Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Aczél Kovách Tamás: Városházi tudósítások

Nagy fába vágták a fejszét Napjainkban aligha képezheti vita tárgyát, hogy az elavult belső negyedek teljes felújítása sürgős, halaszthatatlan feladat. Hatalmas érték pusztul el, ha nem állítunk gátat a pusztulásnak. A VI., a VII. és a VIII. kerület a város szíve, hagyományos jellegét meghatározó része, nem közömbös tehát, milyen állapotban van. Legfeljebb abban különböznek a vélemények: hogyan oldható meg - és mennyi idő alatt - a teljes felújítás? Mibe kerül, hány lakást nyerhet a főváros? Kétségtelen, hogy a tervezett munka a főváros egyik, ha ugyan nem a legnehezebb vállalkozása. Ezért amikor nemrég a Budapesti Pártbizottság várospolitikai bizottsága Békési László elnökletével meg tárgyalta Gérnyi Kálmánnak, a Fővárosi Tanács elnökhelyettesének ismertetőjét az itt elkezdett építkezésről, elsősorban azt vizsgálta meg: megvannak-e már a kellő feltételek, mi lesz a sajátos munka társadalmi hatása ? A belső terület felújítása valójában már a 30-as években elkezdődött, amikor megépült a Madách Imre tér. Akkor ez nagy üzlet volt. A főváros egyik legértékesebb helye ez, és a jól felszerelt, új nagy lakásokat jó áron eladhatták. Később a munka leállt, a tervezett Madách Imre sugárút építése is félbemaradt. A háborús pusztítás után sok, már akkor elavult lakást úgy-ahogy helyreállítottak. Amikor pedig a főváros lélekszáma rohamosan nőtt, elsősorban új lakásokat kellett építeni. Ehhez pedig a szabad területek felhasználása volt a leggazdaságosabb megoldás. Később is ott emeltek új negyedeket, ahol viszonylag kevés, vagy már fel nem újítható lakást kellett lebontani. Időnként ma is hallunk olyan véleményt, hogy jobb lett volna a külső negyedek építése helyett több pénzt költeni a város belső területeire. Erre nem volt mód. A VI. vagy a VII. kerületben nem lehet növelni a lakások számát, vagy csak kisebb arányban. Tanulságos két számot összevetni. 1986-ig két tömb újul meg. Itt legföljebb 800 lakást adnak át. Ugyanakkor 80 ezer új lakás épül Budapesten. Aligha kell bizonygatnunk: új fejlesztés nélkül nem oldható meg a lakáskérdés. De közben gyorsítani kell a régi házak megmentését is. Melyek a legnagyobb gondok ? A házak és a lakások zöme elavult. De elavultak a belső negyedek is. Tarthatatlan a zsúfoltság. Kevés a zöldterület, kevés a hely a növekvő forgalomhoz. Gyenge itt az élet minősége. Pedig a terület most is a főváros egyik legértékesebb része. Ezért a belső negyedek felújítása csak úgy képzelhető el, hogy számottevő bontás árán is csökkentik a zsúfoltságot, felújítják és megnagyobbítják az elavult kis lakásokat, Több új házat is építenek, parkot és parkolókat létesítenek, sok új boltot nyitnak, kicserélik a közműveket. Ahány tömb, annyi feladat. Ezért nehéz a felújítás nagyipari eszközökkel. De vannak súlyosabb gondok is. A fiatalok, a gyermekes családok elköltöztek innen. A kerület lakossága megöregedett és sok a magányos ember. Az ideiglenes elköltözést is nehéz elviselni. Még keservesebb megbarátkozni a régi lakóknak azzal a gondolattal, hogy esetleg nem is térhetnek vissza. Pedig sokan itt éltek egész életükben, gyakran szüleik is. Nehéz elhinni, de sokan ragaszkodnak még a sötét, levegőtlen szobakonyhás lakáshoz is. A felújított lakások szebbek, jól felszereltek és általában nagyobbak lesznek. De ezek többe is kerülnek majd, s mindenképpen nagyobb terhet rónak majd tulajdonosaikra, bérlőikre. Ezt viszont nem