Budapest, 1983. (21. évfolyam)
6. szám június - Szakolczay Lajos: Ha tévedsz, tévedj határozottan!
játékosokat vagy a bíró működését kíséri figyelemmel, hát még annak (az újságírónak), kinek feladata az egész mérkőzést (góllövőket, helyzeteket, egyéb eseményeket, stb.) szemmel tartani. Akkor lenne reális az értékelés, ha a játékvezetőknek ugyanazt a mérkőzést kellene levezetniük, de ez lehetetlen, így megmarad az „osztályozás-játék". (Például, ha egy „eseménytelen" mérkőzésen 5 csillagot kapok, nem biztos, hogy jobban bíráskodtam, mint egy négyesre értékelt, de percenként új és új helyzet elé állító meccsen.) Természetesen a játékvezetőnek is lehetnek gyengébb napjai, akárcsak a játékosoknak. Törvény: ha tévedsz is, tévedj határozottan (persze a játékvezető nem tudatosan téved), mert máskülönben a játékos kihasználja az ingadozásodat. Van úgy — szélsőséges esetet mondok —, hogy a játékvezetőt különféle, megjátszott esésekkel próbálják átvágni, s ez odáig megy, hogy később az ember már az igazi tizenegyest sem hiszi el. — A bíró legfontosabb tulajdonsága a morális tartás, enélkül nem létezhetik. Tudjuk, a közelmúltban — hogy csak a magyar példánál maradjunk — jó pár játékvezetőt megvesztegettek. Ön szerint összefüggésben van ez a már-már nevetségesen kicsi bírói díjazással? (Egy NB l-es mérkőzés vezetéséért 500 Ft-ot kap a vezető bíró és 150 Ft-ot a partjelző.) — Havalaki jó fél évvel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy a kollégáim egyes mérkőzésekért pénzt vesznek fel, el sem tudtam volna hinni. A játékvezető, viselkedésével, saját maga alakítja ki — pályán kívül vagy belül — az őt övező légkört. A vesztegetőknek feltétlen érezniük kellett, hogy kit, kiket lehet ilyen szándékkal megkörnyékezni. Hogy ez megtörténhetett, biztos közrejátszott ebben az egy-egy mérkőzésért kapott alacsony díj is, de nem ez volt a döntő, hanem a megvesztegetett bírók „magatartása", kétes erkölcse. — Akarták-e valamilyen formában megzsarolni vagy lefizetni? — Idehaza egyetlen alkalommal sem. Külföldön egyszerkétszer megkísérelték, de a felajánlott dollárösszeget minden esetben visszautasítottam. Följelentést azonban nem tettem. Nem lett volna szerencsés, hogy ilyen formában kerüljön be nevem a nemzetközi futballéletbe. — Játékvezetői szempontból melyik volt ez ideig a legnehezebb mérkőzése? — Két mérkőzést említenék, a Brazília—Argentína találkozót a VB-n, és egy azt megelőző UEFA kupafordulót, amikor a Real Madrid—Kaiserlauterns meccsen három spanyol játékost kiállítottam. — Volt-e visszhangja erélyességének? A nevezetes filmkockákat itthon is láthattuk. Ez nem befolyásolta VB-szereplését? — A nyugati sajtóban, de azt hiszem itthon is, pozitív visszhangja volt. Hogy ez befolyásolta-e VB-szereplésemet, azt nem lehet tudni. — Hiú-e? Ha látta Szász Péter Szépek és bolondok című filmjét, tudja, hogy mire gondolok. — Az én megközelítésem más. Biztosan van olyan játékvezető, akinek tetszik, hogy kimehet a pályára, sőt levezethet egy mérkőzést. Valóban megtisztelő, ha valaki játékvezetőként egy országot képviselhet, de hallatlan felelősség is. A jó játékvezetőnek a hétköznapi életben is makulátlannak kell lennie. S ehhez nyugodt légkörre van szüksége. Fontos, hogy kiegyensúlyozott legyen a családi élete, anyagi gondok ne gyötörjék. A megfelelő munkahely is hozzájárulhat ehhez a harmóniához. — Önnek ez mind megvan? — Azt hiszem, igen. Jobbat kívánni sem tudnék, mint amit a feleségem kialakított. Nagyon kötődöm a családhoz, a régi barátokhoz és a játékvezetői karhoz is. Nagyon sokan segítettek, hogy idáig eljussak. Ha egy mérkőzés vezetése nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, elsősorban az bántott, hogy éppen annak szereztem egy keserű másfél órát, aki megadta a lehetőséget — segített —, hogy vezethessek. — Kérem, ne kerülje meg a kérdésre adott választ! Megismétlem: hiú-e? — Nem vagyok hiú. — A bíró intelligenciája magasabb-e, avagy a játékosé? — Ezt így nem lehet mondani. Ahányan vagyunk, annyi sors, annyi jellem. A bírók között is, az igazgatótól a fizikai munkásig, mindenki megtalálható. Van, akinek felsőfokú képzettsége van valamilyen szakmában, van, akinek ennél kevesebb. — A magyar labdarúgás kátyúban van, miben látja a kivezétő utat? — Túlzás lenne azt mondani, hogy jó a helyzet. Viszont itt-ott lehet már látni jó mérkőzéseket, a közönség kiszolgálásában éppen a Győri ETO jár az élen: a nyolcadik gól után megpróbálják a kilencediket is berúgni. Nem irigylem az MLSZ vezetőit, nálunk is sokan értenek a labdarúgáshoz. Még meg sem születik egy intézkedés, de sokan máris elvetik. A labdarúgás társadalmi vetület, ugyanazok a dolgok tükröződnek benne, mint más szférákban. Csak ez közkedveltsége révén jobban szem előtt van, mindenki vele foglalkozik. — Példaképe? Eszménye? — Eszményképem a játékvezetésben nem volt. Minden teljesítményből igyekeztem azt felhasználni, amit beépíthettem saját egyéniségembe. Az eszményem mindig a család, a jó hangulat, az atmoszféra, a valakihez tartozás öröme. Drága szüleim sohase mondtak mást: „próbálj meg rendes, becsületes ember lenni, ha ez sikerül, ez már lehetőség másra." A becsületesség: alapkövetelmény. — Mi a hobbija, mi ad az ön számára kikapcsolódást? — Szeretem a szórakoztató, dallamosabb zenét, gyakran hallgatok lemezeket. A Győri Balett minden előadását láttam. Három-négy éve még bérletünk volt a Madách Színházba, de ma már meg kell gondolni, hogy mehet-e az ember kocsival Pestre. Talán egy picit az olvasás háttérbe szorult, elég sok időt elrabol a televízió, a sportközvetítések. Csodálni tudom bármely sportág eredményeit, s ilyenkor alig tudom visszatartani a könnyeimet. Minden óriás eredmény mögött rengeteg munka, lemondás van, nemcsak a sportoló, hanem a család részéről is. — Milyen nyelveken beszél? — Németül elég jól, angolul kevésbé. Békéscsabai születésű lévén, szlovákul is tudok, szláv nyelvű országokban el lehet boldogulni vele. A beszélgetést be kell fejezni, Palotai készülődik. Csornai bírótársára ugyan még egy kicsit várni kell (ő lesz egyik partjelzője), de hamarosan az Ml-esen robogunk, Pest felé. A Daciát többen megelőzik, de Palotai nyugodt, biztosan vezet. Egész úton keveset beszél, hisz még vár rá egy mérkőzés a Népstadionban. Magyar játékvezetői hármas a Spanyolország—Uruguay mérkőzésen. 1972. Madrid 23