Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Kelemen Lajos: Lakásügyben

vei — a társadalmi bizottságot meghallgatva — dönt a kiutalásra kerülő lakás szobaszámáról és komfortfokozatáról. A lakással nem rendelkezőknél úgy kell érteni a fokozatosságot, hogy első önálló lakásuk lehet szerényebb, általában nem komfortos tanácsi bérlakás, azoknál az igénylőknél is, akik vagyoni, jövedelmi viszonyaiknál fogva erre nem jogosultak. Ezáltal elsősorban fiatalok számára biztosítjuk az alapvető szükségletet jelentő első lakást. Az átmeneti jelleggel juttatott lakás biztosítása mellett előírjuk a továbblépéshez, az igényjogosultságnak megfelelő lakás juttatásához szükséges anyagi feltételek megteremtését, az előtakarékosságot. Az előtakarékosság vállalása lehetővé teszi, hogy a tanács reálisan tervezze — a lakásigények, az épülő lakások mennyisége, lakásellátási formák szerinti összetétele, szobaszáma ismeretében — az igények kielégítését meghatározott időpontban. A lakásigénylő pedig felmérve lehetőségeit, fokozottabban felkészülhet a nagyobb anyagi terhekre a meghatározott cél érdekében. Az előtakarékosságot vállaló lakásigénylő a lakásügyi hatóságnál írásban nyilatkozik, hogy befizeti az általa igényelt lakásellátási tormához szükséges előtörlesztési összeget a lakásjuttatás meghatározott időpontjáig, és a részére átmeneti elhelyezésként kiutalt lakást — beköltözhető állapotban — visszaadja. A tanács köteles lehetővé tenni a lakásvásárlást az előtakarékosságot határidőre teljesítő igénylő részére. Ha ezt ennek ellenére nem teszi, akkor az igénylő a lakás-használatbavételi díj egyszeres összege ellenében kérheti az általa lakott átmeneti lakás végleges jellegű kiutalását. Ha a lakásigénylő a vállalt előtakarékosságot nem teljesíti határidőre, akkor kérheti az általa lakott lakás kiutalását a nem szociális bérlakásra meghatározott feltételek szerint, vagy a határidő lejártáig köteles a lakást kiürítve, beköltözhető állapotban visszaadni. Uj eleme a lakásügyi jogszabályoknak, hogy korlátozott — az éves lakáselosztási tervben meghatározott — számban tanácsi bérlakást kaphatnak azok is, akik jövedelmi, vagyoni helyzetük alapján nem jogosultak ugyan tanácsi bérlakásra, de vállalják a lakás-használatbavételi díj többszörösének, valamint az általános lakbértarifánál magasabb lakbérnek a megfizetését. Ennek a lakásformának az elnevezése: nem szociális tanácsi bérlakás. A fővárosban lakásigénylést változatlanul csak akkor lehet nyilvántartásba venni, ha az igénylő legalább öt év óta állandó budapesti lakos, vagy ennyi ideje állandó munka-Viszonyban van Budapesten. Új rendelkezés, hogy a munkaviszony igazolásakor a lakásigénylés benyújtást megelőző 10 éven belül fennálló budapesti munkaviszonyok összeadva figyelembe vehetők. Mint ismeretes, 1981-ben megtörtént a lakásigénylések megújítása. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a tanácsok nyilvántartása már nem teljesen élő adatokat tartalmaz. Ez a körülmény, továbbá a lakásgazdálkodás rendszerének módosulása és a jelentősebb anyagi terheket igénylő lakásellátási formában épülő lakások arányának növelése szükségessé teszi a fővárosban nyilvántartott lakásigénylések ismételt felülvizsgálatát. Erre 1983 első félévének végéig kerül sor. A lakásigények megújítása mellett bevezetik az igénylési letétet. Ezt többek között két tényező indokolja. Egyrészt szükséges, hogy a tanácsok mindenkor pontos nyilvántartással rendelkezzenek a lakásigénylésekről, ezért a változások bejelentésében érdekeltté kell tenni az igénylőket. Másrészt az igénylési letét valamennyi lakásellátási formában fokozottan ösztönzi az előtakarékosságot. A letét mértékének reális meghatározása megfelelő alapot teremthet ahhoz, hogy az igénylő a lakáshoz jutás időpontjában kellő biztonsággal teljesíteni tudja fizetési kötelezettségét. A lakásigény benyújtásakor meghatározott, az igényelt lakáshoz igazodó összeget kell letétbe helyezni az Országos Takarékpénztárnál. A differenciálásnál a tanácsok figyelembe veszik az igénylő jövedelmivagyoni és szociális helyzetét, az igényelt lakás nagyságát és minőségét. Az igénylési letét összege a fővárosban kétezertől hétezer forintig terjed. Lakáshoz jutás