Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Hollós László: A császár kegyelméből — Ferencváros

Kálvin tér 9. lakásba. Nyolcvankét éves néni él itt az unokájával. A kis szobában vaskályha, a falon feszület és családi képek. A sarokban tévé. A régi falicsap kint van az előtérben, innen nyílik a másik lakás is. És itt a közös vécé is. — Gyakran forog itt a népség - - mondja Balla néni. — Egyik gyün, másik mén. Öt gyermeket neveltem fel. Hál'istennek, nagyon rendesek, gyakran meglátogatnak, hoznak ezt, azt. A művelődési klub másik szomszédja a Kisváros. így nevezik az Illatos út és Kén utca közötti emeletes, fatornácos, borzasztó állapotban lévő házsort. Itt is szoba-konyhásak a lakások, a zöld faajtós vécék a földszinten sorakoznak. A házak előtt elkerített, kertszerű valami. Elhanyagolt és szemetes minden. Az út mellett elégett kuka és vécécsésze. A kis aszfaltpályán hét-nyolcéves gyerekek rúgják a labdát. 1983-at írunk. A művelődési klub előcsarnokában, a ruhatár mellett tábla figyelmeztet: „Kérjük, hogy napi szotyolaadagját e helyen fogyassza el!" Az emeleten ma az Ifjúsági Klub foglalkozása van. Idézet a Népszava 1939. június 8-i számából, az Illatos úti telepről, megjelent cikkből: „Ez a bérkaszárnya szinte szégyene a mai modern építő kultúrának... Ez a IX. kerület, ez Budapest legszegényebb negyede, mintha csak szándékosan ide akartak volna minden bajt és bánatot összezsúfolni.'''' E cikk fénymásolata A Gubacsi úti telep lakóinak harca a férgekkel című, szintén a Népszavában megjelent írással egyött rövid ideig a klub folyosóján függött. Aztán letépték. Hiába, a Dzsumbuj még most is megvan. Sokan járnak onnan és a kisvárosi házakból ide, a klubba. Bauer Gábor két éve a művelődési klub vezetője. Talán huszonkilenc éves lehet. — Belterjes világ ez. Itt mások a normák, ezt gyorsan megtanultam. A fiataloknak tényleg otthona a klub. Legalábbis 3-tól este 9-ig. Az öt és tizennyolc év közötti fiatalok többféle foglalkozás között válogathatnak. Gyakran járunk színházba, moziba, uszodába. Kirándulásokat szervezünk, tavaly sátorozni is voltunk. Olyan közösséget szeretnénk kialakítani, amelynek tagjai megtanulnak egymáshoz alkalmazkodni. Utat kell mutatnunk nekik a külvilág felé, hátha egyszer elkerülnek innen. — Rossz híre van a környéknek, az előadók sorra lemondják előadásaikat — mondja F. Galló Béla klubvezető. — Errefelé gyakori az öngyilkosság. Körülbelül máfélszerese az amúgy is magas hazai átlagnak. Az itt élő fiataloknak nagyon alacsony a problémamegoldó képessége. Végső zsarolási kísérletük az öngyilkosság. . . Hátul a sorban Dr. Bognár Szabolcs, a kerületi tanács j anuár elsején alakult családvédelmi csoportjának vezetője a Mozgó Világ tavaly októberi számában A „család" címmel vitacikket írt. írását így fejezte be: „Fel kellene már a tetőszerkezetet is újítani, de addig is a cserepeket a helyükre rakni, ott, ahol kell. . . hogy ne várjuk meg azt, amikor már az ország lakosságának egyik fele „gondozza" és „kezeli" a lakosság másik felét . . . hogy ne kelljen kitenni Hegyeshalomnál a táblát: Országos Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet." A kerület szociális helyzetéről, a problémákról és a lehetőségekről beszélgettünk. — Érzésem szerint a Ferencváros szociális problémák terén a főváros öt legelmaradottabb kerülete közé tartozik. Itt mások a normák, a kerületen belül is. Egy 7—8 gyermekes család a külső városrészben a helyi értékrend alapján még nem deviáns. Ha a Ráday utcában lakáshoz