Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Frank János—Csigó László: Bódéváros

FRANK JÁNOS - CSIGÓ LÁSZLÓ Nem állítottam össze a budapesti bódék corpusát — számolja meg az, aki engedélyezte őket —, csak annyit jegyeztem föl, amenynyi mint járókelőnek szemet szúrt. Nem bántom a Kálvin téri bódérendszert; az egykori romház foghíj-telkén ad szállást tisztes iparosoknak. Majd kitalálja valaki, milyen stílusos, de korszerű házat emeljenek a helyére. A Mátyás-templom melletti putripavilon sor viszont már jócskán „kilóg" a tiszta műemléki kör-Bő a választék, Madách tér Budapest fürdőváros, sőt, valamikor dizőzváros is volt. Rövidesen — rosszhiszeműen máris — mondhatjuk: Budapest bódéváros. A bódéváros engem a Távol-és Közel-Keletre emlékeztet, meg Amerikára, ott eszkábáltak ilyesmit konzervdobozokból az aranyláz idején. Azelőtt is volt nálunk bódé, például a Banán-szigeten (a Berlini, a mai Marx téren), de az nem zavart, karakterisztikus építmény volt. nyezetből; remélem, a fák, bokrok egyre növekednek, hogy elrejtsék a szemünk elől, nyáron. Ha lesétálok a Moszkva térre, óhatatlanul eszembe jut a régi „sín tér" (így csúfolták) műtárgyépület együttese. A háború előtt épült ez a villamos-végállomás. Árchitektonikus megoldása merészség és mértéktartás szerencsés ötvözete volt. Kaptuk helyébe a metró — túlméretezett — állomásépületét. Mintha a sidneyi operaházat idézné, de ez legalább szerves egységet alkot a földszintjére tervezett üvegkalitkákkal, a presszóval, újságossal, lépcsőházzal. Hát nem odanyomtak az épület hasa alá egy tipikus kockabodé bazárt ráadásnak ? A tőit vonalú, végül is lendületes hatású állomástól jobbra-balra két alumínium erődrendszer: a hatszögletű méhkaspavilonok nehézkes komplexuma. Könnyen összeállítható, ideiglenes bódék ezek, méltatlanok a tér funkciójához, városképi Sikátor a bódék mögött,a Bosnyák téren Szemben az Astoriával