Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Kertész Péter: A Vitray

ülök és mesélek üzemelt, adásonként — havonként — öt-hat téma került képernyőre. — Csak a műsoraidban házalsz az általad felvállalt ügyekben, vagy előfordul, hogy fogod magad és beállítasz valamilyen hivatalba? — Hogyan próbáljon az ember segíteni azoknak, akiknek az érdekében nem léphet fel a Televízió hatalmával? Néha elég az Antal Imrével és az egyik Kessler nővé tását az emberekre, mint az esetleges követő intézkedésekre. — És a kritikára? — Ezt nem tudom pontosan felmérni. Engem eléggé elkényeztettek az elmúlt 25 év alatt. Szinte minden kritikát elteszek, amire a kezemet rátehetem, úgyhogy elég hiteles a következtetés: szépen bántak velem. Sok mindent leírtak, ami jólesett. gokkal foglalkozom. Vagyis nem olyanokkal, hogy a cigányok helyzete Magyarországon, a börtönben élők helyzete Magyarországon és az állami gondozott lányok helyzete Magyarországon. Ha ilyesmikre vállalkoznék, beverném a fejem, és akkor mi haszna volt annak, hogy olyan nagyokos voltam. Lobogtathatnék nagy zászlókat, mindenféle transzparenseket, mégis azt gondolom, hogy aki nagyon figyel, az kiérez a filmjeimből többet is, mintsem azt, hogy kéz meg láb nélküli emberek szerepelnek bennük, akik mondják a magukét. Mert hátrányos helyzetű minden ilyen műsoromban szerepel. Nem véletlen, hogy soha nincs megjelölve, hol játszódik a történet, és keresztnevek vannak csupán. Van egy ember, Bélának hívják, aki ilyen vagy olyan, s mindennek ellenére mégis tudott valamit produkálni. — Magad választod ki a levelekből, hogy kinek a sorsát hozod nyilvánosságra? — Igen, és sajnos, nagyon keveset. Az osztály egy évben öszszesen tíz filmet csinálhat. Ez nagyon kevés. Amikor a Csak is, hogy hivatalos szerveknél informálódsz. Elküldöd a hozzád érkezett levél másolatát, hogy ezt kaptad, szeretnél vele foglalkozni, de hallani akarod a másik fél véleményét is. Igen gyakran elintézi a hivatal, amit évekig húzott-halogatott. — Megítélésed szerint mitől sikeres egy-egy vállalkozásod: ha mesterségbelileg jónak ítélik, vagy ha keresztül viszed általa, amit szeretnél? Bár a sikeres elintézés közepes produkció révén is elképzelhető. — Fontosabbnak tartom a ha-Vitár Róberttal a Telesportban MTI Fotó Mert nagyon hiú vagyok. Nyilván ezért is érzékenyen veszem, ha egyszer-egyszer valaki odavág. — Nincs benned soha bizonytalanság, ha dolgozol, vagy mielőtt nekivágsz valaminek? Pontosan tudod előre, mit hogyan fogsz csinálni? — Nem. De ez nem azonos a bizonytalanságérzettel. Akkor érzem magam a legnagyobb biztonságban, ha óriási lehetőséget adok a véletlennek. S akkor érzem magam nagyon rosszul, ha meg vagyok kötve, ha pontosan tudom, mikor minek kell következni, mire mi jöjjön. Biztos, hogy ez ellentmondás, de így van. Az a jó, ha tudom, hogy amit a pillanat hoz, ami rendszerint messze megelőzi a kitalálhatót, arra mindig van hely és idő. Hosszú ideje úgy csináljuk például a riport-dokumentum filmeknél, hogy forgatás előtt nem találkozom a hősömmel. Van egy segítőm, rendszerint nő — mert azoknak jobban megnyílnak a nők is, férfiak is—, aki elmegy, beszélget, s ennek alapján ír egy tájékoztatót. így — mondhatni — primér lesz a találkozásunk. Ha egyszer már be-A „Siker" ziróadásán 19