Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

A védekezés joga Sok bírálat éri a Fővárosi Tanácsot: „Az új negyedek értéktelen, sőt embertelen építkezések ... A fejlesztés elpusztítja a régi emlékeket, a város ősi tájait, életünk hagyományos, szép környezetetét " — és így tovább. A sok változás hatására megnőtt a közéleti érdeklődés, hiszen k mindenki naponta tapasztalja, hogyan s miként befolyásolja életét a város megújulása. Amikor milliárdokról dönt a Fővárosi Tanács, lehetetlen, hogy minden pesti ember egyetértsen minden határozattal. Jól kimutatható érdekellentétek vannak, s ezeket tükrözik az eltérő vélemények. S mivel valóban milliárdokról van szó, — a belső negyedek jellegőrző megóvása legalább 200 milliárdba kerül —, s mert a döntés hosszú időre meghatározhatja, hol javulnak gyorsabbra illetve lassabban az életkörülmények, az volna a furcsa, ha nem élesedne a viták hangja, ha a felújítások elhanyagolása vádját (a belső negyedekben) nem kövemé az glavult állapotok megtartásának vádja a — külső negyedekben. Meglepő viszont, hogy a Fővárosi Tanács csak a legritkább esetben, s csak elvétve válaszol, magyarázkodik egy-egy bírálatra. Pedig a védekezés joga megilleti a városházi tisztségviselőket is. Sőt, a közéletben ez nemcsak jog, hanem kötelesség. Az ilyen egyoldalú vitákat nem lehet érdemi vitáknak tekinteni. S tegyük hozzá, a hallgatás olykor a választók lebecsülését is jelentheti. A fővárosban évtizedek óta lakásépítésre fordítják a legtöbb erőt. Ez volt a lakosság, pontosabban a nagy többség kívánsága. Ha azt nézzük, hogy aránylag rövid idő alatt egymillió budapesti jutott új lakáshoz, el kell ismerni, hogy a nagyipari építkezéssel a fejlesztés legeredményesebb útját választották. Még ha ennek nagy ára is volt: a városképi egyhangúság. Amint enyhült a fővárosban a lakáshelyzet, amint növekedett az életszínvonal, sokan azonnal szóvá tették (már a hetvenes években), hogy egyöntetű az építkezés, s az új igényekhez mérten kevés a kétszobás átlag. Lakossági vélemények tükröződnek az új határozatban: szebben kell építeni, s főként nagyobb lakásokat, még a mennyiség rovására is. A tanács megvitatja a fejlesztési tervet, utána, sajnos, legtöbbször csak azt ismertetik: mi épül. A miértekről általában kevés szó esik. Ma az egyik legsürgetőbb feladat a leromlott belső negyedek felújítása. Miért kezdett akkor mégis nagy építkezésbe a főváros a távoli Káposztásmegyeren ? A döntés oka: az észak-pesti területen bontás nélkül építhetők gyorsan új lakások, s közben a közművesítés elér oda, ahol még nincs vezetékes ivóvíz és csatorna. Tény, hogy a „felújítás vagy új építkezés" vitájában erősen megoszlik a lakosság véleménye. A helyes arányok megállapítását befolyásolja a lakáshelyzet és a külső városrészek elmaradottsázéséről. Várható, hogy a most készülő új — még el nem fogadott — tervek megvalósítása javítja a főváros és Pest megye együttműködését, meggyorsítja a közös fejlesztést. A polémia ott kezdődik, hogy hány lakosa lesz a fővárosnak, illetve a környező övezetnek 2000-ben? Eddig az volt az általános vélemény, hogy a főváros lakossága esetleg 200—250 ezer fővel csökken. A 80-as években új jelenségek mutatkoztak, s ezért lehetséges, hogy az előrejelzés ellenére kisebb mértékű lesz a csökkenés. Városházi tudósítások ga. Jó határozat csak egy-egy időszakra születhetik, mégpedig a lakosság véleményének meghallgatása után. Tanulságos az új hidak terve is. Hosszú tudományos viták után olyan tanácsi javaslat készült, hogy Lágymányoson építsék fel, az első új hidat. Ezt követi a rohamosan növekvő délpesti forgalom, s ehhez kapcsolódik majd a Hungária-gyűrű. Nemrég az egyik napilap ismét vitát kezdett