Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Dr. Radnai Lóránt: Még mindig a Várbazár

FORUM hajóhidat hordozó csónakok téli tároló- és javítóhelye. Itt állt az első vízmű építménye is, amelyet Zsigmond király 1416 után emeltetett egy nürnbergi mesterrel, Hartmann Steinpeckkel, 2000 aranyért. A rondellánál lehetett annak a vaslánc akadálynak egyik vége is, amely a két part között kifeszítve talán a túloldali vízi rondelláig (később ideiglenes magyar színház) húzódott, és szükség esetén gátolta az ellenséges hajók mozgását. A régi vízmű működött még a török hódoltság idejének nagy részén is. Szerkezete idővel elavult, és valószínűleg az 1686. évi vízszabályozás során végképp elpusztult. A török kiűzése után a bécsi kamara már nem tudta helyreállítani ezt a vízművet. Grassalkovich Antal készíttetett azután — valószínűleg Mikovinyi Sámuellel — egy facsöves vezetéket az 1700-as évek táján. Később, 1791-ben Kempelen Farkas közreműködésével felújították a vízmű gépházát. Ekkor már a Nagyszombatról ide helyezett egyetem volt a várpalota használója. 1857-ben újabb vízművet adtak át a várfal tövében, amelyet Wurm mechanikus tervezett. Ezt akkor bontották el, amikor 1877-ben a régi királyi palota kertjének építésére tervpályázatot hirdettek. A pályázatot— megelőzve Hauszmann Alajost — Ybl Miklós nyerte meg. Ferenc József megtekintve a terveket — hozzájárult a várfalak tövében tervezett új létesítmények építéséhez. A régi gépház épülete körül lebontották a kis lakóházakat, üzleteket, a hajóhíd raktártelepét, a Debrecen-szállót, a mai Sándor lépcsőtől az Öntőház utcáig mindent. Ide épült a Várkert-bazár. Az új vízművet pedig külön épületben helyezték el — ez a ma is álló Várkert kioszk. A Várhegy nyugati lejtőjén, a lovarda helyén — nyilván biztonsági okokból — létesítettek egy másik vízművet és víztárolót is. A Várkert-bazár tulajdonképpen támfal csupán, egy csaknem öncélú architektonikus kerti díszépület. Középső részén széles lépcsővel és rámpákkal megközelíthető gloriett áll, amely egy felfelé vezető lépcsőhöz visz. Ám a lépcsőn nem lehet feljutni a Várba, mivel az „feloldódik" a park útjai között. A középső részt és a bejáratot egyegy oroszlán őrzi (Feszler Leó alkotásai), a közöttük vont nagyszerű rácskerítéssel és kapuval. A lépcsőket és a rámpákat balluszteres kőkoriátok szegélyezték, amelyek egy része már ledőlt. A gloriett felső kapuszintjéig vezető út végén a négy évszak allegorikus szobra látható (Huszár Adolf műve). Az egész középső épületcsoportot két félköríves alaprajzú óriásfülke építménye határolja, amelyeknek boltíveit Zsolnay-majolikával díszítették. A határoló épületektől jobbra és balra erőteljes árnyékhatású árkádsor következik, ezeknek kellett volna befogadniuk az üzleteket. A kompozíció két végét egy-egy nagy tömegű épület határolja, mely a testőrök, illetve a testőrtisztek és tisztviselők otthonául szolgált. Az egyik két-, a másik háromemeletes. Az 1882-ben elkészült épületkomplexum a Várpalota épületéhez alkalmazkodó, és ahhoz méltó, rendkívül igényes kivitelű építménycsoport, egyike Európa legszebb kerti architektúráinak. A kioszk épülete építészetileg is rendkívül igényesen foglalta magába a gépészeti szerkezeteket. Ybl Miklós ragyogó fantázi-K áját dicséri a toronyba „rejtett" kazánházi kémény és az épület első részébe helyezett kis alapterületű cukrászda szép csarnoka, valamint az igen finom, könnyed, festői, bájos loggia kialakítása. Egyedül az elpusztult margitszigeti fürdőépület szépsége vetekedett ezzel az eleganciával. A loggia előtti kis park, a kerthelyiség a szökőkúttal még fokozta az összhatást. Méltán nevezték el a teret Ybl Miklósról. Szobrát — melyet Mayer Ede készített, talapzatát pedig Czigler Győző tervezte — 1896-ban állították fel. Ne feledjük, Ybl Miklós már közel járt hetvenedik életévéhez, amikor ezt az épületcsoportot tervezte. Családja osztrák eredetű, Klosterneuburgból került Székesfehérvárra, de szülei már itt éltek, és a Fazekas utcában volt üzletük. Pollack Mihály, aki Ybl Miklós mestere volt, 1815-ben meghalt, és így ő 40 éves korától kezdve teljesen önállóan dolgozhatott. Ekkor, a romantikus építészeti stíluskorszak végén, tervezte többek között a Nemzeti Lovardát, a debreceni színházat, a Bakáts téri templomot. Már neoreneszánsz stílusban tervezte a Sándor utcai régi országházat, a margitszigeti Margit-fürdőt és a Vámházat (ma Közgazdasági Egyetem). Itt jelenik meg a Várkert épületeinek csoportja (1874—1882), mely csúcspontját jelenti Ybl építészetének. Igaz, hátravolt még a Bazilika építésének folytatása, az Operaház megalkotása és végül az egykori királyi palota krisztinavárosi szárnyának tervezése, amelyek utolsó diadalmas alkotásai voltak munkásságának. A Várkert-bazár és a kioszk ha nem is a legnagyobb, de építőművészeti szempontból legjellemzőbb és legfestőibb alkotása Ybl Miklósnak. Szomorú, hogy az épületek sorsa ma a pusztulás, és állapotuk a Margit-fürdő pompás épületének tragikus sorsára emlékeztet. Műemléki helyreállításuk évről évre halasztódik, miközben az esedékes helyreállítási költségek emelkednek. És lassan eltűnik az a szakipari gárda is, amely megfelelő szakértelemmel rendelkezik ilyen épületek felújításához. Többféle gondolat merült fel az épületek újbóli hasznosítására. Például igényes szórakoztató centrum létesítése éttermek, eszpresszók, zenés szórakozóhelyek, cukrászdák, bárok, kártyaszobák, játéktermek stb. kialakításával, de szóba jöhet az is, hogy itt a Várhegy tövében kapna helyet a középkori és reneszánsz kőtár, amelynek anyaga a vári ásatásokból került ki, és amely ma a palota egyik kertjében ideiglenes, fából készült fészerben hányódik. 31