Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Seregi László: Tündöklés vagy bukás?

SEREGI LÁSZLÓ Tündöklés vagy bukás Panaszkodik Gulyás úr, a butikosunk. Azt mondja, megbolondultak az emberek. Na, nem szó szerint. Arra gondol, hogy mostanában, aki teheti, felcsap kiskereskedőnek, anélkül, hogy felmérné a kockázatot. Gulyás úr felvilágosodott ember, él-hal a humanitárius eszmékért, ezért aggasztja őt az újoncok jövője. Legszívesebben személyesen felkeresné valamennyit, s lelkükre beszélne, hátha még idejében észhez térnek, s visszakérik az engedélyezési kérelmet. Értem én Gulyás úr aggodalmát, hogyne érteném. Két hónap alatt három új butik nyílt a környékünkön, s hogy őszinte legyek, mindegyik szebb portékát kínál, mint ő. Legfeljebb árban állhatja velük a versenyt, de ez nem is csoda, hiszen kinyúlt, agyonmosott pulóverekért aligha lehet ezreseket kasszírozni. Mi tagadás, ha ruhát, kabátot vagy effélét akarunk vásárolni, messzi ívben elkerülöm Gulyás úr üzletét, s csak akkor térek be hozzá, ha leszakadt a pizsamagombom, vagy ha kíváncsi vagyok, hogyan vélekedik a világ folyásáról. A minap végre rászántam magam, leültem vele szemközt, s egyenesen a szemébe vágtam, hogy barátság ide, barátság oda, én örülök a fordulatnak, annak, hogy elszaporodtak a kiskereskedők, mert így kénytelenek a kedvemben járni. Az én érdekem lesz a mérvadó, nem az övék. Versenyezniük kell értem, a vásárlóért. Hosszas vita után Gulyás úr is megbékélt velem, s kivált akkor jutottunk osztatlan nézetazonosságra, amikor arra tereltük a szót, honnan van az embereknek pénze, miből képesek üzletet nyitni?! * — Uram, ön nem olvas újságot?— kérdezi minden átmenet nélkül dr. Gál József, a Fővárosi Tanács kereskedelmi főosztályáamelyből megtudható, hogy nálunk — „a számunkra kedvezőtlen világgazdasági jelenségek" ellenére — gyarapodik a lakosság takarékbetétje. Legutóbb, ha jól emlékszünk, 180 milliárd forintnyi „bentlevőségről", magyarán : spórolt pénzről tájékoztattak bennünket. Az is kiderült, hogy ez a gyarapodás mum egy telke, víkendháza, kocsija lehetett, s világ körüli útra is csak háromévente indulhatott. Közben az újságok szüntelenül arról cikkeztek — folytatja dr. Gál —, hogy le kell állni a beruházásokkal, kisebbekkel és nagyobbakkal egyaránt, mert nem futja a büdzséből. Végül felemelkedtek a sorompók. nak vezetője. Azon nyomban elszégyellem magam, mert — minek is szépítgetném — aznap bizony még nem vettem kezembe a napilapokat. Holott valami fontos történhetett, valami, amiről nekem nyilván illene tudnom. Zavaromat látva, dr. Gál megrendeli, mintegy időmulasztóként, az ilyenkor szokásos kávét, majd elárulja, hogy ő az OTP beszámolójára gondol, örvendetes ugyan, de örömünk nem felhőtlen, mert ezt az öszszeget meg kéne forgatni, fontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósítására fordítani. A lakosság ideológiailag kevésbé képzett része úgy fordította le ezt a maga nyelvére, hogy jó volna valamit kezdeni ezzel a pénzzel, ha már egyszer összegyűlt. De hát mi legyen vele? Egy állampolgárnak maxi-És az embereket nem kellett noszogatni, hirtelen megnövekedett a forgalom a Kiskereskedők Országos Szövetsége székházában. Jöttek az érdeklődők, s alig győzték a tisztviselők a munkát, annyiszor voltak kénytelenek kifejteni, hogy az új rendelettel a kiskereskedés állampolgári jog lett. Mindezt persze meg is kellett magyarázni, merthogy nem mindenki járta ki az 6