Budapest, 1983. (21. évfolyam)

5. szám május - Kertész Péter: Törley redivivus

KERTÉSZ PÉTER Törley redivivus Ahogy a velem egyívásúaknak, nekem sincsenek pezsgős emlékeim. Leszoktunk az olyan, mindenképpen alkalmat kívánó micsodákról, mint a Stefánián bandukoló konflis, a könnyet, hahotát egyaránt mesteri módon kiváltó operett — mielőtt valaha is belekóstoltunk volna.Jómagam évente egyszer, a szilveszterkor kötelező nemkért bódulatban, zavarommal küszködve végighallgatom a televízióból a Parlament látványától még bódítóbb Himnuszt, s a „megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt" tovatűnése után, a na-meginttiszta-lappal-indulunk meghatódottságát palástolni igyekezvén (mit sem tudva arról természetesen, hogy „újabban a kelyhek helyett a fuvola formájú poharakat tartják e célra a legmegfelelőbbnek"), lehörpintek egy vizespohárnyit abból a fajtából, amelyet az ünnepi bevásárlás hetvenkettedik órájában sikerült beszereznem. így aztán mit se tudok arról sem, hogy „étrendi hatása milyen előnyökkel jár, mind savai, mind szénsavtartalma következtében." Ahogy azt sem sikerült ez ideig tapasztalnom, hogy „mekkora ünnepélyességet kölcsönöz e nem mindennapi ital az étkezésnek, midőn az asztalra kerül." Látom vi-A tankterem szont lelki szemeimmel, amint üzemi éttermünkben két fogás, a Zilahy-leves és a borsófőzelékre lökött rántott parizer között a gyesről éppen visszajött, egyfolytában izzadó Bözsi ke egy díva mozdulatával egészségünkre kívánja. Az étterem vezetőnőjének április 4-i, illetve november 7-i dilemmájáról nem is beszélek, miután nyilvánvaló, hogy a „reprezentatív, több fogásos ebédek összeállításánál többfajta bor, pezsgő felszolgálásakor nehéz megtalálni az összhangot az ételek és italok között." Ahogy az egyes italok felszolgálási sorrendje isszigorú szabályokhoz van kötve: „afogyasztási sorrend a legegyszerűbbtől a legzamatosabbig, a legillatosabbig terjed." Ráadásul, mint hírlik, nagy divat pezsgőt fogyasztani aperitifnek. Eshát mekkora népegészségügyi csuda lenne, ha a vekker hajnali SAS-behívóját követő első rágyújtás előtt a szokásos kisüstit, szilvát vagy éppenséggel Diana sósborszeszt egy fuvolányi Charmant Doux helyettesítené. Hát még ha a gyárak közelébe települt bögrecsárdákban s a köpködő néven tisztelt talponállókban is csak különféle brut, dry, demi sec, demidoux vagy szimplán csak doux cukorfokú italokat szolgálnának fel. E látomás annyira megrészegített, hogy azon nyomban elmeséltem öreg csálinger barátomnak. Makk apó türelmesen végighallgatott, s a tőle megszokott toleranciával ennyit szólt: akárhogy is lesz, a magyar ember ezután is nagyfröcscsöt fog inni a kispörkölthöz, s ha szomja nem szűnik, bort, sört, pálinkát. így aztán hiába minden prófécia, nem hagyjuk kikezdeni nemzeti hagyományainkat. Alkoholfogyasztásunkban utcahosszal vezet a tömény, tisztes távolságból követi a sör, s csak utánuk kullog a bor, a maga szerény, egy főre jutó harminc literjével. Pezsgőt évente nem egészen egy litert iszunk, s ez, ha mást nem is, azt mindenképpen bizonyítja, hogy ilyesfajta urizálásban mértéktartók vagyunk. Csakúgy, mint a fogkrémfogyasztásban vagy újabban, teszem azt, a jelentős irodalmi művek megjelentetésében. Elbizakodottságra azonban semmi ok, a pezsgő belföldi forgalma ugyanis az utóbbi másfél évtizedben óriási mértékben megnőtt. Dr. Kiss Lászlótól, a Címkézés Hungarovin igazgatójától tudom ezt, márpedig ez idő szerint az általa vezetett, javarészt exportra termelő vállalat számít hazánkban a legrangosabb pezsgőgyártónak, annál is inkább, mert a legtöbb konkurrensével szemben, mint mondják, legalább hetven—nyolcvan év előnye van. Az ország minden öt üveg pezsgője közül kettőt a budafoki „borváros" mészkőpincéiben palackoznak, amelynek olyan kitűnő a mikroklímája, hogy a felszabadulás idején még több száz család, más megoldás híján, ilyenekben lakott. S bár a tavaly legyártott húszmillió palack szerény tétel a vállalat évi hétszázezer hektoliteres borforgalmához képest, a pezsgőnek mégiscsak van becsülete. Az igazgató szobájába belépve az első, ami a látogatónak feltűnik, egy különleges kompozíció: két gyönyörűen „kiszerelt" palack pezsgő (az egyik napjaink sztárja, a Francois Extra Cuvée Dry, a másik pedig a közeljövő ásza, a Törley Chateau), mögöttük bronz Lenin-szobor, mintha csak védnökséget vállalna e dugódurrogtató kiválóságok fölött. Más különlegesség nemigen lát-9