Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Petneki Áron: Schallaburg — Budapest

PETNEKI ÁRON Schallaburg - Budapest Mindig irigykedéssel meg csodálattal gondoltam azokra a városokra, amelyekhez kegyesebb volt a történelem, s múltjukból annyi mindent megőrizhettek: székesegyházakat, várakat, polgárházakat, királyi palotákat s a fejedelmek hálószobáit... Moszkva elképzelhetetlen a Kreml, Bécs a Burg, London a Tower, Prága a Hradzsin nélkül. Ezekben a nagy fejedelmi udvarokban együtt láthatjuk évszázadok emlékeit, azokat, amelyeket a különböző generációk hagytak maguk után. Vannak azonban olyan fejedelmi székhelyek, amelyek egy-egy nagy egyéniség akaratáról, elképzeléséről, ízléséről, művészetszeretetéről tanúskodnak. A drezdai Zwinger Erős Ágost emlékét idézi, Versailles XIV. Lajosét. Schönbrunn Mária Terézia nevével forrott össze. A krakkói Wawel reneszánsz palotája mai formájában jórészt I. Zsigmondnak köszönheti létét. Az első, Alpokon túl épült reneszánsz udvar viszont kétségkívül Corvin Mátyás személyéhez fűződik. Azok a paloták több-kevesebb változással megvannak ma is. De hová lett Mátyás palotája? Mi maradt meg Corvinus hálószobájából? Vajon csak a történelem volt kegyetlenebb Budához, mint más városokhoz? Érdemes elgondolkozni azon, mi is az a bizonyos „történelem", amelyet oly gyakran teszünk meg minden pusztulás kútfejének? Vajon a varsói óváros és Szaniszló Ágost király palotája nem hevert-e romokban a második világháború után? Vajon a drezdai Zwingert megkímélték-e a bombázók 1945-ben? A történelem azonban nemcsak rombolás, része az építés, az újjáépítés, és hozzátartozik a megóvás, a gondoskodás is. Éppen ezért városképünk alakulásáért magunkat is okolhatjuk. A „történelem" mellett van még egy közhely, amit akkor használunk, ha valaminek az eltűnéséről, pusztulásáról beszélünk. Szeretünk mindent a törökökre fogni. Tény, hogy nem sokat épített, ostromkor rombolt, békében pedig nem tatarozott. A középkori budai vár mégis a legtöbbet az 1686-os felszabadító ostromkor szenvedte. Mátyás palotájának egy része még ezután is állott, hiszen egy angol utazó, Edmund Chishull még 1702-ben is látta többek közt a Corvina könyvtár falképének maradványait, a faragott ablakokat, ajtókat és kandallókat. Ennek a középkori világnak a barokk újjáépítés adta a végső kegyelemdöfést. Az új esztétikai ízlésnek s ezzel összekapcsolódva az új politikai-reprezentációs törekvéseknek nem felelt meg a romos épület. (Még ha épen maradt volna is, kérdéses, hogy a nagy koncepciókkal dolgozó Bertolde* di Giovanni: A budai vár kapuőrző szobrának modellja, 1488. A liechtensteini herceg gyűjteményéből Két korlátpillér Mátyás budai palotájából, 1479—1489. Budapesti Történeti Múzeum 24