Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Kelemen Lajos: Lakásügyben

támogatás lehetőségei, az új lakbér bevezetésének fokozatossága. Nem mindenki látja azonban világosan, hogy mi tette indokolttá a lakbérek jelentős mértékű felemelését olyan helyzetben, amikor nem növekszik a lakosság életszínvonala. A lakbéremelést döntően két tényező indokolja: Egyrészt a bérlakásban élők lakbére több mint egy évtizede változatlan, miközben az állami bérlakások fenntartási költségeik jelentősen megemelkedtek. A lakbérekből származó bevételek 1971-ben még megközelítették a kiadásokat, azóta azonban nagymértékben elmaradtak a kiadások mögött, s a fenntartási költségeknek csupán 30—40 százalékát fedezik. A különbözetet az állam fizeti. Ennek előnyeit csak a tanácsi bérlakásban lakók, tehát a lakosságnak hozzávetőlegesen csak egynegyede élvezi. A fenntartási feladatok növekedése tovább emelné a költségvetési támogatás mértékét. Másrészt a változatlan lakbér oda vezetett, hogy a lakbér és a személyi tulajdonú lakások fenntartási költségei közötti „olló" minden korábbinál tágabbra nyílt. A személyi tulajdonú lakásban élő családok lakásfenntartási költségei — a törlesztéssel együtt — három-négyszeresét teszik ki ma a bérlakásban élők lakbérének. A bérlakásban élők jövedelme ugyanakkor általában nem kisebb a személyi tulajdonnal rendelkezőkénél. Ha a lakbéreket változatlanul hagynánk, olyan állami támogatást nyújtanánk a bérlakásban élőknek, amelynek nincs elégséges indoka, mert nem a lakást bérlő családok létszámához és szociális helyzetéhez igazodik, hanem egyszerűen automatikusan jár annak, aki állami bérlakásban él vagy ilyenhez hozzáiut. Lehet, hogy egy család szociális helyzete 15—20 évvel ezelőtt teljes mértékben indokolta, hogy alacsony bérű lakást kapjon, de nem bizonyos, hogy még mindig szüksége van az állami támogatásnak erre a formájára. Az adatok tükrében téves az a képzet, hogy a bérlakások zömében az átlagnál kisebb jövedelmű családok élnek. A lakbéremelés mértékét és bevezetésének módját széles körű és tárgyszerű vita, több javaslat mérlegelése előzte meg. Pártunk és kormányunk, mérlegelve a lakbérintézkedések társadalompolitikai összefüggéseit és a bérlakásban élő családok anyagi teherbíró képességét, a lakbérmelésnél messzemenően érvényesítette a fokozatosság elvét. A fokozatosság elsősorban azt jelenti, hogy az állam az első évben a lakbéremelés 70 százalékára támogatást ad, amely öt év alatt fokozatosan csökken. Továbbá szociális támogatást kapnak a nagycsaládosok — a három- és több gyermekesek — (150 forintot) és az ötezer forintnál alacsonyabb nyugdíjjal rendelkező idős emberek a lakbéremelés mértékéig, de maximum 150 forintot. Szociális gondoskodás és humánum érvényesült abban is, hogy a rendelet figyelembe vette a bérlakásban lakó időskorúak, nyugdíjasok helyzetét. Az új lakbérek elsősorban arra ösztönöznek, hogy nagy lakásokban nagy családok lakjanak. S a nagy lakásban egyedül maradt idős ember józan gazdasági megfontolásból cserélje kisebbre otthonát, az értékkülönbözetet pedig fordítsa mindennapi szükségleteire. Ha azonban ez mégis túl nagy kényszert jelentene számára, érzelmileg nem tudna megválni otthonától, akkor a tanácsnak valamilyen módon segítséget kell nyújtania. Alakbéremelésnél a tanácsok nagyobb szabadságot kaptak a korábbinál. Meghatározott keretek között differenciáltan állapíthatják meg a lakbéreket annak érdekében, hogy ezzel is kifejezésre jusson a lakásoknak a településen belüli eltérő fekvésből, így a minőségéből adódó értékkülönbözet. Ezért felhatalmazták a tanácsot arra, hogy a lakbér, illetőleg a lakáshasználatbavételi díj mértékét a jogszabályban meghatározott esetekben és mértékben módosíthassák. Ennek megfelelően a lakbér, illetve a lakás-használatbevételi díj meghatározott területeken legfeljebb 25 százalékkal növelhető, illetvecsökkenthető. Ez a gyakorlat nem ismeretlen a lakosság előtt, hiszen 1971 óta vannak kiemelt területei a fővárosnak, ahol a lakbért és a lakáshasználatbavételi díjat magasabban állapították meg. Az új jogszabály azonban arra is lehetőséget ad, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken csökkenteni lehessen a