Budapest, 1983. (21. évfolyam)

4. szám április - Ábrán László: Az északi kapu — A tanácselnök mondja

jától egészen nyugdíjba vonulásáig, a múlt év őszéig hű maradt munkahelyéhez. — Fél életemet a kereskedelemben töltöttem el. Szerettem a munkámat, s a munkatársaimat, ezért nem kacsingattam sosem másfelé. Eladóként kezdtem — 535 forint fizetéssel —, s a vegyes iparcikkosztály vezetőjeként mentem nyugdíjba. Sok minden megváltozott ez alatt a harminc év alatt. Az árukészlet, a nyitva tartási idő, a munkaszellem. Az első évben 85, a múlt évben viszont már több mint 600 A tanácsháza IV. kerület hető. Puszpángbokrok, nyárfák szegélyezte sétányai vannak és nem végeláthatatlan műútjai — egymást érő halottszállító mikrobuszokkal s gyászmenetekkel. A bejárat közelében díszsírhelyen nyugszik Lebstück Mária (1830—1892), a szabadságharc huszárfőhadnagya és Povázsai György, a 20 éves korában Újpest felszabadításáért hősi halált halt fiatal partizán. Beljebb pedig egy olyan sírfelirat, amelynek Seneca Vigasztalások című kötetében is helye lehetne: „A fizika mai törvényei szerint nem lehetetlen, hogy mint elektronok (az anyag végső részei) a kozmikus térben és időben találkozni fogunk, de e fizikai folyamatról akkor már mit sem tudnak a VOLTAK". * A temető felé tartó 30-as autóbusz (Újpest első buszjárata, 1930-ban indították meg a Keleti pályaudvar és a Szent István tér között) egy darabon a Mildenberger Márton utcán halad végig. Az utcát arról a kocsmárosról és serfőző mesterről nevezték el, aki a mai Megyeri csárda tőszomszédságában lerakta a település első házának alapjait. Százötven éve ennek. Újpest tehát nem tartozik legősibb településeink közé. Területe a múlt század elején még a Károlyi grófok birtoka volt. „Azon a helyen, a hol ma Újpest, hazánk egyik legnépesebb ipari és kereskedelmi városa terül el, ott még mintegy 80 évvel ezelőtt egyetlen ház sem állott;csakagróf Károlyi uradalom megyeri gazdasága míveltette a silány termő talajt. Mintha csak a földből nőtt volna ki a város, úgy lett alig képzelhető idő alatt, egészen amerikai módon az ország egyik legfejlettebb, modern városává" — írta róla 1910-ben a Magyarország vármegyéi és városai című, több kötetes munka. A lexikonszerkesztők nem túloztak: Újpest csakugyan rohamosan fejlődött. Egyik gyár a másik után épült. Lakosainak száma 1840-ben 86,1850-ben 673, 1870-ben 6722,1900-ban 40 858, 1941-ben pedig már 76 ezer volt. A századelőn, úgynevezett rendezett tanácsú várossá alakult — az első polgármestere dr. Ugrón Gyula lett — s ettől kezdve szorgalmazták a fővároshoz csatolását. Újpest a szomszédos Angyalfölddel együtt a magyarországi munkásmozgalom egyik központja. 1945. január 10-én szabadult fel. * Polgármestere — egyszersmind az ország első női és a város utolsó polgármestere — 1948—1950 között Döbröntei Károly né volt. Hatgyermekes újpesti munkáscsalád sarja, a felszabadulás előtt betanított munkás az Egyesült Izzóban. Kora ifjúságától részt vett a munkásmozgalomban, majd 1944—1945-ben az újpesti ellenállásban. — Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy a párt rám bízta ezt a felelősségteljes feladatot — idézi fel a több mint három évtizede történteket óbudai, Árpád fejedelem úti lakásán. — Tudtam, hogy mire vállalkozom. Minden erőmet meg kellett feszítenem, minden képességemet latba kellett vetnem, hogy talpon maradhassak. Azt hiszem, a vezetési stílusommal sokakat akinek dagadó izmait irigykedve bámulták a tornából felmentettek... És persze a szögletes, aranysújtásos diáksapka, amelyet a „deviánsok" — tiltakozásuk jeléül — csak az iskola elé érve nyomtak a fejükbe. A gimnáziumtól alig öt perc az Újpesti Áruház. Legtöbbünk szüleivel ott vásárolta meg az érettségi ruhát: a lányok matrózblúzt és sötétkék szoknyát, afiúk sötétkék öltönyt. Vonzó árakon... Jó ideig ugyanis különös gondot fordítottak rá, hogy — munkáskerületben lévén — sok olcsó cikket tartson az áruház. Színes konyhabútort például, amelytől ma már hidegrázást kapna a háziasszonyok nagy többsége. Ez a korszak rég a múlté. Az „állami" — az újpestiek mindmáig így emlegetik — ugyanazt a választékot nyújtja, mint a belvárosi üzletek. Az „állami" a felszabadulás után épült első és legnagyobb áruház volt. 1952 októberében nyitották meg. Egyik legrégibb dolgozója Hiller Lászlóné, aki a nyitás napúi Újpest millió forintos forgalmat bonyolítottunk le. — De nemcsak a munkahelyemhez, hanem Újpesthez is ragaszkodtam: születésem pillanatától itt élek. Negyven évig a Deák utcában laktam, néhány éve azonban lebontották a házunkat. A tanács Békásmegyeren ajánlott fel lakást. Lemondtam róla, s inkább itt, Újpesten vettem egy kisebb szövetkezetit. Fiamat egyedül neveltem fel. Villamosmérnöki diplomát szerzett. A szabad időm nagy része a két unokámé. Tovább dolgozom az áruházban is: havonta tíz napot, reggeltől estig benn vagyok. Egy ideje megint gyakrabban járok Újpestre. Anyámhoz, nagyanyámhoz, 29 éves korában meghalt sógoromhoz — a Megyeri úti temetőbe. Mindhárman angyalföldiek voltak, ezért temették őket ide. E nyugvóhely még sírkert, a szó múlt századi értelmében, és nem temetkezési nagyüzem, jóllehet szemlátomást terjeszkedik Fót felé. De még áttekinthető, bejárható, megismer-