Budapest, 1983. (21. évfolyam)

1. szám január - Kertész Péter: „Altatóorvosok” ocsúdása

viszont csupán egy intézethez. Nem tudom, hogy miért. — Mi tette szükségessé a kettéválást? Hiszen a cégér átfestése óta változatlan szereposztásban működnek együtt a sebészekkel. Lehet azt mondani, hogy az ufszagos titulussal lett elismert diszciplínává a mesterségük? — Elvileg ez jóval korábbra tehető. Intenzív orvosi szakképesítéssel már a hatvanas évek elején rendelkezett néhány kolléga, bár akkoriban még nemigen volt, aki szakvizsgáztassa őket. Egyikük-másikuk járt feltehetően külföldön, és látott csodálatosan felszerelt intenzív osztályokat, EKG-megfigyelőkkel, mindenféle készülékekkel. Mikor hazajöttek, azt mondták, hogy bizony a műtét után Kovács bácsit nem kéne elveszíteni, ha lenne egy lélegeztető gépünk, s azzal tudnánk pár órán vagy néhány napon át lélegeztetni. Vettek hát lélegez-Az intenzív szoba tető gépet. Ezután, ha, mondjuk, a szülészeten feküdt egy beteg, aki nem lélegzett, odahívták hozzá az anaesthesiológust, aki sürgősen átszállíttatta a postoperativ szobába. Ily módon fokozatosan nőtt az igény egy olyan egység iránt, ahol súlyos betegeket kezelhetnek, mert minden orvos látta, hogy bizonyos betegeket életben lehetne tartani, ha ezt és azt tudnák velük csinálni. Ezért a különböző .osztályok sorra hozták létre a kis intenzív részlegeket. Majd egy idő után kezdtek észbe kapni, hogy ez meglehetősen drága mulatság, és úgy lenne gazdaságos, ahogyan azt a fejlett országokban csinálják, hogy egy kórházon belül csak egy intenzív betegellátó osztályt létesítenek, amelyet ellátnak mindenfélével, és aki ott dolgozik, az ért mindenhez. Mert hiába van a kettes belosztályon respirator, ha nincs hözzá vérgázanalizátor, amelyet a belgyógyász ügyeletes amúgy se tudna használni. Ezeknek a drága készülékeknek és a felhalmozódott szaktudásnak az egységesítését szabályozta a minisztérium oly módon, hogy létre kellett hozni az anaesthesiológiai és intenzív betegellátó osztályokat. Méghozzá úgy, hogy az anaesthesiológus főorvosnak ne a sebészek dirigáljanak, hanem legyenek függetlenek. ők tudják, mit hogyan kell. — Befolyásolhatja a beteg háláját a különválás? — Azt el kell fogadni, hogy a beteg sebészcentrikus. Az érdekli csak, ki fogja operálni, és azt hiszi: ez az egy tényező határozza meg a felépülését. — De amikor kezdi jobban érezni magát, az anaesthesiológus van mellette. — Nem csak ő. Én például elvárom, hogy a sebész mindennap bejöjjön a betegéhez, mivel mi sem vagyunk mindentudók. Jól Műtét után begyakorolt konziliáriusi együttműködés ez. Van, amihez ők értenek jobban, s van, amihez mi. így volt ez a különválás előtt is, tehát a munkában lényegében semmi sem változott. — Ezek szerint mindössze holmi presztízsveszteségről van szó? — Azt hiszem, ez túlzás. Általában két dolog szokott lenni. Vagy nem szereti odaadni a sebész a betegét, mert fél attól, amire az előbb célzott, hogy nemcsak neki lesz hálás, és akkor osztozkodni kell, akár erkölcsi, akár egyéb szempontból. A másik véglet pedig az, hogy minden munkát áthárítanak az intenzívesekre. Nyüván valahol a kettő között van a járható út. Vagyis: a beteget időben kell