalon széles védett partszakasz keletkezett. Erre épült egykor a második világháború idején elpusztult nagy hírű régi szállodasor és most az új szállodasor. Akkoriban sokan vitatták, helyes-e a Duna medrét ennyire szűkíteni, de Reitter Ferenc elgondolását igazolta az azóta eltelt idő. 1865 szeptemberében így ír az építkezésekről Vadnai Károly a „Hazánk és Külföld" című lapban: ,,Bárhol járunk most... mindenütt azt látjuk, hogy Pest ezer meg ezer kézzel dolgozik — jövőjén... A víz széle a Lánchídtól le egészen a belvárosi templom térig (ma Petőfi tér) hónapok óta folyvást egy sürgő, óriás hangyaboly képét tünteti fol. — A kőpartot építik e napokban adják át a forgalomnak, s a közeli pontokon járó gőzösök állomáshelyének. A nyughatatlanul dolgozó gép pedig, amely folyvást egész sziporkázó méreggel fújja füstgomolyait, már egészen a templomtér közelében bunkózza cölöpjeit, hogy egy jó csomó helyet 34