Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Vén Zsuzsanna: A régi Zeneakadémia

deti formájában. A bejárati folyosót álmennyezettel, oldalfalait faburkolattal látták el. A földszinti helyiségeket megosztották. A hangversenyterem légterét a második világháború után kettéosztották s irodákká alakították. Az első emeleten a lábazati faburkolat, a második emeleten pedig mennyezeti dísz jelzi, hol is volt eredetileg a hangversenyterem. Liszt Ferenc és Erkel Ferenc lakását is teljesen átalakították. A legtöbb helyen megmaradtak az eredeti szép, eklektikus homlokzati és lépcsőházi ablakok, folyosó- és lakásajtók. Az új Zeneakadémia felépültéig, 1904-ig ebben az épületben tanultak zenészeink, köztük Bartók Béla és Kodály Zoltán is. 1904 után nagyon változatos célokra használták a régi Zeneakadémiát. Földszintjén majdnem folyamatosan a második világháborúig kávéház volt. Egy időben a hangversenytermet zsidó imaháznak használták. A többi helyiséget különböző szervezetek bérelték. (Például a Magyar Cionista Szövetség, Ifjú magyar cionista szövetség, Pro Palesztina szövetség, Palesztin Gazdasági Egyesület, Telavivi Keleti Vásár stb.) Az államosítás után rövid ideig a Belügyminisztérium tulajdona, majd 1957-től 1981-ig a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat irodaháza volt. 1981-ben a Zeneakadémia megvásárolta, és saját céljaira, eredetiformájában akarja helyreállítani. 1 FORRÁSOK, IRODALOM: Budapest Főváros Levéltára, IV. 1407. b. Bp. Székesfőváros Tanácsának iratai: .38123/1878-111, 39255/1S78-I1I. 41763/1878 III, 53235/1878-III, 28712/1879-III, 28713/1879-111. XV. 17. k. Fővárosi Közmunkák Tanácsa: tervek 38, 39. Budapesti Történeti Múzeum újkori osztály, fotótár: 1887. évi homlokzat — Karlmann és Franke felvétele 5783.1. Képzőműv. gyűjt. 68.2.1. Dörre Tivadar: Andrássy úti házak. Magyar Nemzeti Múzeum. Történeti Képcsarnok: 7297. Benczúr Béla: A magyar képzőművészeti társulat műcsarnoka Budapesten. Építőipar című folyóirat 1877. p.793, 1878. p. 132, 238, 294. Rozinay István . Budapest építményei. Bp.—Eperjes, 1883. p.32. Az Országos magyar királyi Zeneakadémia évkönyve 1882/2. tanévről, Bp. 1883. Moravcsik Géza:Az Országos magyar királyi Zeneakadémia története, Bp. 1907. W. Füssmarm — dr. B. Mátéka:Franz Liszt, Leipzig 1936. p.214, 244,245. Mátéka Béla: Az Andrássy úti régi Zeneakadémia érdekes múltjából, Bp. 1940. Prahács Margit: Liszt Ferenc hagyatéka. Zenetudományi tanulmányok VII 1959. p. 432. Hajdan csendes, hangulatos utca utolsó házai tűntek el a közelmúltban Óbudán: lebontották a Serfőző utca déli házsorát. A csendnek és nyugalomnak itt már 1939-ben vége szakadt: ekkor esett áldozatul az Árpád-híd építésének az északi házsor. Csizmadia István a húszas években többször megörökítette a Polgár tértől a Lajos utcáig vonuló épületsort, amelynek java része 18. és 19. század elejei szőlősgazda-házakból állt. Serfőző üzemként egyik sem jöhetett számításba, legfeljebb, ha pálinkafőzésre alkalmas berendezést rejthetett egy részük — 1817-ben 33 ilyen működött Óbudán. Márpedig a százévesnél régebbi elnevezés aligha utalhat másra, mint egy itt valóban létezett üzemre. Ám a városatyák kifürkészhetetlen akaratából a Serfőző utcának éppen azon részét, amelyben az ősi manufaktúra vagy műhely állott, azt a Lajos utca és a rakpart közötti rövid szakaszt (ki tudja miért?) 1879-ban Kulcsár utcának keresztelték át, míg a valaha Müller Gassénak (Molnár utcának) nevezett hosszabb rész továbbra is őrizte az eltűnt létesítmény emlékét. Óbudának valaha két sörháza is volt. Az elsőt, a ma is álló középkori emeletes Lajos utca 158. számú házban, még 1697-ben hozta létre Menegati Baptista János. Alig hat esztendővel később kötötte meg a földesúr, Zichy Péter második szerződését egy Schmidt Márton nevű serfőzővel. Utódaik, Auer János és Flesch Jakab között a piac szűk volta miatt 1717 tájt tettlegességig menő viszály keletkezett. Minthogy Auer ugyanolyan rabiátus ember volt, mint pesti kollégája és kortársa, Properger Jakab (akiről a Budapest 1979 októberi számában volt szó), Zichy özvegye, Bercsényi Zsuzsanna véget vetett a vetélkedésnek és eltiltotta a serfőzéstől. Ezzel 1730 tájára egyetlen serfőzőház marad, feltehetően a Kulcsár utcai. Egy 1781-beli térkép tünteti fel első ízben az utca Duna-parti sarokházaként. Utoljára egy 1856. évi térképen szerepel, de már ,,Das alte Bräu Haus Gebäude" (hajdani sörház) megjelöléssel. E két időpont között meglehetősen jól vagyunk értesülve sorsáról. 1781-ben telepedik le a bajor Landsbergből származó Mayer Ferenc serfőző Óbudán. Szőlőt művel, bort árul, majd öt év múlva bérbe veszi a sörházat. A vállalkozó kedvű és szerencsés üzletember röviddel utóbb a tabáni sörház bérletét is megszerzi, s meggazdagszik. 1796-ban magyar nemességet szerez: Mayerffy1