átadni, nem amikor már haldoklik, és nemcsak a haldoklókat, hanem azokat is, akiknek lényegesen jobbak lesznek az esélyei, ha az intenzív osztályon kezelik egy-két napig őket. — Mennyi időt töltenek el átlagosan a betegek az intenzív terápián? — Nálunk három napot. Ez a legsúlyosabb időszak, közvetlenül a műtét után. A második nap levesszük a „mankókat", vagyis nem támogatjuk aktívan a beteget, csak monitorizáljuk, azaz műszerekkel figyeljük. Ha megingás nélkül vészeli át az önállóságot, a harmadik nap visszaszállítjuk a sebészetre. Persze van, aki öt, esetleg hat napot is nálunk tölt, s van, akinek már másnap sincs szüksége ránk. — Minderre ez idő szerint van összesen hat ágyuk. Nem termelékenyebb a szívsebészeti műtő, mint ahány beteget át tudnak venni? — Egy műtő van csak és hozzá egy sebészteam, így többre nem képesek. — Akkor meg miért vált szükségessé az intenzív terápia folyamatban lévő rekonstrukciója? — Mert hat ágy nem mindig elég. Gyakran nem csak szívsebészeti betegeket vagyunk kénytelenek felvenni. így meglehetősen le van terhelve a hat ágy, és félő, hogy nem tudjuk a szívműtéteket végezni. Sokkal biztonságosabb, ha nyolc ágyunk lesz. Egyrészt, nyilván látta, hogy a jelenlegi intenzív szoba alig különbözik egy közönséges kórteremtől, jóformán a cúgos lépcsőházi folyosóról bemehet oda bárki. Általában azt mondják, hogy az intenzív betegellátást akkor szervezik meg jól, ha a kiszolgáló helyiségek területe legalább akkora (ha nem nagyobb !), mint az intenzív szobáé. Ezzel szemben nekünk csak kórtermünk van, olyan amilyen, meg egy tenyérnyi nővérszobánk, ahol meg lehet inni egy feketét vagy elszívni egy cigarettát. Szanaszét vannak az anyagaink, nincs raktárunk, zsilipünk, nincs egy elzárható részünk. — Egyáltalán: üzemeltethető ilyen háttérrel egy szívsebészet? — Ez kétélű dolog. Ha a szívbetegek nem kerülnek időben műtétre, belehalnak. Ha viszont nem tökéletesek a körülmények, akkor szepszissel kell számolni. Hála istennek — s még inkább a nővéreknek: nálunk ez nem fordul elő, jóllehet közönséges utcai légtér van a kórteremben. Egyszerűen azért, mert a főnővér és a nővérek állandóan takarítanak, klóroznak, hipóznak mindent. — Az intenzív osztálynak magasabb a létszámnormája, mint más kórházi osztályoknak? — Magasabb. — 5 megvan ez a létszám? — Még státus szempontjából sincs meg, bár azt kaphatnánk, Kertész Gábor felvételei megvan hozzá a jóindulat, de akkor se lenne ember, aki idejönne. Éppen most olvastam dr. Széli Kálmán cikkét az Orvosi Hetilapban. Azt írja, hogy a szívsebészeti intenzív osztályokon ágyanként 4,9 nővért kell foglalkoztatni. Nálunk 16 nővérstátus van a hat ágyra, s ez a magyarországi viszonyokhoz képest jó arány. Sajnos azonban a státusoknak csak a felét töltik be, arról nem beszélve, hogy ide nővérebb nővér kell, mint más osztályokra. Ha meg kivan a létszám, akkor szülési szabadságon vannak, gyesen vagy betegállományban, miután ez a fiatal nők szakmája. Itt nem szoktak megöregedni, olyan nehéz a munka, hogy előbb-utóbb máshol próbálnak szerencsét. A fizetség ugyanannyi, mint az orr-fülgégészeten vagy bármelyik beiosztályon, azzal a különbséggel, tos) ágy melletti pótlékot kapják 17