lakás használatbavételi díját és a lakbért. Ilyen módon tehát érvényesíthetők a lakások használati értékében megmutatkozó különbségek. A Fővárosi Tanács a különösen kedvező, zöldövezeti, a közellátás szempontjából jó, városi közlekedéssel könnyen megközelíthető területeken növelést, az ipari — zajártalmas —, avult lakóterületeken csökkentést írt elő. A lakáshasználatbavételi díj megállapításánál az új szabályozás a tételes felsorolást szűkíti, s a szociális körülményeket jobban figyelembe vevő mérlegelési lehetőségeket biztosít a lakásügyi osztályoknak, de a döntés előtt a társadalmi bizottság véleményét is kérni kell. A fővárosban 422 ezer lakás bérlőjét érinti az új lakbérek bevezetése. A lakbérek megállapítását a tanács aparátusa és az ingatlankezelő vállalatok jól előkészítették és megszervezték. A lakbérek megállapításához szükséges adatok egyeztetését, pontosítását már az elmúlt év december elsejétől megkezdték. Szükséges volt ezt a munkát előbbre hozniahhoz, hogy1983. március 31-ig megállapíthassák és írásban közölhessék valamennyi bérlő új lakbérét. Felkészültünk arra is, hogy a fővárosban — figyelemmel a bérlemények nagy számára — több ezer lesz az új lakbérekkel kapcsolatban a bérlői felszólalás, a jogvita. A felmerülő problémákat, jogvitákat május 31-ig le kell zárni. A

megemelt lakbérek tovább fokozzák a jogos elvárásokat az ingatlankezelő szervezetekkel szemben, amelyeknek a mai módszerek és szervezés mellett nem tudnak eleget tenni. A módszerekben és a szervezésben is tovább kell lépni. Azonban nemcsak szervezeti átalakításra, hanem tartalmi változásra is szükség van. Emelni kell az ingatlankezelő szervezetek szolgáltatásainak színvonalát is. Abból kell kiindulni, hogy a szervezet alapfunkciója az ún. kezelői feladatok ellátása kell hogy legyen: a lakóépületek üzemeltetése, folyamatos karbantartása, a hibaelhárítás, a ház* kezelői szolgáltatás és a bérbeadói feladatok tartoznak ide. Az alapfunkcióhoz kapcsolódik a felújítások, korszerűsítések előkészítése, az ezzel kapcsolatos megbízói, lebonyolítói és ellenőrzési feladatok elvégzése. Az átalakított szervezeteknek — alapfeladatuk ellátása mellett — alkalmasaknak kell lenniük arra is, hogy a jelenleg még a bérbeadót terhelő karbantartási kötelezettségek jelentős részét — a bérlők megrendelésére — vállalkozási jelleggel tudják elvégezni. A Fővárosi Tanács növelni és gyorsítani kívánja a tanácsi kezdeményezésre és a magánerő bevonásával történő lakáskorszerűsítéseket. Ennek érdekében az olyan lakások korszerűsítéséhez, amelyek épületfelújítások nélkül elvégezhetők — és azt a bérlők saját kivitelezésben, kisiparos vagy szövetkezet közreműködésével maguk vállalják — az ingatlankezelő vállalatnak segítséget kell nyújtani. A tanácsi ingatlankezelő szervek az engedélyek, hozzájárulások gyorsabb kiadásával, a ráfordítási költségek jelenleginél nagyobb arányú megtérítésével, illetve részbeni megelőlegezésével, esetleg anyagok biztosításával és gépkölcsönzéssel is támogatni fogják a korszerűsítést. A jövőben meghatározott célokra eladhatók az egynél több lakást, önálló rendeltetésű helyiséget magukba foglaló lakóvagy vegyes rendeltetésű és nem lakás céljára szolgáló épületek is, ha azokat a kezelő állami szerv előzetesen társasházzá alakította át. Az állam kizárólagos tulajdonában álló ilyen lakó- vagy vegyes rendeltetésűépületekben lévő lakások azonban csak akkor adhatók el, ha a lakások bérlőinek legalább kétharmada kéri ezt. A házingatlanok megvételét a bérlők maguk is kezdeményezhetik. Ha az épületben lévő lakások legalább 75 százalékának bérlői kérik, akkor a dönteni jogosult szerv csak különösen indokolt esetben tagadhatja meg az eladást. A vázolt feladatok ellátása rendkívül nagy erőpróbát jelent a tanácsi apparátus számára és mindazokra, akik ingatlankezeléssel, ingatlanközvetítéssel, -tervezéssel és -kivitelezéssel foglalkoznak. Világosan látni kell, hogy a jelenlegi helyzetben a lakásproblémák nem oldhatók meg máról holnapra. De a lakásigénylők várakozási idejének csökkenése, a gyerekes családok és a családalapító fiatal házasok következetes támogatása révén a lakásgondokkal küszködő családoknak valós perspektívát nyújthatunk. 5