Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Ivan Canev verse

Iván Canev CSEND Amikor elzendül kaszánkról a nyár zaja, s lüktet a csend, és az örszemes hangyavárból morzsa dereng; mikor visszahull galambunk a késtelen kezek közé, s folyam zúg, amerre arattunk: a búzaözöné; amikor az aranyfa törzsét búcsúkörözi a levél, és a szölö fürtjein ködfényt ragyogtat föl a szél; amikor az ereszek alján sorra némulnak a fészkek, és kisarjadt gyökere halvány a csillagos égnek; mikor az est lámpáiból már lobog az eljövő álom, s csakis a hajszálerünk pulzál, majd hallod te is, barátom: .. -hogy az atomok hogyan esnek szét benned, s a könyörtelen szavak hogy robbannak. Utassy József fordítása Valentin Sztracsev: Dimitrov. A Bolgár Népköztársaság ajándéka fővárosunknak