Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Szakolczay Lajos: BSE-kosár — csemege

nyabb-magasabb házak, s a természet mindenkor a látvány része; szemet nyugtató a budaörsi hegyek közelsége. Tarkovács Andrea és Fodor Katalin a BSE támogatásával itt kaptak otthont. Tarkovácsék — a férj ötödéves orvostanhallgató — 52 négyzetméteres szövetkezeti lakásában találkoztam a kosárcsapat három „öregjével", a házigazdán kívül Nagy Csillával és Fodor Katalinnal. Pályán — edzésen és mérkőzésen — elég sokszor láttam őket, kíváncsi voltam rá, hogy milyenek, ha éppen nem sportolnak. A „lányok" — valójában mindhárom asszony — eléggé be vannak fogva. Tanulás, munka, edzés, egy kis kikapcsolódás, és minden kezdődik elölről. Megfeszített élet ez, rengeteg lemondással, és talán csak egy állandó benne: a rohanás. Megéri, nem éri, minduntalan ez járt a fejemben, ők nyilván nem gondolkodnak ennyit rajta — csinálják. így érzik teljesnek életüket, kosarasként. Három nő, ki elkötelezte magát a versenysporttal, és nem is akármilyen szinten űzi: a huszonkilenc éves Nagy Csilla 96-szor, a huszonhat éves Fodor Katalin 14-szer, a huszonöt éves Tarkovács Andrea pedig 66-szor volt felnőtt válogatott. Mindnyájan elég korán ismerkedtek meg a kosárlabdával, Andrea és Katalin — társaiktól kapott becenévvel: Tarka és Foci — még az általános iskolában, Csillát pedig, aki akkor a Móra Ferenc Egészségügyi Szakközépiskolába járt, tornatanárnője irányította a BSE-hez. Fodor 1971-től, Nagy 1970-től tagja a tanácsi csapatnak. Tarkovács — két Központi Sportiskolás társával, Gajdán Mariannával és Bogár Andreával együtt — 1977 januárjában igazolt ide. Tíz év az élvonalban nem kis idő. Különösen annak nem, aki a sportolás mellett „civilként" is helyt akar állni. Három jól ismert élsportoló, volt válogatott kosárlabdás; miként él, mennyit keres, mire költi a jövedelmét, mit csinál szabadidejében — ezek a „hétköznapi" dolgok érdekeltek. Lássuk, mi van a reflektorfény, az eredmények mögött. A BSE női kosárlabdacsapata, ha az egész magyar sportot tekintjük is, sikergárda. Kevés klub van hazánkban, amely a tanácsiak eredményeihez hasonló sikerekkel dicsekedhetik. A mendemonda és a pletyka az élsportolókat pénzes embereknek tartja. Sokan irigykednek is rájuk, hangoztatván: elhalmozzák őket minden jóval, kár azért a sok babusgatásért. Nézzük a tényeket: Nagy Csilla, akit 1973-ban egy BEK-mérkőzésen, Szarajevóban dobtak a mélyvízbe, s azóta állandó csapattag — jelenleg csapatkapitány —, a nemzetközi szintű minősítésű sportoló, Németh Ági mellett, a csapat egyik legjobban kereső játékosa. A havi 600 forintos felkészülési pénzen kívül (ez minden — nem sérült! — csapattagnak jár) 3 800 forintot kap a Fővárosi Csatornázási Művektől, ahol napi 4 órát tölt el: egészségügyi munkatárs. Van még egy másodállása is a Közterületfenntartó Vállalatnál (1 400 forint). Tehát Nagy Csilla a — kis megengedéssel mondható — sportállásból havi 5 800 forintot kasszíroz be. Sok, nem sok? Nézőpont kérdése. Döntse el az olvasó, aki nyilván arról is halott, hogy egy alacsonyabb osztályú labdarúgó — nem NB Il-es, nem NB l-es, nem válogatott játékos — havonta mit rak zsebre. Csilla egyébként egy kétéves kisgyermek anyja, naponta jár be Dunaharasztiból, a sport és munka mellett minden szabadidejét leköti a gyermek körüli foglalatoskodás. Fodor Katalin — 1979-ban ment férjhez, gyermeke még nincs — a Baranyai utcai Általános Iskolában nevelőtanár; 2 800 forint a fizetése (heti 44 órás szolgálat). A felkészülési segélyen (600 forint) kívül havi ezer forintot hoz a TECHNOCOOP-nál „betöltött" sportállása. Havi összkeresete 4 400 forint. Katalin a tanítóképzőt levelezőn végzi, most másodéves hallgató. Tarkovács Andrea ebben az évben államvizsgázik a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Még két vizsgája van hátra, sebészetből s ideg- és elmegyógyászatból. Szigorlatának érdemjegyei szülészet-nőgyógyászat: 4-es, gyermekgyógyászat: 4-es, belgyógyászat: 4-es. Távolabbi tervei közt szerepel a gyermekorvosi szakképesítés megszerzése, ő a 600 forintos felkészülési segélyen kívül két helyről is kap tanulmányi ösztöndíjat — a BSE-től 