Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Törley redivivus

A rázó- vagy szebb nevén pezsgőmester a hetvenkét esztendős Francois József. Kortalan, fiatalos tekintetű ember, akinek tisztes korára újra megadatott, hogy azt csinálja, amit az évtizedek nem tudtak száműzni a zsigereiből. Nem múlik el nap reaktiválása óta, hogy megannyiszor fáradhatatlan büszkeséggel be ne mutassa tudományát. Ami abból áll, hogy a gondosan lerakott gyertya világánál kézbe vesz egy palackot, pillanatra a pislákoló fény felé tartja, megforgatja kicsit, s azzal visszateszi a helyére. Nem egy ismerősöm van, aki ezt látván azt mondaná, hogy két perc alatt elsajátítaná az egé• szet,amelyet—nem mellesleg — naponta legalább húszezerszer kell megismételni. A boltozatos pince falán olvasom. Darab: 6840. Lerakva: 1982. XII. 16. Első forgatás: 1983. I. 10. Egy palackot naponta csak egyszer lehet kézbe venni, a természetet nem szabad sürgetni. A bortól függ, mikor ér céljába a seprő. A mostanit öthat hét alatt lehet lerázni. Óvatos, lassú, kitartó munka ez, nem lehet teljesítményben csinálni. Ezért a fiatalokat nemigen vonzza. Már Franciaországban is alig van megbízható rázómester. Nálunk Frangois József az utolsó mohikán, s bár mesterségét tudomása szerint mindig is csak férfiak űzték, most lányok a tanítványai. Ha megkomolyodnak, felrúghatják a konvenciót. Különben is ebben a mesebeli pincerendszerben bármi megtörténhet. Nemrégen még göngyölegraktár volt itt. Francois József sorra megmutat mindent. Az ő idejében el sem képzelt automata seprőtlenítő-rendszert, de még az újonnan idetelepült konkurrenciát, a nagy teljesítményű gyorsrázógépet is. Aztán palackot bont, a sajátjából, kicsit restellkedve, hogy fiatal még ez a pezsgő, de hát mégse olyan, mint amit eddig mifelénk kapni lehetett. Butácska megilletődés vesz rajtam erőt, mikor a sose ízlelt italt kóstolgatom, s közben mindjobban kitáguló erekkel jegyzetelem az idős úr visszaemlékezését. Úgy kezdődött, hogy a legendás Törley József még Reimsben szerződtetett két pezsgőmestert, Louis és Cesar Frangoist. A fivérek az alapítás után hat évvel önállósították magukat, Budafokon nősültek, családot alapítottak. Hamarosan elérték, hogy rangban nem számítottak kisebbnek a Törleynél. Bizonyság rá, hogy Francois Lajos és Tsa. a „császári és királyi szállítók" titulust tüntethette fel, többek között a Magyar AtHletikai Club Casino Pezsgője feliratú címkéjén. Lajos fiatalon, 1921-ben, Cézár 1950-ben halt meg. Az utóbbi három fiának egyike Franqois József, aki fivéreivel együtt szigorú nevelésben részesült. Székesfehérváron járt gimnáziumba a cisztercitáknál, s tizennégy éves korától minden szünidőt a pincében töltött. Igy szinte minden rezdülését ismeri családja meglehetősen homályba burkolódzó történetének. Lajos és Cézár 1886-ban a mai Péter Pál utca 16. szám alatt látott munkához (a ház ma is áll). Az első évben 7600 palackot töltöttek. Az üzem fokozatos kiépülése 1912-ig tartott, s elérte a 20 ezer négyzetmétert. Akkoriban még Budafok jelentős szőlőtermő vidék volt. A Francois fivérek is szőlőtermelők voltak, mert mégiscsak az az igazi, ha látja az ember, hogy miből csinálja a pezsgőt. Vettek hozzá persze máshonnan is „szűretet", mert többféle bor kell. A tőkéket 1921—22-ben vágták ki, a háború alatti permetezések elmaradása miatt. Ezért csodálkozik Francois pe zsgőborgyár, Budafok. Francois Champagnerfabrik, Budafok. Pinclcr észlet. — Kellerabtheilung 12