a tervről. Eredménye: Lágymányoson kell megépíteni az első új hidat. Mondhatnánk azt, hogy tökéletes kapcsolat van a lakosság és a tanácsok között? Szó sincs róla. Az a tény, hogy legtöbb esetben válasz nélkül marad a tanácsokat ért bírálat, azt bizonyítja, hogy sokat, nagyon sokat kell még tenni annak érdekében, hogy mindkét fél egyenlő rangú vitapartnerként „tárgyalhasson". Mit ad a fővárosnak az agglomeráció 2000-ig? Sok vita folyt és folyik napjainkban is a főváros és a környező helységek kapcsolatának rende-Harminc év alatt a főváros lakossága harminc százalékkal nőtt, az övezeté pedig megkétszereződött. A fővárosban 1980-ban márkétmillió-hatvanezer ember élt, a környező övezetben pedig 415 ezer. A hatvanas esztendőkben a főváros lakossága 220 ezer az agglomeráció pedig 95 ezer fővel gyarapodott. Ez volt a legnagyobb arányú változás. A hetvenes években mérséklődött a fővárosi bevándorlás, hatvanezer főre csökkent. A környező területekre azonban továbbra is hetvenezer új lakó költözött. A fővárosban a lakosság száma elsősorban a bevándorlás révén emelkedett, az agglomerációban viszont a természetes szaporodás is növelte a lélekszámot. Úgy számítják, hogy a főváros lakossága a következő időben mintegy 200—250 ezer fővel csökken — ha csak nem gyorsul meg a bevándorlás. 1980—82-ben ismét sok vidéki költözött Budapestre. Elképzelhető azonban, hogy a csökkenés nem lesz nagyobb 100—190 ezer főnél. Ugyanakkor a környék lakossága aránylag gyorsan nő, és meghaladja az 500 ezret. Ami különösen fontos: emelkedik a gyerekek és a munkaképes korú lakók száma. Vagyis a főváros környéke a jövőben is fontos munkaerőforrás lehet. Az együttműködésre továbbra is nagy hatással lesznek az építkezések. A fővárosban a fejlesztés egyik legfontosabb ága a belső negyedek erősen munkaigényes felújítása. Megkezdődik sok nagy közintézmény felújítása, ami ismét több új dolgozót kíván. Növekszik a magánerős építkezések aránya, mind több budapesti akar családi házat építeni. Ehhez sok új telek is kell, egyebek között a környező területen is. Meggyorsulnak az építkezések az agglomerációs övezetben is. A környező helységekből a jövőben is sok mezőgazdasági termék, elsősorban zöldség és gyümölcs érkezik a fővárosba. Mindenekelőtt az üvegházi termesztést kívánják növelni. A földterület csökken, és fogy a foglalkoztatottak száma is. Jelentősen bővül a mezőgazdaságban a kisegítő tevékenység. Az egyik legsürgősebb tennivaló a közművesítés fejlesztése. Ehhez több segítséget adhat a főváros. Hasonlóan fontos közös érdek a közlekedés javítása. A teljes Hungária-gyűrű átadása mentesíti a főváros belső területeit, s megkönnyíti a kapcsolatot a környező helységek között is. Vitatható, hogy az Mo-ás gyűrű megépítése a főváros közigazgatási határa mentén elhalasztható-e 2000 utánra vagy már korábban meg kell építeni. Az új gyűrű nemcsak a főváros közlekedésének zsúfoltságát enyhíti, hanem elősegíti a környék fejlesztését, s nagy hatással lesz az országos forgalomra is. Az egészségügyben, az oktatásban és a kereskedelemben továbbra is számottevő lesz a munkamegosztás a főváros és Pest megye között. A legsürgetőbb tennivaló a különféle alapfokú intézmények megépítése a környező helységekben. Ma sok övezeti lakó Budapesten veszi meg az élelmiszert. Ezért szükség van több új ABC-áruházra. Az új budapesti városrészközpontok tervét úgy készítették el, hogy itt vásárolhassanak a környékről bejárók is. Az övezetben nő a gyerekek száma, ezért javaslat hangzott el, hogy ide tervezzenek több középfokú iskolát. Új körzeti orvosi rendelőket építenek, és ezekben — akárcsak az oktatási intézményekben — helyet adnak a környék lakosságának. Aczél Kovách Tamás 27