juttatjuk, környezete nem fogadja be, mert életvitele, viselkedése ott már szembeszökő, valóban deviánssá válik. Nálunk a deviancia növekedési üteme gyorsabb, mint a fővárosi átlag. Az állami gondozásba vétel egyik oka az alkoholizmus, még ha a szülő ellen nincs is hatósági eljárás. A tavalyi 220 alkaholelvonásra kötelező eljárás nem tükrözi a valóságot. — Melyek a kerület legsúlyosabb szociális problémái családvédelmi szempontból? — A lakosság 28—30 százaléka nyugdíjaskorú. Ez nagyon magas szám. Az öregek három napköziotthona, a 12—14 házi szociális gondozó, a 100—120 tiszteletdíjas társadalmi házi szociális gondozó viszont iszonyúan kevés. Egy legújabb szociológiai kutatás szerint, ha egy öreget akarata ellenére kiszakítunk megszokott környezetéből, és valamilyen szociális otthonban helyezünk el, hiába részesül a legjobb kiszolgálásban, az országos átlag szerint egy éven belül meghal. Ha rajtam múlna, állandóan növelném az öregek napköziotthonainak és a nyugdíjasházaknak a számát. Biztosítanám otthoni ellátásukat és gondozásukat. — A lakáshiányból adódik a legtöbb szociális probléma. A szülőknél lakás kényszere is segíti a válások szaporodását. A családtagok idegileg kiborulnak, a harmónia megbomlik, felerősödik a deviancia. Ráadásul minden válás potenciálisan egy újabb lakásigénylést jelent. S ha ezt nem elégítik ki, az elvált családtagok együtt maradnak és gyűlölködő ellenségekké válnak. Itt aztán legtöbbször elkerülhetetlen a gyerekek állami gondozásba vétele. A lakás gyógyírt jelenthetne. Sokszor rendeződnének a pszichés és anyagi problémák, csökkenne az alkoholizmus is. — A kerületnek egyfajta szívóhatása van. A külső részen szűkösen élő sokgyerekes családok a belső részen három-négyszobás lakásokat kapnak. De ötéves kerületi munkaviszony után például Gyálról, Szigetszentmiklósról és Csepelről is áramlanak hozzánk lakásigénylők. Mondok egy nagyon is jellemző példát. Egy idős házaspár szoba-konyhás lakást kapott. Még egy hét sem telt el, máris tizennyolc főt bejelentettek. Újabb állampolgárokkal gyarapodtunk így. Bár a cigányság nálunk nincs sehol cigányként nyilvántartva, mégis megállapítható, hogy számuk gyors ütemben nő. Két évvel ezelőtt az egészségügyi osztály Sajtos Zoltán személyében külön cigányügyi előadót alkalmazott, ő egyben a cigány koordinációs bizottság titkára is. „Tolmács" a cigányság és a tanács között. Problémákat hoz, magyarázatokat visz. Családvédelmi csoportunk óriási távlatokat nyithat. Igyekszünk minden olyan állami és társadalmi szervezettel felvenni a kapcsolatot, amelyik a családdal is foglalkozik. Csoportunk dolgozói területi felosztás szerint tevékenykednek. A saját körzetében mindenki minden feladatot egyedül old meg, akár a körzeti orvos. így szűkül az ügyfélszám, és bővül a hatáskör. - Hat évvel ezelőtt, amikor idekerültem, a kerület múltjának tanulmányozása közben felfedeztem, hogy dédapám, Arany Imre (Arany János unokatestvére) egyik fia, dr. Arany István a IX. kerület anyakönyvvezetője volt. A nagyapám, dr. Bognár Elek pedig a Fővámház (ma: Közgazdaságtudományi Egyetem) igazgatóhelyettese. Szóval, régi „kapcsolatom" van a Ferencvárossal. Többen kérdezték már tőlem, miért nem megyek el innen „jobb" helyre, „jobb" beosztásba. Egyrészt azért, mert választott hivatásom, a családvédelem terén ebben a kerületben bőven van tennivaló. Másrészt, mert feletteseim hagynak dolgozni. Előfordulnak olykor viták, de mindig jobbító szándékkal, azonos ügy és cél érdekében. Mindnyájan ugyanazt a labdát rúgjuk... 8