Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Stuber Sándor: Örkény nyomán a Várban

gát. Amíg ugyanis a szakemberek sokszor bírálták, hogy egyegy építészeti stílust reprezentáló épületet lebontottak a palota területén, arról kevesebb szó esett, hogy a békeidőben történt „rombolások" számos új lelethez juttatták a régészeket. (Ezt a kérdést éppen Zolnay László helyezi új megvilágításba a Kritika említett számában.) Gerevich László, a palota ásatásainak vezetője 1967-ben, az újjáépített palota átadása után bejelentette: az ásatások befejeződtek. És milyen a sors ? A bontásra, talajszintjének süllyesztésére ítélt északnyugati erődrendszer területén 1968-ban egy rámpát építettek, hogy a múzeumok gépkocsival is könnyebben megközelíthetők legyenek. Ekkor újabb leleteket találtak, az ásatások ismét elkezdődtek, s hamarosan megszületett a szenzáció: Zolnay Lászlónak és kis csapatának a palotába vezető út alatt sikerült feltárnia Buda legrégibb városfalát, a IV. Béla-kori várfalat, külső és belső tornyaival együtt. Buda XIII., XIV. századi polgárvárosi házainak, pincéinek tucatjait találta meg, a dél felé vezető köves út maradványaival. 1974-ben rábukkant a hires Zsigmond-korij helybeli kőfaragóműhelyből származó díszítő szobrokra, amelyek ma a Budapesti Történeti Múzeum déli gótikus ••1 • Ebben már gyönyörködhetünk... nagytermének legértékesebb darabjai. A Szent György téren feltárták a Koldus-kaput, a palota előudvara északi bejáratának tornyával. Felszínre került a gótikus palota Száraz-árka, benne a Zsigmond-kori kőhíd három hatalmas pillére.* Zolnay Lászlónak a Kritikában vázolt szép elképzelése: hogyha a helyreállított Száraz-árok kőhídja egy pallót kapna, gótikus rommaradványokon át léphetnénk be a barokk palotába. Dr. Czagány István, a tervek készítője mintha könnyebben alkalmazkodna az élet realitásaihoz, mint Zolnay László. Szó se róla, őt is bosszantja, hogy sokáig az íróasztalfióknak dolgozott, miközben a külföldiek ezrei még ma is szemétdombokon át közelítik meg a múzeumokat. — Kevésből csak lassan lehet építeni, hiába szívügy valami — foglalja össze az egész tortúrával kapcsolatos véleményét. - Én nem hibáztatom az Országos Műemléki Felügyelőséget, hiszen ők csak ellenőriznek, jóváhagynak, pénzük nekik sincs. Azt is tudni kell, hogy a műemléki munka „szabadáras", a kivitelező vállalat annyit kér, amennyit akar. Az is megtörténhet, hogy inkább más munkát, sürgősebbet vállal, amely nagyobb pénzt hoz. Nekik is tervet kell teljesíteniük, az után kapják a prémiumot. * Az ásatások legújabb eredményeiről lásd: Zolnay László: Egészen a szűztalajig, Budapest 1982/12.; 1981/1-2—3—»—5. szám 30