Budapest, 1983. (21. évfolyam)
4. szám április - Dr. Buza Péter: A 26-os holttest
rendezése után a hajózás hazai pozícióit is erősítse. Megszervezte a Magyar Folyam-és Tengerhajózási Részvénytársaságot, amely már alapításának első évében — 1894-ben — 165 ezer személyt és 230 ezer tonna árut szállított 12 saját és 11 bérelt gőzösével, több mint száz uszályán. (Ezek egyike, a nevét viselő gőzös, egészen századunk közepéig szolgálta a vállalatot és jogutódait.) Nemzetközi kereskedelmi megállapodásokat készített elő — ő hozta tető alá az Oroszországgal megkötött szerződést —, s volt gondja a szakképzési rendszer felülvizsgálatára is. Különösen sokat tett az iparfejlesztésért Székelyföldön. Szakbizottságokat szervezett, oktatási intézményeket alapított. Az ország a millenniumi ünnepségekre készült. Lukács feladatai közé tartozott a nagyszabású kiállítás szervezése is. Kitűnően látta el nem könnyű feladatát. A Városligetben felépített díszes pavilonok, a gazdag és értékes kiállítás nemzetközi sikert aratott. Abban az évben azonban, amikor a nagyszabású eseménysorozatra sor került, Lukács Béla már nem volt miniszter. A Wekerle-kormány bukásával neki is le kellett mondania tárcájáról. Ennek a bukásnak furcsa a története. A historikusok a kötelező polgári házasság bevezetése körüli vitáknak tulajdonítják a kormányválságot. A korabeli források a király bizalmának megrendülését is emlegetik. Ez a bizalmi válság jóval a polgári házasság körüli csetepaté előtt kezdődött. Egész pontosan 1894. március 24-én. Négy nappal azután, hogy Kossuth meghalt, és három nappal azt követően, hogy kiderült: végakaratának megfelelően holttestét Budapestre szállítják. Március 24-én Tar Emil államtitkár — Wekerle megbízásából — levelet írt a miniszternek. Rövid, de roppant érdekes az üzenet: ,,Kegyelmes Uram! A miniszterelnök úr megbízásából van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy azon körrendelet megállapítása tárgyában, melyben kimondatnék, hogy a Kossuth Lajos elhunyta alkalmából rendezendő gyászszertartásokon a királyi hatóságok, hivatalok és intézetek alkalmazottjai sem hivatalosan egyenkint, sem testületileg egyáltalában meg nem jelenthetnek, amennyiben egyesek minden hivatalos jelleg gondos elkerülésével mint magánegyének megjelenni óhajtanak, ez szabadságukra hagyandó, — holnap húsvétvasárnap délután 31 j2 órakor a miniszterelnöki palotában miniszteri értekezlet fog tartatni." A lojális miniszterelnök tehát megpróbálkozott a lehetetlennel és bakot lőtt. Politikai ellenfelei gondoskodtak róla, hogy a hercegprímás, Vaszary Kolos, tudomást szerezzen a húsvéti ünnep semmibevevéséről. Az ellenzék is össztüzet zúdított Wekerléékre. Hogy a legnagyobb magyar temetését az állam bojkottálni fogja! Ezer év alatt nem született még ilyen nemzetietlen döntés! És szinte az egész ország egyetértett velük. A király pedig? Hiába, hogy az állam és intézményei hivatalosan Magyarország a második! Lukács Béla nem viselte könnyen, hogy távoznia kellett a bársonyszékből. A hivatalos lemondás másnapján költözött ki a miniszteri lakásból. Még a portás is másnem képviseltették magukat a temetésen, Ferenc József a kormányt tette felelőssé azért, hogy ekkora felhajtással temették el az egykor ellene lázadó rebellist. És Lukács Béla? 1884-ben, közel háromhónapos olaszországi turistaútján, személyesen is találkozott Kossuth Lajossal. Naplójában részletesen leírja beszélgetésüket. Tisztelettel emlékezik meg a turini remete politikai nagyságáról, elismeréssel adózik a 83 éves kora ellenére élénk szellemének, s akárcsak vendéglátója, maga is rezignáltán veszi tudomásul azt, amit az egykori kormányzó sém átall immár kimondani: a külföld szemében Magyarország jelentéktelen tényező. — Valami egyesület választott meg tiszteletbeli tagjának — mesél el egy esetet Kossuth. — A nevem mellé, a díszoklevélre, a nemzeti hovatartozást jelölendő az „austrico" szócska került. Én osztrák! — fakad ki —, aki egész életemben azért küzdöttem, hogy nemzetünket megszabadítsam ettől a jelzőtől! Lukács Simon, a Theresianum növendéke A máramarosi szigeti vasútvonal vizitációján 36
