Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Frank János: Barbárok és Testmások

ban fejezte be a vásznat, sőt, a Párhuzamosok esetében két vászonra festett egy aktot, oly módon, hogy a derékrész hiányzott, kilátszott a fal. Mondom, semmi formabontás, hiszen a köldöke — vagy a köldök helye — valamennyi aktnak egy vonalban állt, tehát így vagy úgy az összes kép implicite egy magasságban függött. Mindezek mellett a világért se tekintsük a Tejímas-darabokat akadémikus tankönyvábráknak. A kánonbeli számítási csalást — akár a Barbár-kompozíciókon — itt is megengedi magának Helényi, az ős szkeptikus, mert „münchenies", akadémikus tábláin is az akademizmus ellen küzd — sokféle akademizmus ellen. Az ő manierista fortélyaiban, mint például az aktkép téglányának összenyomásában, sőt romboiddá való ferdítésében (Tengelyes aszimmetria), újabb összetevőt kell meglátnunk: a saját magával, saját művészetével szembefordított öniróniát. Mélyen rejtett, de egyáltalán nem szelíd iróniát. Megkérdeztem a festőt, hová lett a sok mozgás a rejfwiáj-képekből, hiszen a dinamizmus volt Helényi második énje. „önuralom kellett hozzá —válaszolta. — Alig várom, hogy újra visszatérhessek az akcióhoz, de a statikának erre a láncszemére feltétlenül szükségem volt." • Első kiállítását a Stúdió Galériában rendezte (1975), a Barbár geometriát a Nemzeti Galéria mutatta be (1978), majd a következő az évben a kölni Galerie K. önálló kollekcióval szerepelt az előkelő belgrádi triennálén (1980). Szerpelt a Fikció és tárgyiasság című kiállításon Fővárosi Tanács Óbudai Galériájában (1981). (A tárlatról annak idején beszámolt a Budapest, Balláról és Felvidékiről külön cikkben is.) A Testmást a Dorottya utcai terem mutatta be (1982), feltűnő sajtósikerrel. Fiatal művészről nem szoktak ennyi, egyértelműen elismerő kritikát írni. Sikerrel szerepelt Helényi a magyar festők franciaországi vándorkiállításán is (1982), Párizsban az Espace Pierre Cardin kiállítási helyiségében. Cardin, a világhírű divattervező — félig-meddig kolléga — megvásárolta a Háromszög-robbanás című festményét. 1983 januárjában pedig Bécsben, a Collégium Hungaricum rendezte meg gyűjteményes kiállítását. Ennek képanyagáról szólt ez a cikk. Középpontkeresés II., 1981—1982, olaj, vászon, 150x80 cm Juhász Imre felvételei Középpontkeresés I., 1981—1982, olaj, vászon, 150x80 cm 26