Budapest, 1983. (21. évfolyam)
4. szám április - Ábrán László: Az északi kapu — A tanácselnök mondja
IV. kerület A tanácselnök mondja Újpestet 1950. január elsején csatolták a fővároshoz. Sokáig olyan volt a helyzete, mint új fiúnak az osztályban. Bizalmatlanul méregették, vigyázó szemek tapadtak rá, figyelték mindenfelelől — lássuk, mire képes; sikerül-e beilleszkednie, lépést tud-e tartani a többiekkel Hogy folytatódik-e vagy lassúbbodik a városiasodás folyamata (már a felszabadulás előtt is az ország egyik legnagyobb és legfejlettebb városa volt), ez nemcsak rajta állt. A központi pénzforrások jó időre bedugultak. A városatyák úgy gondolták, hogy Újpest eleget kapott a felszabadulást követő években, s más kerületeket vettek sorra. A döntő változást a hetvenes évtized hozta meg. — Ne mondjuk, hogy földindulás, mert nem ez a legszerencsésebb kifejezés talán, de valami hasonló történik az utóbbi években Újpesten. Házsorok, utcák tűnnek el, hogy újaknak adják át helyüket. Ezer és ezer ember vándorol el a kerületből, s ezrek áramlanak ide. Kovács Ferenc tanácselnök, mint aki valamilyen nehéz feladvány megoldására készül, végigsimít a homlokán: — Találóan jegyezte meg valaki nemrég: oiyan méretű a rekonstrukció, mintha Vácot vagy Szentendrét öt év alatt teljesen lebontanák és újra felépítenék. Csakugyan teljesen átalakulóban van a kerület képe, arculata. Az első, 1982-ig tartó ütemben 5813 elavult, komfort nélküli lakást bontottunk le, és 9588 komfortosat építettünk. Átadtunk négy általános iskolát, öt óvodát, hat bölcsődét, egy orvosi rendelőt és egy gyógyszertárat. — Mekkorák az új lakások? — Átlagosan 52 négyzetméteresek. Van közöttük nagyobb is: 72 négyzetméteres, két és féi szoba, hallos. Nincs viszont egyszobás. * „Új-Pest, a főváros serdülő leánya, az ifjú élet kellemeit tárja még elénk. Leginkább kertészek és rézmívesek lakjájc. Egyszerű, itt-ott csinos, még leginkább emeletek nélküli házai, többnyire virágos vagy veteményes kertekkel, itt-ott gyümölcsfákkal s egész szőlőültetvényekkel tarkázva, a nagyvárosi zaj közelében valóságos üdítő hatással vannak. Sokan kezdik nyaralóul is használni..." (Vasárnapi Újság, 1867. 53—54. old.) — Aligha kell különösebben bizonygatnom, hogy ez a leírás már régen nem illik rá Újpestre. Még kevésbé fog ráilleni a közeli jövőben. A rekonstrukció folytatódik. A második, 1987-ig tartó ütemben 6152 lakás, egy 24 tantermes iskola, három óvoda, három bölcsőde, egy orvosi rendelő kerül tető alá. Újpesten már ma sincs olyan gyerek, akit ne vennének fel bölcsődébe vagy óvodába. — A VI. ötéves tervben 11 milliárdot költenek Újpestre. Menynyivel járul ehhez a tanács? — A VI. ötéves tervben 123 millió forint a községfejlesztési alap. Ezt tudjuk adni, ez pedig a szóban forgó összegnek nagyjából századrésze. — A rekonstrukció tömérdek gonddal-bajjal jár, egyebek közt a közlekedésben, az egészségügyi és kereskedelmi ellátásban. Mi több, egész családok s kisebb közösségek életét „programozhatja át". Ne térjünk ki most ezekre külön-külön, hiszen valamennyien könnyen képet alkothatunk róla. De azért beszéljünk egy régibb, úgymond a kerülettel született rendellenségről — a környezet szennyezettségéről. M/t tehet ez ellen a tanács? — Újpestnek sosem volt hegyvidéki levegője. A gyors ütemű ipari fejlődés a „ludas" ebben. Ráadásul lakóházak közé ékelődtek be a gyárak, üzemek. Aki elhalad a külső Váci úton, a bőrgyár előtt, az ma is érzi, hogy ott nem rózsaolajat párolnak... Mi elsősorban a meggyőzés eszközével akarunk hatni a vállalatokra. Nem