Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kovalovszky Miklós: „Nem élhetek Pest nélkül”

a vendégek." (Krúdy Gyula látogatásai) S hogy a régi bőrét feszengve vedlő városban két különböző világ létezhet ugyanazon út vagy utca két oldalán, Krúdy érdekes megfigyelése mutatja: „A Gyöngytyúk utca végén a Kerepesi út ömlött, mint egy óriási folyam, amelyen regatta folyik. Amíg a folyampart erzsébetvárosi oldalán elevenen vonult fel az élet, a Rókus oldalán a mellékutcák só partról víg zene, kurjongatás hallatszott, a lóvonatú még megrakodva gurult a Keleti pályaudvar felé, magas hátú hintók robogtak, ideát aludni tért a városrész." (Józsefváros) De ha meggyökerezik is egy időre, s jól érzi magát itt, nosztalgikus élménye mégis a Belváros marad, amely érkezésekor még szinte bontatlanul őrizte XIX. századi arculatát, ahogyan Vörösmartyék látták. Krúdy képzelete minduntalan visszatér lás gyönyöreit, nem merülhetnek el élvezetükben a Barátok terén nyugtalankodó cintányérok zörgésétől. A sarki hordár nyakába húzza a fejét, és óvakodva szívja kis pipáját; ily napokon szünetelnek a legjobban jövedelmező szerelmi levelek az Aranykéz utca és a Régi Posta utca között. A bérkocsisok a Barátok terén már elkezdték téli lóbálózásukat, prémes bundájukról levervén a havat, a Hatvani utca sarkán feltűnik hajadonfővel a kaszinó pirosmellényes »tigcambole-regénynek, amelyet már a nagymamák is ajánlottak leányunokáiknak a hosszú téli estékre... A régi Curia épülete elől a hideg elkergeti azokat az öreg perlekedőket, akik évtizedek óta leskelődnek a kapunál. Beköszöntött Pestre a tél." Amikor Krúdy — egészen fiatalon — megnősült, a Király (Majakovszkij) utca 47. számú Pekáry-házban talált otthonra. Ettől kezdve jó darabig ez a kör-A gazda szeme hizlalja.. . arra látszottak teremtve, hogy az este beálltával elnyeljék a hazafelé vitorlázó hajósokat. Míg odaát a széles gyalogjárón vidám tömeg vonult az őszi estében, mulatságba, zenés kávéházba, ideát, a józsefvárosi oldalon mind ritkábban koppantak a hazatérők lépései. A gázlámpák alatt szinte a késedelem aggodalmával igyekezett egy-egy cinkeorrú, öreg polgár; a Belvárosból pihegve, megriadva futott egy rövidszoknyás varróleányka. Itt talán még a polgári becsület dolga volt, hogy estére mindenki otthon legyen. Míg a túla szűk utcák csigalépcsős házai, törzsökös alakjai közé, s a megelevenedő múlt emlékei mint makacs álomképek, különös időtlenség hangulatába burkolják „mesemondását". A Hét bagoly című regény elején jellegzetes hangütéssel idézi föl ezt a világot: „Az első hóval megérkezett a hideg is. A Belváros kapui alá bedúdol a szél, itt-ott letépi a rosszul ragasztott lakócédulákat. A kövér férfiak, akik Hubli úr officinájában szeretnek kéjesen elnyújtózni és szenderegve élvezni a borotvárise«, mert Károlyi István gróf kocsit akar, vagy a nyomdairoda szennyes üvegajtaján át kilép az oroszlánsörényű Ábrányi Kornél, hogy a Művésznő udvarlására vitesse magát. A Váci utcai boltosok karácsonyi kedvvel és barátsággal nézegetik a toprongyos házmestert hóseprűjével a kirakatuk előtt. A Kis Pipa ételcédulájára alkonyattal felírja az álmos pincér: Minden időben disznótor... A púpos kisasszonyok kölcsönkönyvtárában, a Harmincad utcában, nagy kelete van a hatvannégy kötetes Ronyék a fő élettere, az Andrássy út és a Nagykörút átlókeresztjében. Itt is kíváncsi, éber érzékkel issza föl tudatába a városrész minden jellegzetességét, s páratlan jellemző erővel olvasztja be írásaiba. Krúdynak e „nagyvilági" bohémkorszakához kapcsolódik Adyval kötött barátsága, s ennek sok zajos-vidám emléke is: a Három Holló, a Nagymező utcai Orfeum kávéház és a Télikert (a mai Operettszínház), a környező kocsmák és a „selyemszoknyás utcák" örömtanyái, köztük a híres „kakasos ház". 21