mindenki vállalhatja. Ezért nagy körültekintésre, megértésre, emberségre van szükség. Tanulságos az első felújítás története. A VII. kerületben a Wesselényi-Kazinczy-Dob-Nagydiófa utca között jelölték ki a kísérleti tömböt. Itt 290 lakás volt 303 bérleménnyel. Ezek között 139 egyszobás és 21 szükség- vagy üzletlakás. Csak a lakások felében volt fürdőszoba. A bontások után 155 marad, hogy felújítsák. A területen 151 új otthon építhető, vagyis: a mérleg 290 régi lakás - 303 bérlemény - helyett 306 jó minőségű lakás. Mindez együtt 384-433 millió forintba kerül. Egy lakás ára - a különféle építési változatok szerint —: 1,2-1,4 millió forint. Alapterületük átlag 63—67 négyzetméter. Nem olcsó építkezés, de kétségtelen a minőségi fejlődés. A felújítás a budapesti, az új házak építése pedig a vidéki építőkre vár. 1986—87-ig felújítható a VI. kerületben a Bajcsy-Zsilinszky út, Paulay Ede, Káldy Gyula és a Majakovszkij utca közti tömb is. Itt jelenleg 284 lakás van. A felújítások és az új házak felépítése után 501 lakást adnak át. Aruk -garázzsal együtt - meghaladhatja az 1,5 millió forintot is. A kerületi tanács nagyobb mérvű vállalati és lakossági erőt is be akar vonni a munkába, de szükség van tekintélyes állami támogatásra. Meg kell oldani sok műszaki, jogi és pénzügyi kérdést. A korábbi határozatok értelmében kijelölt felújítási területen, a Teréz-, Erzsébet-, József-és Ferencváros nagy részén 130 ezer lakás van. Itt jelenleg 405 ezren élnek. A lakások fele egyszobás. Ezek a számok is megerősítik, hogy feltétlenül gyorsítani kell a munkát. Ügy számítják: ha a felújításhoz ötévenként 33 milliárd forintra lesz szükség, s megfelelő számú építőre, anyagra gépre. A legsürgősebb a Tanács körút, a Népköztársaság útja, a Lenin körút és a Rákóczi út közti terület felújítása. Ugyanakkor másutt is gyorsítani kell az állagmegóvást. A gyorsítás feltétele a tervezés javítása, a műszaki fejlesztés, a főváros körzetében megmozgatható erők bevonása, új helyi források kiaknázása, s a lakások folyamatos kiürítése. A teljes munka - 1983-as áron számítva - 200 milliárdba kerül. De közben az igények nőnek, s várhatóan nő majd a költség is. „Nagy fába vágta a fejszét a Fővárosi Tanács" - mondta Gérnyi Kálmán. Minden eddiginél keményebb fába. Érdemei elismerése mellett A legutóbbi időben számos személyi változás történt a tanácsoknál. Várható, hogy a következő hónapokban is több új névvel ismerkedünk meg. Mindig voltak és lesznek is személycserék, ám annak, hogy számuk most feltűnően megnőtt, egyszerű magyarázata van. A 40-es években sok huszonéves került a közéletbe, majd később a tanácsokba. A „fényes szellők nemzedéke" most éri el a nyugdíjhatárt, és ezért természetes, hogy sokasodnak a személyi változások. Nem túlzás nemzedékváltásról beszélni. A választások és kinevezések elemzése azt bizonyítja, hogy kivétel nélkül összekötik ezeket a tanácsok megerősítésével. Az új tisztségviselőktől megkövetelik a magasfokú képzettséget, több újonnan megválasztott vezető már két-három diplomával is rendelkezik. Ezt kívánja az általános fejlődés. A tisztségviselőket - csekély kivétellel - érdemeik elismerésevei mentik fel. Vajon nem szólam ez, nem csak rendszerünk humanizmusából fakad ? Nem. Tény, hogy többen megfelelő felkészültség, képzettség nélkül kerültek beosztásukba. De tanultak, és megálltak helyüket. A tanácsok megalakulása óta nagyon sokat fejlődött a főváros. A most távozók is sokat tettek ezért. Acél Kovách Tamás Városházi tudósítások 27