minden eredmény nélkül. Sok nagyüzem szerelt fel az utóbbi években megfelelő berendezéseket. De nem mindig csak ezek segítenek. A bőrgyárban például egy ideje nem a szabad ég alatt tárolják a nyersbőrhulladékot, s ez érezhető a környék levegőjén is. Végső esetben bírságot szabunk ki: a múlt évben 600 ezer forintra rúgott ez az összeg. — Az itt élők mindig híresek voltak lokálpatriotizmusukról. Dr. Pesta László, az országgyűlés korelnöke, aki 1945-ben a nemzeti bizottság elnöke, majd évekig Újpest tisztiorvosa volt, egyszer azt mondta: „...itt él a legkevesebb önző ember. Az újpestiekben nagy hajlam van az összefogásra, egymás segítésére". Egyetért ön ezzel? — Ha van is benne némi szeretetteljes túlzás, igen. Számos tanújelét, példáját adták és adják ennek. Kivált az utóbbi években tapasztalhattuk, hogy menynyire ragaszkodnak szűkebb hazájukhoz. Szinte alig volt olyan, a lebontott házakból kiköltöztetett család, amely ne akart volna a kerületben maradni. Sajnos, csak 60—70 százalékuknak sikerült. Sokan, amikor megtudták, hogy másutt kapnak lakást, azt kérték, hogy legalább a szomszédaikkal költözhessenek egy helyre. Hadd mondjak még egy jellemző számadatot is: a múlt esztendőben több mint 34 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek a kerület lakói. — Helyeselné-e, hogy utcát nevezzenek el Ugrón Gyuláról, az 1907-ben megyei, ún. rendezett tanácsú város első polgármesteréről? — Tudom, hogy sokat tett Újpestért, de úgy gondolom, mellette vannak még mások is, akik ugyanúgy megérdemelnék, hogy névadók legyenek. Például Andrásfi Gyula, aki öt évig állt a kerület élén, s munkálkodott érte fáradhatatlanul. — Mit tart ön munkája legfőbb tehertételének? — A fölösleges papírgyártást, a túlzott adminisztrálást. Sok a belső utasítás. Több, mint amennyit lelkiismeretesen végrehajthatunk. Mindent nyakló nélkül igyekszünk írásba foglalni. Nem mindig valamifajta bürokratikus óvatoskodás az oka ennek, hanem az, hogy csökkent az adott szó hitele, értéke. Pedig nem egy ügy elintézhető lenne szóban, telefonon vagy értekezleteken. A magam posztján arra törekszem, hogy a házon belüli vagy a társszervekkel folytatott levelezést a legszűkebb keretek közé szorítsam. — Hányan dolgoznak a tanácsnál? — Száznegyvenegyen. — Sokallja vagy kevesli ezt a számot? — Őszintén szólva, ha mindenkiben kellő fokra hágna a hivatástudat, az ügyszeretet, néhány százalékkal csökkenthetnénk a létszámot. Bár hozzáteszem: Újpest lakossága úgyszólván napról napra nő — jelen pillanatban 82 ezer—, s ez fokozott gondot ró az ügyintézőkre. — Engedje meg, hogy végezetül néhány, személyes természetű kérdést tegyek fel. Mióta áll a tanács élén, s hol dolgozott korábban? — Tizenhat évig a Chinoin gyógyszergyár pártbizottsága volt a munkahelyem. Újpest tanácselnökévé 1976. május elsején választottak meg. Vegyipari technikumot végeztem, ötvenöt éves vagyok. — Mennyi a fizetése? — Néhány napja még 9925 forint volt. De a személygépkocsi használatáért járó összeget beépítették a bérünkbe, s így most már tízezer ötszáz forint. Jól végzett munka esetén pedig mindehhez még április 4-én és november 7-én jutalom járhat. — Mivel tölti legszívesebben szabad idejét? — Kertészkedéssel. Pestújhelyen lakom, családi házban — így van lehetőségem erre. Zöldséget termesztek, gyümölcsfákat gondozok. Szeretek főzni és olvasni. A tévé elé ritkán ülök le, inkább az újságokból tájékozódom. „Titokban" németül és oroszul tanulok — mindkettőből szeretnék egyszer levizsgázni. — Sok sikert hozzá, és köszönöm a beszélgetést. Á. L.