Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Törley redivivus

A helyreállított pincelejárat manapság a laikus errefelé jártában, hogy hát honnan ez a pinceország, ha egyszer szőlő sehol. 1913-ban azonban még sejteni sem lehetett a végzetet, a cég rekord mennyiséget értékesített, kereken egymillió palack champagne-i minőségű pezsgőt. A háború vetett véget a fejlődésnek, a pincék további fúrása is abbamaradt a behívások miatt. A külföldi szállítás gyakorlatilag teljesen megszűnt. Pedig azelőtt Portugália, Spanyolország, Hollandia, Skandinávia, Egyiptom, de még Franciaország is rendszeresen rendelt Frangois-pezsgőt, amely 1895-ben Párizsban aranyérmet nyert. 1904-ig 16 elsőrendű kitüntetést szerzett nemzetközi borversenyeken: Lisszabonban, Londonban, Antwerpenben, Bukarestben, Rómában, Nizzában, Bordeaux-ban, 1896-ban Budapesten, s egyéb helyeken. A háború alatt a termelés, megrendelés híján, tíz százalékra vagy még annál is alacsonyabbra esett vissza. Később a gazdasági helyzet jobbulása hozott némi fellendülést, de jött az újabb háború. Frangois József a fronton tudta meg, hogy a gyár 1944 augusztusában bombatalálatot kapott, s alig egyötöde maradt meg. 1946 júliusában jött haza fogságból, mindent lerombolva, kifosztva talált. Később édesapjával és testvéreivel, akik közül Lajos üzleti, Cézár pedig irodai vonalon jeleskedett a cégen belül, amíg a történelem közbe nem szólt, az Italkiviteli és Behozatali Vállalatnak bérmunkában 14 ezer palackot töltöttek. Ezután belátták, hogy nincs értelme a szélmalomharcnak. 1949 novemberében volt az államosítás, melynek során a Pénzintézeti Központ felszámolta a Francois Lajos és Tsa. céget. A megmaradt épületrészben a Borforgalmi Vállalat garázsa lett. Lajost és Cézárt államosítandó vállalattól történő vagyonelvonás vádjával letartóztatták s elítélték. A család többi tagját kitelepítették Szabolcsba, 1951-ben. Két év elteltével a kitelepítést feloldották, de Frangois József a feleségével és fiával Dombrádon maradt. Bérelt a faluban egy házat, s a lehetőséghez képest jól érezte magát. Cséplőgép vagy kőműves mellett kereste meg a kenyerét. Később az Országos Szakipari Vállalathoz szegődött, ahol eleinte burkoló segédmunkás, majd csoportvezető volt a műszaki fejlesztési osztályon. Innen ment nyugdíjba, 1973-ban, miután 12 évvel korábban családjával Budakeszire költözött. Több mint három évtizeden át nem foglalkozott borral, szőlője sem volt. Aztán Anselmo János személyében, aki a budafoki borászati szakközépiskola tanára, feltámadt számára a múlt. A jeles pedagógus egyszer megkérdezte tőle: tudna-e a klasszikus pezsgőgyártásról mesélni, s lenne-e kedve megnézni egykori pincéjüket, amelyet éppen akkoriban hoztak rendbe, s amelynek még a környékén se járt az államosítás óta. Utána megnézte a Hungária pezsgőgyárat is, s a Törley 100 éves jubileumi kiállítására átadott számos relikviát, amelyeket a fia őrizgetett. Aztán egy szép napon, 1982. május 15-én fogadta dr. Kiss László, a Hungarovin igazgatója, s létrejött az egyezség a névhasználatról, s arról, hogy 72 éves fejjel visszaszegődik pezsgőmesternek. Egy kikötése volt, hogy amennyiben 16 esztendős gimnazista unokája kellő tehetséggel bír, vegyék majd ide, és neveljenek belőle vérbeli pezsgőmestert, hogy a családi hagyomány folytatódjon. Mikor ideért a szó, elsírta magát. Azóta egyfolytában itt dolgozik, s mintha csak a múlt héten dicsérte volna meg először az édesapja, valósággal eufóriás boldogságban telnek napjai. Az újabb első Frangois-évjárat már kikerült a boltokba. „A minősége jó, de még messze van a békebelitől. Sok mindennek utána kell nézni, hogy a hagyományos pezsgőgyártás újból meghonosodjon s versenyképes is legyen a világon". A „Frangois-üzem" kiszerelő részlegének falán hatalmas Törley-plakát-reprodukciók tartják fogva a tekintetet. A pezsgőmester, mikor észreveszi csodálkozásomat e különös anakronizmus láttán, mosolyogva mondja búcsúzóul: „Törley, aki kétszer akkora cég volt, mint a miénk, mindig be akarta olvasztani a Frangois Lajos és Tsa. céget a magáéba. De csak most sikerült neki. Ebben az évben ugyanis Chateau Törley néven is palackozunk — a Francois pezsgőgyárban." Francis József pezsgőmester 13