Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Seregi László: Málló szállók

vált most, a jelenlegi gazdasági helyzetben. Csahogy vannak ennek kézzelfogható hátrányai is. Például: mi lesz akkor, ha ismét fel kell újítani a Gellértet ? Aligha valószínű, hogy a költségvetés tüstént rendelkezésre tudja bocsátani a tíz- és tízmilliókat. Ellenben egy, a valóságos értékviszonyokat jobban figyelembe vevő rendszerben eleve adva lennének az anyagi erőforrások. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal javaslatait tanulmányozzák az illetékesek. Szállodáink közben csendesen — de biztosan — avulnak. ha nem késlekednek tovább a rekonstrukcióval. Készülnek a tervek, s talán két év múlva már be is fejeződhetnek a munkálatok, legalábbis a Béke, az Erzsébet és a Szabadság esetében. Sajnos a többi szállodáról, a Nemzetiről, a Metropolról, a Grand Hotelról nem sok biztatót tud mondani Szauter István sem. Csak annyi bizonyos, hogy sorsuk egyelőre bizonytalan. Hacsak nem veszik alaposan fontolóra az általuk javasolt intézkedéseket. A közelmúltban összeültek a szakma irányítói, s arra kerestek választ, hogyan lehetne előteremteni a rekonstrukcióhoz szükséges pénzt. Elhangzott az is, hogy fel kellene emelni a jelenlegi egyszázalékos amortizációt. Ez az egy százalék ugyanis felettébb kevés, ilyen leírási kulcs mellett a hotel értéke kereken száz év alatt térül meg. Ami merő képtelenség. Nyugaton ez az érték jóval magasabb, elismerve, hogy a szállodák fokozott igénybevételnek kitett épületei az átlagosnál gyorsabb ütemben avulnak el. Az sem hihető, hogy a fővárosban nem változtak az ingatlanárak. Mégis, az ötven, a száz évvel ezelőtti értékeket veszik alapul. Nem ártana, ha e téren is a realitásokból indulnánk ki. A jelenlegi szabályozási rendszer nem teszi lehetővé, hogy a vállalatoknál tetemesebb fejlesztési alap halmozódjék fel. A régi hotelek nyereségének egy bizonyos hányada gyakorlatilag el nem számolt amortizáció. Ez az összeg az állam kasszájába vándorol. Ez minden bizonnyal így helyes, ki-