Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Stuber Sándor: Örkény nyomán a Várban

FÓRUM rulna a múzeum emeletén sétáló látogatók elé: az ablakból kitekintve láthatnánk a régi vár alaprajzát. — Sajnos, se pénz, se építési kapacitás nincs minderre — mondja Zolnay László. — Mindenki az Országos Széchényi Könyvtár építkezését sürgeti, s ez érthető is, hiszen mégiscsak nemzeti könyvtárunkról van szó. Az azonban már túlzás, ahogy az oda vezető utat és környékét elhanyagolják. Tavaly decemberben itt járt Losonczi Pál, neki is beszámoltak a budai palota helyreállításáról. Persze legtöbbet akkor is az F-épületről — a Széchényi Könyvtár leendő helyéről — esett szó. Pedig... ő sem tudta máshogy megközelíteni a múzeumi szárnyat, mint az északnyugati átjárón keresztül. .. Nem is tíz-, hanem százezerszámra gyűltünk össze a hegy lábánál, köztünk vidéki, sőt külföldi autóbuszutasok is. Ennek a felfokozott érdeklődésnek nemcsak az volt az oka, hogy a palota az ott folyó ásatások, robbantások és építkezések ideje alatt el volt zárva a kíváncsiak tekintete elől, hanem az is, hogy az épület új rendeltetése felől mind ez ideig nem szivárgott ki semmi. (Örkény István: A Vár mindenkié! Egyperces novellák, 1968.) Mondják: Rákosi Mátyás elképzelései szerint a Vár helyreállításának már 1949-ben be kelett volna fejeződni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a palotaegyüttes sorsával kapcsolatban az a gondolat is felmerült, hogy a háborús pusztítás mementójául, maradjon rom — az elképzelést nem lett volna nehéz megvalósítani. Szerencsére úgy ítélték meg, hogy a mintegy 700 ezer köbméter térfogatú terület túlságosan nagy ehhez, s a teljes helyreállítás mellett döntöttek. Először szóba került, hogy a Vár kormányzati negyed lesz, s a palota ilyen jellegű funkciót kap, vagy esetleg a már akkor helyiséggondokkal küszködő egyetemek fognak beleköltözni. Egy 1958-as határozat foglalkozik a kulturális centrum kialakításának gondolatával. Egy évvel később — a Politikai Bizottság szintjén — született meg a végleges döntés, amely a Vár rendeltetését kulturális feladatok ellátásában határozta meg. A sajtó is találgatásokból élt. Ellentmondó hírek röppentek fel, de egyik sem tartotta magát sokáig. Ha pl. valamelyik újság azt irta, hogy a Vár az Ifjúság Háza lesz, s oda költöznek fel az összes egyetemek, klinikák, kollégiumok, akkor erre hamarosan rácáfoltak a többi lapok, okos érvekkel bizonyítván, milyen helytelen volna kiszakítani az ifjúságot a város életéből, s egy ilyen rezervátumban fölnevelni. Sok ehhez hasonló föltevés született és halt meg. Például: Magyar Pantheon lesz a Várnegyed. (Hősök, művészek temetője, díszes ravatalozó, krematórium.) Idegenforgalmi központ. (Szállodák, fürdők, szórakozóhelyek, külön repülőtér stb.) Öregek köztársasága. (Magányos, társaságra és otthonra szoruló aggok otthona.) Szulejmán kertje. (Mór stílű mulató, háremmel a külföldieknek.) Bukott lányok javító-nevelő intézete. Fedett teniszpálya. Európa legnagyobb cukrászdája. Sóraktár. (Örkény István: A Vár mindenkié! Egyperces novellák, 1968.) A legfontosabb teendőt a műemléki épületek helyreállítása jelentette, amelyhez azonban az archeológiai feltárás mellett művészettörténeti kutatást is kellett végezni. Igyekeztek megvalósítani a tervezők épületkorszerűsítési javaslatait is, hiszen az új funkciók megköveteltek bizonyos változtatásokat. Ily módon az együttes helyreállítása régészek, művészettörténészek, tervezők, kivitelezők és beruházók teammunkája volt. Szó volt róla, hogy a palota tömbjén néhány „egyszerűsítést" hajtanak végre, magyarul: lebontanak néhány szárnyat. Végül a palotafelújítás mellett döntöttek, „csak" az épületek belsejét alakították át. És 1966-ban ünnepelt az ország. Elkészült a déli erődrendszer és palotaszárny. A múzeumok beköltöztek. — A kulturális centrum olyan nagyszabású, amilyenre világviszonylatban is alig van példa. Azt hisszük, megérte a befektetést, mert aki Magyarországra látogat — turistaként vagy bármilyen rangú vendégként —, ide feltétlenül eljön — mondotta Szanyi József, a Kommunális Beruházási Vállalat igazgatója azon a bizonyos államelnöki látogatáson. Térjünk vissza a felszabadulás utáni állapothoz. Sajátos helyzet (Zolnay László így fogalmaz a Kritika februári számában: „Kháron nyerés"), hogy éppen a háborús pusztítás miatt vált az ország szinte legnagyobb archeológiai területévé a budavári palota. Évszázados emlékek kerültek elő, s később a történelem még többször ismételte önma-Az egykori Honvédelmi Minisztérium romépülete 29