Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Ábrán László: Az északi kapu — A tanácselnök mondja

sikerült magam mellé állítanom. Nem akartam fölébe kerekedni tapasztaltabb, a közigazgatásban jártasabb munkatársaimnak, nem éltem vissza hatalmammal. Hallgattam rájuk, hagytam magam meggyőzni. Este nyolcig-kilencig benn ültem a hivatalomban, s a napközben felgyűlt ügyiratokat tanulmányoztam. Szerettem volna mielőbb a magam lábára állni. Rákosi Mátyás nemegyszer fel is hívott, s megkérdezte: „Mi az, elvtársnő, magának nincs szüksége a párt főtitkárának segítségére?" — És nem is vette igénybe a segítségét? — De igen. Két ízben. A szakorvosi rendelőintézet és az áruház ügyében. Azt kértem, hogy mindkettő Újpesten épülhessen fel. Tudniillik „riválisunk", Angyalföld is pályázott rájuk. — Mit idézne fel legszívesebben azokból az időkből? — Azt a kikezdhetetlen hitet és lelkesedést, amellyel hegyeket mozgathattunk volna meg. Nagyon kedves emlékem, hogy a megtakarított reprezentációs alapból nem dínom-dánomokat rendeztem, hanem minden év végén felöltöztettem belőle egy úttörőcsapatot. Döbröntei Károlyné dr. — Újpestnek Nagy-Budapesthez csatolása után — a fővárosi tanács lakásgazdálkodási osztályának élére került. Munkája mellett elvégezte a jogtudományi egyetemet, s 13 évi bíráskodás után a Legfelsőbb Bíróságról vonult nyugdíjba, 1970-ben. * Napok óta járom Újpest utcáit, s nem tudom eldönteni: hová kerültem. Töppedt és álmos, a századforduló hangulatát őrző kisvárosba vagy modern, jövőképünkbe beillő városrészbe. Hol hallgatag földszintes vagy egy-két emeletes házacskák között találom magam — ablakaikból macskák bámulnak szenvtelenül —, hol ágaskodó toronyépületek között, amelyek nap mint nap egy kisebb falu lakosságát nyelik el, s vetik ki magukból. Szélpál Árpád, a Párizsba elszármazott költő ma aligha írhatná ugyanazt a kerületről, mint négy évtizede, 1932-ben a Népszavában: „Nagy műhely. Mindig az volt az érzése az embernek, ha valaha Újpestet látta. Csupa földszintes ház és minden másodikban asztalos vagy cipész, cipőfelsőrészkészítő vagy lakatos". Tény, mára nagyon megfogyatkoztak a kisiparosok a kerületben. 1930-ban például még 433 (!) cipészt tartottak számon — ma mindössze 33-at. (Igaz, az ügyfelek is erősen megritkultak: a cipőjavítás, a talpalás vagy sarkalás lassan „kimegy a divatból".) Valaha messze földön ismertek voltak az újpesti műbútorasztalosok. Számuk mára négyre csökkent. A jelenség oka részben a városrész felújításával magyarázható: sok kis műhely, bolt megszűnt, gazdájuk elköltözött, föladta az ipart. Bár a legutóbbi időkben mintha némi javulás lenne tapasztalható: ma 826 kisiparos dolgozik a kerületben, s ebből 341 tavaly váltotta ki az iparengedélyt. * A harminchárom cipész egyike Vécsi István. A Pozsonyi út elején levő műhelye messziről felhívja magára a figyelmet. A rozzant ház olyan hatást kelt a környékbeli magas épületek között, mint szegény rokon a gazdag rokonok társaságában. Tenyérnyi, 17 négyzetméteres üzlethelyiség. A mester a kérdésre —: hogy maradhatott meg hírmondónak ez a kis ház az új lakótelep tőszomszédságában — lemondóan legyint: — Hosszú történet ez, s én már belefásultam. 1967 óta lakom és dolgozom ezen a helyen. Jól értette, itt is lakom: a függöny mögött van a fekhelyem. Hét család osztozkodott velem a házon, de már mind elköltözködött. Nekem kétszer ajánlott fel a tanács cserelakást. Az egyik — Békásmegyeren — megfelelt volna, de már foglalt volt. Elnézték a kiutalást.. . A másikat nem fogadtam el, mert nedves és ablaktalan. Ez a jelenlegi már sem emberi lakóhelynek, sem cipészműhelynek nem alkalmas. Ötvenkilenc éves vagyok, beteg ember, de nem akarom beadni az ipart. Szeretnék még dolgozni. Lakás után már nem járok, nem szeretek kilincselni. Várok. Várom a jószerencsémet. . . * Van III. kerület és XIII. kerület, VI. kerület és IX. kerület, csak IV. kerület nincs: valahogy nem áll rá a szánk. Újpest — bár több mint három évtizede a fővároshoz tartozik — megmaradt s megmarad Újpestnek. Megmarad akkor is, ha majd elkészül, mintegy 15 év alatt, a 20—22 ezer lakásos új káposztásmegyeri városrész. Mindenki így mondja, így emlegeti — az ott élők és a nem ott élők egyaránt. 4 Ház a Fóti úton