Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Stuber Sándor: Örkény nyomán a Várban

...ebben még nem — A még 1978-ban kidolgozott munkám egyébként úgynevezett műemlék diszpozíciós terv volt, s a megvalósult állapotnál jóval többet ölelt fel. Ha százalékban szeretném kifejezni, a benne foglaltaknak körülbelül 15 százaléka megvalósult, és további 30 százalék a megvalósulás útján van. Tételesen? Elkészült a Savoyai-parter, a Munkásmozgalmi Múzeum előtti keleti parter, a turulszobros Szent György téri kerítésfal, megkezdték a Püspök-kertnek, a hajtogatott Várfal-kertnek az építését, és félkész állapotban van a Hunyadiudvar. Tavaly megindult a nyugati felső támpilléres várfal helyreállítása: a 18-ból öt támpillér elkészült. Eddig a jó hírek. S amihez még hozzá sem kezdtek: a nyugati középkerti lőréses támfal, az északi zárófal és a kapuk helyreállítása, az Újvilág-kert és a Csikós-udvar területrendezése. Az elmúlt évben és az idén 125—125 millió forintot költöttek, költenek a Széchényi Könyvtár építésére. 1985-ig összesen mintegy 50 millió forintot emészt fel a Sándor-palota homlokzatának és tetőszerkezetének helyreállítása. Rendbe kell végre hozni a hajdani Honvédelmi Minisztérium romos épületét. Mindez még a tervek szerint is csupán felületi kezelés, hiszen a falakon belüli munka későbbre marad. A Sándor-palotában építészeti múzeum lesz — de vajon mikor ? Egy biztos: 1983. december 31-én ünnepelni fogunk. Nemcsak azért, mert szilveszter lesz, hanem azért is, mert az ígéretek szerint addigra befejeződik a palota krisztinavárosi szárnyának, all szintes Ybl-szárnynak a teljes átépítése. Új, végleges otthonába kerül a Széchényi Könyvtár, a nemzet könyvtára. Néhány napra talán azok is fékezik majd aggódó dühüket, akik különböző lapokban évtizedek óta reklamálják a sikló oly sokszor ígért megépítését; akik hosszú harc után keresztülhúzták a dunai főhomlokzat elé építendő autóparkoló tervét; akik megmentették a szemétbe dobástól a palota néhány bronzszobrát; akik szakmai szempontból bírálták az építészeti egyszerűsítéseket; akik szeretnék megakadályozni, hogy a Karmelita-kolostorba a MAVAD vadász trófeái kerüljenek; akik kifogásolják a közlekedési nehézségeket és az autóparkolási gondokat, a palota-térség nyitva- és zárvatartásának idejét, az éttermek, vécék hiányát stb. bál nézve, a budapesti közönség panaszait nem kell túlságosan komolyan venni. Másfelől azonban az sem ártana, ha az önök vezetése alatt álló és jó hírnévnek örvendő Tábla, Pózna és Jelcölöp Leverő Vállalat valamivel jobban ügyelne a táblák szövegére, illetve a póznák elhelyezésére. Ez esetben a budai Vár a legkényesebb ízlésnek is eleget tenne. (Örkény István: A Vár mindenkié! Egyperces novellák, 1968.) A budavári palota helyreállítására a felszabadulás óta eltelt 38 esztendő alatt mintegy kétmilliárd forintot fordítottak. A magyar kultúra és tudomány fellegvárához vezető néhány száz méternyi terület, az északnyugati erődrendszer rendezésére, a környezetnek az ásatási leletek, maradványok felhasználásával történő kulturált kialakítására, amely az öt esztendeje elkészült tervek megvalósítását jelentené — mindössze 40 milliót használtak fel. Vajon elfogadható-e ez az arány ? A Sándor-palotában építészeti múzeum lesz? Kérem a t. Vállalatvezetőséget, fogadja megértéssel jelen soraimat. Habár sajnálkozva tapasztaltam, hogy a látogatók lelkesedése nagymértékben lelohadt, e sorok írója nem tartozik a zúgolódók közé. Várbeli látogatásom (leszámítva a síugrósáncot) életem legszebb napjai közé tartozik. Ezenfelül, mint régi budapesti lakos, ismerem fővárosunk népét. Ezek az emberek mindenben találnak kivetnivalót; ebből a szempont-Csatatér a Munkásmozgalmi Múzeum mögött 31