Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Fekete Gyula: Vonal alatt III.

ték legfontosabb funkciói: testi és szellemi tulajdonságok kifejlesztése, felkészülés a felnőtt korra. Ezért nem tekinthető „luxuscikknek", hanem a gyermekek „munkaeszköze" és „munkatárgya". A gyermekeknek sok játék kell. Egy óvodai délelőtt folyamán egy gyermek átlagosan 20-féle játékkal játszik. Szükséges ez a nagyarányú tárgy- és tevékenységváltás, mivel a játékoknak más-más a funkciója. Például a labda a személyes kapcsolatfelvételt könnyíti meg, az építőkocka a konstruktivitást, a gyurma az alkotókészséget fejleszti, a dömper, a hintaló dinamikus játékok, a képeskönyv a képzelőerő fejlesztésének legismertebb eszköze. A játékok drágák — csak a néhány legfontosabb funkciójú játék megvásárlásának is 50 forint a havi költsége. Sajnos igen sok szülő takarékoskodik gyermeke ruházkodásán — legalább 10 százalékban a szükségesnél nagyobb gyermekholmit vásárolnak, hogy majd „belenő" a gyermek, és a kinőtt, bár még fizikailag nem elkopott holmikat igen sokan nem pótolják idejében újakkal. Egy 1981. évi felmérés szerint a gyermekek 50—60 százalékának deformálja a lábát, elősegíti gombásodását a már kinőtt, szűk cipő. Figyelembe véve, hogy a gyermekek viszonylag hamar kinövik ruháikat, a minimális ruházkodási költség havonta mintegy 400 forint. A gyermekekre jutó lakásfenntartási kiadásokat, egészségügyi költségeket is számítva, egy óvodás korú gyerek eltartásának havi költsége körülbelül 2400 forint. Alsó tagozatos gyermekek A fiatalokhoz számított népességnek mindössze 2 százaléka alsó tagozatos tanuló; az összes budapesti ilyen korú gyereknek mintegy ötöde él fiatal családban. Orvosi vizsgálatok szerint az általános iskolás gyermekek 15 százaléka sovány. Ennek gyakori oka a vashiány miatti étvágytalanság. Kevés ugyanis a zöldség-gyümölcs és a belsőség az iskolai étkeztetésben, és ezt a hiányt a legtöbb család otthon sem pótolja. Kalorikusan a táplálkozás kielégítő, havi költsége — beleértve a napközidíjakat — közel ezer forint. A ruházkodásra havi 450 forint kell. Megjegyzendő, hogy 1980—1981-ben a gyermekruhák ötöde nem felelt meg a szabványnak, hibás volt. Emiatt a szülők gyakran kényszerültek átlagosnál drágább vagy a selejteset pótló ruhák megvásárlására. Az iskolás korú gyermeknek saját tanulósarkot kell kialakítani, munkaasztalt, polcot kell vásárolni. Sajnos, még gyakori látvány a konyhában tanuló gyermek. Sok családban a tanuláshoz szükséges minimális feltételek sincsenek biztosítva. Figyelembe véve az egyéb bútorigényeket is, havonta mintegy 70 forint szükséges bútorokra. Tanszerekre, tornafelszerelésre, szülői munkaközösségi befizetésekre havonta minimálisan 100 forintot kell fordítani. Figyelembe véve még a lakásfenntartási kiadásokat, egészségügyi-tisztálkodási költségeket — egy alsó tagozatos gyermek eltartása minimálisan 2600 forintba kerül. Felső tagozatos gyermekek A fiatal népességnek alig másfél százaléka felső tagozatos tanuló. Az ilyen korú gyermekek 95 százaléka középkorú — esetleg idős — család tagja. Ebben az életkorban hirtelen megnövekszik az élelmiszerszükséglet, és gyakran nem az élettanilag értékes, hanem a kalóriadús ételek kerülnek előtérbe. Nem egészséges, nem létszükséglet a serdülők fokozott édességigényének kielégítése. Felmérések szerint a tanulók többsége zsebpénzének nagyobb hányadán édességet vagy magas cukortartalmú üdítő italt vásárol. Emiatt a zsebpénz nem is része a létminimumnak. A növekvő édességfogyasztással nem áll arányban a cukrot lebontó elemek és vitaminok felvétele, és ez megzavarja a táplálkozási egyensúlyt. Bontják a cukrokat a mangántartalmú enzimek (forrásuk: paraj, sárgarépa, káposzta), a krómtartalmúak (forrásuk: tej, tojás) és a B,-vitamin (forrásai: belsőségek, kenyér) — mindezekből azonban a felső tagozatosok a kívánatosnál kevesebbet fogyasztanak. Összesen havi 1050 forint szükséges egy felső tagozatos gyermek élelmezésére. Rohamosan növekednek a ruházkodási kiadások is — a felső tagozatosok egy része a méretei miatt már csak felnőtt ruházati cikket vásárolhat. Sűrűn kell pótolni a kinőtt holmikat, és ha a szülők fáradozása (ruhavarrás, -átalakítás) nem segítene, a havi 500 forintot is elérné a ruhaköltség. Tanszerekre, iskolai kiadásokra havi 130 forint szükséges. Ezek zöme lökésszerűen, augusztus—szeptemberben jelentkezik. Egy felső tagozatos gyermek eltartási költsége minimum havi 2750 forint — ebből az átlagos családi pótlék (490 forint) alig fedez 20 százalékot, a szülőkre a teher 80 százaléka hárul. Létminimum és jövedelmek A fiatal családban élő emberek minimális létszükséglete, egy családtag átlagos létminimuma 3700—3800 forint. Ennek kis hányadát a családok egy része kiskerti élelmiszerek, ruhavarrás, lakáskarbantartási munkák elvégzés», révén fedezni tudja, átlagosan azonban a havi készpénzigény eléri a 3500 forintot. Ennek közel egyharmada lakásépítési-lakástörlesztési kiadás, amelynek költségfedezetét — ahogyan sok közgazdász megfogalmazza— nem tartalmazza a fiatalok bére. 1982-ben a budapesti fiatalok átlagjövedelme 3500 forint körül lehetett — azaz a fiatalok mintegy harmadánál jelentősebb az elmaradás a minimális szükséglettől. Az elmaradás elsősorban a lakáskörülményeiken mérhető le. Vagy úgy, hogy nem tudnak családot alapítani, albérletben élnek, vagy úgy, hogy szüleikkel együtt túlzsúfolt lakásban laknak. Más látványos és tömeges jele annak, hogy a létminimum alatt élnek — rosszul tápláltság, rongyos öltözék, elhanyagolt testápolás stb. — nincsen. Dr. Fekete Gyula Az Újvárosháza nagyterme adott otthont a III. budapesti honismereti konferenciának. A csaknem 300 meghívott az előzetesen kibocsátott írásos beszámolóból megtudhatta, hogy a legutóbbi konferencia óta eltelt hat évben mind több hívet toborzott magának a mozgalom. Már bejelentésekor is nagy tetszés fogadta például a XIV. kerületi helytörténeti bizottság javaslatát, hogy szervezzenek honismereti börzéket. Itt olyan dokumentumokhoz, fényképekhez, tárgyakhoz juthattak hozzá a közgyűjtemények, amelyeket más úton nem tudtak volna megszerezni. (A börzét olyankor rendezik meg, amikor kellő mennyiségű anyag halmozódik föl.) A korábbinál fontosabb szerephez jutottak a honismereti munkában a nagy múltú üzemek történetét feltáró kutatások, s megkülönböztetett figyelem kísérte a munkáséletmód változásait. Sikeresnek bizonyultak a pályázatok is: számos tartalmas monográfia született. íráshoz nem szokott kezek fogtak tollat, hogy megörökítsék munkahelyük, brigádjuk történetét. A legjobb dolgozatokat későbbi számaiban a Honismeret című népfrontlap közli majd. A mozgalom fellendülése — olvasom a már említett kiadványban — összefüggésben áll a kerületi honismereti szakkörök tevékenységének sokrétűbbé válásával. Tagjai számos önálló feladatot vállaltak s oldottak meg igen magas színvonalon. Az újpestiek, erzsébetvárosiak és kelenföldiek monográfiát jelentettek meg kerületükről. Az angyalföldiek összeállították a veteránok könyvét, a zuglóiak pedig Séták a kerületben című ismertetőjüket. A rendszeres közös munka azonos érdeklődésen alapuló kisközösségeket hozott létre. Megalakult a többi között a Várbarátok Köre, amely az I. kerületben működik. Sok érdeklődőt vonz a Terézvárosi Kör és a XVI. kerületi Corvin-klub is. Mindig telt ház van a XII. kerületben, ahol Hétfői Esték elnevezéssel tartják összejöveteleiket a honismereti mozgalom lelkes tagjai. Elgondolkodtató: szinte alig akad köztük fiatal, akik pedig sajátos szemléletükkel új színekkel gazdagíthatnák a mozgalom palettáját. A hozzászólások sorát Mezei Gyula, a Fővárosi Tanács művelődési főosztályának vezetője nyitotta meg. Az eltelt időszak mérlegét megvonva elmondta: a honismereti mozgalom jelentős tudományos eredményekkel büszkélkedhet. A többi között megjelent a Budapest története sorozat két újabb kötete, s gyarapodott a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteménye, hiányt pótló munkák kerültek a birtokába. Nőtt a honismereti mozgalom támogatói-32