Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Dr. Vargha László Gyula: Gyógyvizek, gyógyfürdők

A Palatínus strandfürdő a 30-as években Balaton túlzsúfolt. A területi aránytalanságokat az egész országra kiterjedő gyógyfürdőfejlesztéssel lehetne megoldani. Az ország gyógyfürdőinek befogadóképessége 56 ezer, vendégforgalmuk megközelíti az évi 12 miihót. A fürdők zöme azonban alig nyújt szolgáltatást, s a szó valódi értelmében nemigen beszélhetünk gyógyüdülésről. Jelenleg hét szervezet osztozik a gyógyhelyeken — eltérő érdekeltséggel. Nem csoda tehát, hogy egyes helyeken továbbra is egymástól függetlenül folynak fejlesztések. A nemzetközi idegenforgalomban a vendégek, a betegek-elhelyezésére szanatóriumok, gyógyszállók szolgálnak. Hazánkban is e területen lenne szükség nagyobb, az egészségügy feltételeit figyelembe vevő fejlesztésekre. Európában egyeden nyugat-németországi barlangfürdőn kívül nincs például olyan gyógyüdülőegyüttes, mint nálunk, Miskolctapolcán. E lehetőséget még jobban hasznosíthatnánk további fejlesztéssel, szakorvosi ellátással és nem utolsósorban jó propagandával. E helynek az a rendkívüli gyógy-idegenforgalmi előnye, hogy egész éven át fogadhat vendégeket. Az idegenforgalmi bevételek azonnal mobilizálhatók, s minthogy alacsony forintráfordítással „termelhetők ki", tekintélyes összegeket hozhatnak a különféle szolgáltatások. Helyes az a terv, amely szerint a KGST-országokkal együttműködve Magyarország lenne a 100 Celsiusfok alatti hőmérsékletű termálvizek kísérleti hasznosításának tudományos központja. A magasabb hőfokú vizeké pedig a Szovjetunió. A földrajzi és a táji adottságok is megerősítik, hogy nem pusztán ábrándról van szó. Például: az egész Tapolcai-medence, így a Szigligeti-öböl is töréses szerkezetű süllyedék. Nagy tehát a valószínűsége, hogy a Szentgyörgyhegy és Balatonederics között nagy hozamú hévizeket lehetne a felszínre hozni körülbelül 600 méter mélységből. Az eddigi tudományos viták során felmerült, hogy a Szigligeti-öbölben hévízfürdőt lehetne létesíteni bent a Balatonban. Góczán László dr. javasolt egy olyan hévízfürdőt, amely plexivel vagy más, áttetsző műanyag fallal elválasztható lenne a Balaton vizétől. A fürdőépületek cölöpökre épülnének. Ily módon egész évben élvezhető lenne a Balaton. (Természet Világa, 1969/7. sz.) Világviszonylatban is páratlan fürdő- és gyógyfürdőkomplexuma lenne ez hazánknak. A Balaton és a hévízi együttes különleges helyet foglalhatna el vonzerejével a nemzetközi hírű fürdők sorában. E javaslatot dr. Debreczy Zsolt ide vonatkozó tájrekonstrukciós tervével párhuzamosan kellene megvalósítani. Tovább bővítve Góczán dr. javaslatát, a Balaton és a hévizek együtteséhez hozzákapcsolnám a fonyódi lehetőségeket is. Az alig tíz kilométerre levő négy táskái kút 75 Celsius-fokos hévize igen bő hozamú. Ha megvalósulna a táskái vízzel táplált fonyódi fürdő, a gyógy-idegenforgalom jelentős szerepet biztosítana e tájnak. A tó partján és a tóban télen is az eredeti természetes környezetben fürödhetnének a vendégek. A látogatók elé táruló panoráma vonzerejére is számíthatunk. Hasonló tervet készített már a MÉLYÉPTERV is, de nem fogtak hozzá a kivitelezéshez. A Velencei-tónál is megvalósítható lenne hasonló terv az újabban ott feltárt termálvízre alapozva. Régebbi napilapokban és folyóiratokban kutatva, érdekes cikkre, hirdetésekre bukkantam. Kiderül belőlük, hogy a század elején hatékony propagandát folytattunk a hazai gyógyfürdők érdekében. A Vasárnapi Üjság 1911. évi 16. száma hat gyógyfürdőről ad terjedelmes leírást, fényképekkel. A gyógyvíz és a szép táji környezet együttes hasznosításának két járható útja van. Az egyik a spontán fejlődés csekélyke támogatással. főként a helyi kezdeményezésekre alapozva. Eleddig jobbára ezt az utat jártuk. Az ilyen fejlesztés évtizedekig is elhúzódhat. A másik lehetőség: az országos, központilag irányított és tervezett fejlesztés, felhasználva a szocialista tervgazdálkodásból származó előnyöket. Ennek az útnak gazdaságos voltára és fontosságára utalnak a nemzetközi szakirodalom adatai és saját tapasztalataim is. Természetesen a készülő terv messzemenően figyelembe kell hogy vegye hazánk korlátozott beruházási képességét, és így — a gazdaságpolitikai célokkal összhangban — a fejlesztés lépcsőzetes végrehajtását javasolja. Amennyiben ezeknek a terveknek a kivitelezési költségei hazai erőforrásokból nem teremthetők elő, célszerű lenne a budapesti szállodaépítési programhoz hasonlóan külföldi segítséget keresni. A gyógyvizek minősége mellett igen fontos tényező a makro- és mikroklíma, és a kellemes környezet. A makroklímán nemigen lehet változtatni, a mikroklíma azonban bizonyos fokig módosítható. Példa rá Balatonfüred, ahol a lassú levegőcsere kedvezőbb adottságokat biztosít a többi fürdőhellyel szemben. Meg kellene oldani a geotermikus energia komplex (ipari, mezőgazdasági felhasználását, lakásfűtés stb.) hasznosítását; továbbá a gyógyvíz-technológiai és a finanszírozási problémákat, meg kell győzni valamennyi érdekelt felet az együttműködés gazdasági előnyeiről, és végül kialakítani az ennek megfelelő kereteket. A tervek megvalósulásával így nyáron a Balaton és Budapest fürdői is tehermentesíthetők lennének, tehát egészségesebb területi arányok alakulhatnának ki hazánk gyógyidegenforgalmában. 17