600 és az egyetemtől, tanulmányi eredménytől függően, 800 forintot. Neki is van „sportállása", a FŐTAXI patronálja, havi 2 400 a juttatás. Férje szülei havonta 2 ezer forinttal segítenek — „fiatal házasok vagyunk, nem panaszkodhatunk" —, így tudnak megélni. A legnagyobb gond, a lakás szerencsésen megoldódott, a többi majd lassacskán. A lakásszerződés megkötésekor, hat éven belül két gyermeket vállalnak, de ez még egy kicsit odébb van. Érthető, a szigorlaton túl kell esni, és az orvosi pályán is meg kell tenni az első lépéseket. — Miként kerültek ki a válogatott csapatból? Nagy Csilla: 1976—1980 között szerepeltem a csapatban. 1980-ban megsérültem a hollandok ellen, meg kellett műteni a lábamat, a bokámra gipsz került. Az olimpiai selejtezőkre úgysem jöttem volna rendbe — közben terhes lettem, majd szültem —, s ennyi kihagyás után, mikor új gárdát hirdettek, nem kaptam meghívást a keretbe. Tar kovács Andrea: Én visszamondtam a válogatottságot; az elméletet mégcsak valahogy meg lehet tanulni az egyetemen, de gyakorlat nélkül nincs orvos. Márpedig a sok külföldi utazás és edzőtáborozás miatt sokat kellett volna hiányoznom a gyakorlati órákról. Fodor Katalin: Egyik napról a másikra kimaradtam a keretből. Állítólag azért, mert alacsony vagyok. Mindezt a klubedzőmtől, Dönci bácsitól tudtam meg, a válogatott vezetői közül senki sem szólt. — Hogyan vélekednek Szabó Ödönről, a szakmai irányításon kívül kaptak-e valamit tőle? Nagy Csilla: Tíz éve az edzőm, s azt hiszem, már jobban ismer, mint a papám. Amit elértem, neki köszönhetem. Bár nem vagyok annyira beszédes, előtte nyugodtan el merem mondani személyes bajaimat, problémáimat. Ha segítségre van szükségem, hozzá fordulhatok. Itthon a legjobb mester. Tar kovács Andrea: Nincs Magyarországon még egy ilyen edző, aki ennyire ember, és csak egy kicsit edző! Maximálisan elfogadja, hogy a játékos is ember, akinek családja van, hivatása van, és emellett még kedve is van játszani. Felnőttek vagyunk, mellőzhető a hajcsár módszer. Fodor Katalin: A magyar kosárlabdaedzők között az egyik legjobb szakembernek tartom. Neki köszönhetjük a sorozatos bajnoki sikereket és a jó szereplést nemzetközi kupákban. Úgy érzem, hogy vele, mint edzővel, mint emberrel jó a kapcsolatom. — Hogyan állítanák össze a magyar női kosárlabda-válogatott kezdő ötösét ? Nagy Csilla: Kiss Lenke — Boksay — Németh Ági — Fodor — Winter. Tarkovács Andrea: Kiss Lenke — Boksay Zsuzsa — Gellérné — Vertetics — Németh Ági." Fodor Katalin: Németh Ági — Deák Éva — Vertetics — Winter Ilona — Nagy Csilla. — És a BSE mindenkori legjobb csapata? Nagy Csilla: Szabics — Fodor — Ináncsiné — Czirákyné — Geiszhauer. Tarkovács Andrea: Szabics Magdolna — Czirákyné — Deák Éva — Fodor Katalin — Nagy Csilla. Fodor Katalin: Budavári — Németh Ági — Tarkovács — Szabics — Czirákyné. íme, a játékosok játéka. Szimpatikusán szerények, hogyan is állíthatnák be saját magukat valamelyik csapatba. Pedig ők is tudják, vagy legalábbis érzik, ideális körülmények között egyiküknek-másikuknak a válogatottban lenne a helye. Nagy Csilla, ha nem is kezdő játékosként, miért ne érhetné el a századik válogatottságot? (Ehhez mindössze négy mérkőzésre volna szüksége.) Három elfoglalt fiatalasszony, három élsportoló. Időhiánnyal küszködnek, hiszen a kosárlabdán kívül ott a hivatás, a család. És pihenni is kellene egy keveset, szórakozni is. Életük átlagos, ha voltak (vannak és remélhetőleg lesznek) is reflektorfényben. Mint a fiatal értelmiségieké. Amit a sport által kaptak, azért megküzdöttek, és ha nagy segítség is a lakáskiutalás, egyiküket sem veti föl a pénz. Glatz Árpád, az egykori sikeredző mondotta valamely interjúban: „Az csoda, amit Szabó Ödön a BSE-lányokkal elért. Az amatőr sport csodája. Nem feszülnek meg,, nincsenek nagy igényeik, nem hajszolják a sikert. Csak úgy jön..." Ha igaza is van Glatznak, érdemes kiegészíteni: a „nem hajszolt" siker mögött rengeteg munka van. Sportolói és emberi erények alakítják a „csak úgy jön"-x.. S a néző, aki csemegézik egy-egy BSE-kosáron, azt is látja: a csapat sírhat vagy nevethet, de ahogyan teszi mindezt, az maga a boldogság. Cé Copiei és edzője 18