néven vállalkozó dinasztiát alapít1

; öt fia közül három ugyancsak serfőző lesz. Egyikük, József, a pesti és óbudai sörházat bérli, az utóbbit kiépíti, 29 ezer forintot költ rá. Ezek után a sörház bérlete évtizedekig nyomon követhető. Az árvízig érdemi esemény nem zavarja működését. A bérlők: 1812—15. Engelhart József 1815—18. Mayer Farkas 1818—38. Müller Márton Egy 1821. évi leltár a sörházat kétszintes épületként veszi számba, melyben nagyméretű, lóval hajtott szárazmalom helyezkedik el a Duna felőli oldalon. Az utcai fronton lakószobák, malátaszárító, pálinka- és sörfőzőüstök, de még külön hordókészítő műhely és istállók is találhatók. Az épület szilárdan lehetett megszerkesztve, mert viszonylag kevés kárt szenvedett az 1838. évi árvíz alkalmával. A következő bérlő, Nürnberger György ugyanis csak 680 forint kárigénnyel élt. A hibákat azonban még 1839 őszén sem állították helyre, mert Kröwick építőmester életveszélyesnek minősítette az épület főfalát és lebontását javasolta. Úgy látszik, erre nem került sor, mert a következő év tavaszán a ház leégett, és immáron 1800 forint kár keletkezett benne. A tűzvészről véletlenül magyar nyelvű leírás maradt fenn egy, a mentésben részt vett, lopással vádolt szabólegény tollából. Nürnberger György 1841 októberében nehezményezi, hogy a sörházat egész nyáron építették, de nem képesek befejezni, ő pedig csak 1200 forintot tud fizetni. A 40-es évek során valahogyan mégis egyenesbe juthatott a sörház ügye, mert utolsó kimutatható bérletperiódusa (1850—53) idején arról panaszkodik Nürnberger, hogy az uradalommal kötött megállapodás ellenére nem csak az ő sörét mérik a községi söntésekben. Ez nagyon is valószínűnek hangzik, mert Újlakon ez idő tájt két serfőző is működött, és a Lánchíd megnyitása révén megjelenhetett a pesti konkurrencia is, elsősorban az újonnan alapított első sörgyár, a Kőbányai Serfőző Társaság áruja. Sérelmét azonban nem orvosolták. 1 A Mayerffy családról lásd dr. Buia Péter: Volt egyszer egy márványhordó. Budapest, 1982/4. A sierk. A hangversenyterem faburkolata másodlagos elhelyezésben a Zeneakadémián 44