vagy a kérelem visszavonása esetén az igénylő a letétet egy éven belül 2 százalékos, egy éven túl 5 százalékos kamattal növelve kapja vissza. Meghatározott esetben — például gyermekét egyedül nevelő szülő esetén — lehetséges az igénylési letét mérséklése 50 százalékkal. Nyugdíjasoknál, illetve más jövedelemmel nem rendelkezőknél az egyszobástanácsi bérlakásra a letétként meghatározott összeg ezer forintra mérsékelhető. Afelsőbb szintű jogszabályok szélesítették a tanácsi ingatlanközvetítő vállalat közreműködését a lakásgazdálkodási tevékenységben. A tanácsi ingatlanközvetítő vállalat a jövőben az állampolgárok egymás közti cseréjére vonatkozó szabályok szerint cserélheti el a rendelkezésére álló lakásokat, a piaci viszonyokhoz igazodó, értékarányos térítéssel. A Fővárosi Ingatlankövetítő Vállalat a részére átadott lakáscserealappal elősegíti a tanácsi bérlakások jobb kihasználását, a lakossági kezdeményezésű lakáscseréket, az állampolgárok tulajdonában álló ingatlanok adásvételének lebonyolítását. Segítenie kell továbbá, a szükségletet meghaladó lakások felkutatásával, a lakásforgalom élénkítését. Törekednie kell arra, hogy a rendelkezésére álló lakásokkal lehetőség szerint többszöri lakáscseréket bonyolítson le. A tanácsrendelet újraszabályozásával bővítettük a kerületi tanácsok mérlegelési jogkörét. Az eljárások egyszerűsítése és a kiutalások gyorsítása érdekében mentesítettük egyes feladatok alól a végrehajtó bizottság testületét. Változatlanul a testület kizárólagos jogköre marad a névjegyzék jóváhagyása, de abban a kérdésben, hogy az igénylő milyen — új, megüresedő, más komfortfokozatú vagy szobaszámú — lakást* kapjon, a jövőben a lakásügyi hatóság dönt — a társadalmi bizottság véleményének figyelembevételével. Alakásgazdálkodásban és -élosztásban tervezett célkitűzéseket csak akkor tudjuk valóra váltani, ha sikeresen teljesítjük a VI. ötéves tervidőszak lakásépítési feladatait. A lakáscserék fokozása is csak megfelelő szobaszámú és összetételű lakáscserealap birtokában képzelhető el. Ezért a tervidőszak hátralévő éveiben szükség van nagyobb szobaszámú lakások építésére és ezen felül olyan lakásgazdálkodási feltételek kialakítására, amelyek elősegítik a nagylakások felszabadítását. Erre lehetőség adódik a társbérletek további felszámolásával és az egy lakásban élő, de szétköltözni kívánó hozzátartozók kérelmének teljesítésével. Az épülő lakásokkal kapcsolatos gond, hogy viszonylag kevés a sokgyermekes családok elhelyezésére alkalmas 2,5 vagy annál több szobás lakás. A jelenleg folyamatban lévő, megkezdett és a közeljövőben kezdődő építkezéseknél kevés lehetőség adódik a szobaszám növelésére. Ennek oka, hogy az új házgyári tervcsalád bevezetésének késése miatt az áttérés a nagyobb szobaszámú lakások építésére csak fokozatosan valósulhat meg. Az állami lakásjuttatásban részesíthetők köre viszonylag korlátozott, ezt az említett tanácsrendeletek szabályozzák. Ezért tovább nő a magánerős lakásépítés szerepe a lakásigények kielégítésében. Az elfogadott központi szabályozás egységesítette a lakáshoz jutással kapcsolatos anyagi terheket. Egységessé vált a szociálpolitikai támogatás, az építéshez, vásárláshoz nyújtható hitel kamata és lejárati ideje. A kedvezményes hitel összege a család létszámától, szociális-vagyoni helyzetétől és az igényelt lakás nagyságától függ. A munkáltatók a dolgozók szélesebb körét részesíthetik támogatásban, bővül lakástámogatási alapjuk. Maguk dönthetnek, hogy a végzett munka alapján kiket és milyen mértékben támogatnak dolgozóik közül. Ezzel egyidejűleg csökkennek, illetve megszűnnek az állami költségvetésből nyújtott támogatások. A Központi Bizottság és a kormány állásfoglalásának megjelenését követően a lakbéremelés és ennek mértéke volt a legnagyobb érdeklődést és visszhangot kiváltó kérdés. Ez kétségkívül nem csupán gazdasági, hanem fontos politikai elhatározás is volt, mert a lakbéremelés majdnem egymillió családnak okoz többletkiadást, és e családoknak csaknem fele a fővárosban lakik. Ma már ismeretes, hogy a lakbérek 1983. július elsejétől átlagosan 130 százalékkal emelkednek. Ismeretes továbbá a növekedés komfortfokozatonként eltérő mértéke, a fizetés módja, a szociális 4 /