Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kovalovszky Miklós: „Nem élhetek Pest nélkül”

KOVALOVSZKY MIKLÓS „Nem élhetek Pest nélkül" Ha Krúdy Gyula Pest szerelmesének, Budapest vőlegényének nevezte Podmaniczky Frigyest, aki lovagi hódolattal áldozta fél életét a főváros fölvirágoztatásának, az íróra ez a jelző illik: Budapest szeretője. Szinte kamasz fővel szédül bele csábító varázsába, szívós rohamozással hódítja meg, szenvedélyes vallomásokban rajong érte, de később fájdalmasan látja eszményi sugárzásának megtörését, s felpanaszolja csalódását, elszakadni azonban nem tud tőle: hűséges marad hozzá mindhalálig. Krúdy Gyula 1896-ban, a millennium mámoros évében érkezik Pestre, hirtelen és kalandos ötlettel. Első útja egy rokonához vezet, akinek cipészműhelye volt a Párizsi utcában. Az ő kalauzolásával ismeri meg a Belváros ódon, családias kisvárosi világát: „Húsz év előtt jöttem a városba... Lóvasút ment a Kerepesi úton, és vénséges vén kocsisok hajtották az öreg lovakat. A tülök olykor megszólalt, mint egy régi német városkában, és a Váci utcát sör- és virsliszaggal látta el a »Korona« vendéglő. Az »Uhr«-ban régimódi ruházatú boltosok üldögéltek esténként, és o Párizsi utcában hatvanesztendős masamódkisasszonyok díszítették a kalapokat. Ah, mily vén város volt akkor Budapest!... A nőnöveldék és elemi iskolák százesztendős házakban voltak, és az utcákon nem lehetett közlekedni, mert mindig köveztek — s évekig ezen csodálkoztam leginkább a városban." (Budapest újkora) „Az első látogatás után a Párizsi utcában maradtam, mert felejthetetlen utcája volt ez a régi Pestnek, ha valaki közelebbről megismerte az itteni életet. Önállóan csavarogtam a Belvárosban, mert még úri hajlamaim nem múlottak el végleg: lehetőleg csendes, finom, tiszta és nobilis emberek közé akartam letelepedni Pesten. Ilyenformán megtudtam járáskelésemben, hogy miről beszélgetnek a komoly, számba vehető úriemberek a pesti Belvárosban. Beszélgetnek az Andrássy út végleges kiépítéséről, a Margithíd és az összekötő vasútihíd, a ferencvárosi templom és a lipótvárosi bazilika munkálatairól, új vámházról, a Nagykörút végleges megnyitásáról... A világvárosok polcára kell emelni Pestet. Régi pesti Belváros, ahol valamikor komolyan megtelepedni akartam... Egy romantikát kereső, pénztelen, ifjú lovagnak nem sok keresnivalója volt itt." (Krúdy Gyula látogatásai) Kénytelen-kelletlen, megalkudva a helyzettel, föladta uraskodó hajlamait — vagy fölülkerekedett benne az ifjú, pénztelen bohém —, s mint a szegény diákok, kivénhedt írók és a hírnév ostromára készülő ifjú titánok, a Józsefvárosban telepszik meg. Ez lesz az otthona néhány évig: meglakja a Gyöngytyúk (Gyulai Pál) és a Zerge (Makarenko) utcát — kegyeletből abban a lakásban, ahol Szendrey Júlia élt — s a József és a Főherceg Sándor (Bródy Sándor) utcai kiskocsmákat. Itt köt barátságokat félig már elfeledett vagy az irodalom szélére szorult idős írókkal, mint Benedek Aladár, Erdélyi Gyula, Gáspár Imre, Inczédi László, Rudnyánszky Gyula, Pongrátz Béla s a különös, álomlátó éjszakai vándor, Cholnoky Viktor. Érdekes módon hozzájuk vonzódott, akik maguk is szinte élő anakronizmusok voltak; különös sorsuk, kalandos életformájuk, kitárulkozó emlékeik lebilincselték az ifjú írójelöltet. A Margitszigeten 1923-ban Ezek a jórészt múltból ittrekedt s annak levegőjét árasztó furcsa alakok erősítették Krúdyban azt a sajátos látásmódot, mely Budapest fölött is megállította az időt, hogy itt is „valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha nincs". Vidékről, kisvárosokból érkezve, otthon érezte magát a gázlámpás, macskaköves utcák földszintes házai közt, a kedélyes kiskocsmák világában: „Darab időre a Józsefvárosban ütöttem fel tanyámat, ahol rövidesen kedvemre és szívemnek való vidám társaságok asztalához kerültem, és életem, sorsom is elviselhetőbb lett a pillangóéletű, virágszagú és ábrándozásra hajlamos utcácskákban... Az udvarok egyikében ecetfa állott, alatta öreg 48-as honvéd pipázott, az ajtó előtt varga kalapált háromlábú székén, kis, öreg kalaposné varrogatott egy másik udvari lakás előtt zöld fátylas kalapot, máshol bábacímer volt az ajtóra szegezve, verkli kintornázott az udvaron, és gyerekek karéja táncolt. Hátul kert, amelyben nyáron zöld filagóriában kugliztak, és bort ittak 20