Budapest, 1983. (21. évfolyam)

3. szám március - Kelemen Lajos: Lakásügyben

KELEMEN LAJOS Lakásügyben A Fővárosi Tanács általános elnökhelyettese az új rendeletekről Az új lakásügyi rendelkezések — túlnyomó többségük 1983. január 1-én lépett életbe — egyes területeken gyökeresen megváltoztatják a lakásépítés, -fenntarás, -gazdálkodás és -elosztás eddigi szabályait és gyakorlatát, míg más területeken a szabályok a megváltozott körülményeknek megfelelően módosulnak. Mi tette szükségessé, mi indokolja, hogy a lakásgazdálkodásban és -elosztásban minőségileg új rendszert vezessünk be? Az indítékok között a legfontosabb, hogy a lakáskérdés társadalmi életünk legégetőbb problémáinak egyike maradt, annak ellenére, hogy az elmúlt 25 évben a párt és a kormány megkülönböztetett figyelmet fordított — és fordít most is — a lakásellátásra. Tudjuk jól, hogy a lakás fontos meghatározó eleme az életszínvonalnak, az életkörülményeknek. Az egyének és a családok életvitelét, a gyermeknevelést, művelődést és ezeken keresztül a munkateljesítményt is előnyösen befolyásolhatja a megfelelő lakás. A lakáskérdés megoldása tehát kétségtelenül kiemelkedően fontos társadalmi ügyünk. Sokszorosan igaz ez a fővárosra, ahol az ország lakosságának egyötöde él, ahol az ország tanácsi bérlakásállományának közel fele található. A gondok súlyosabbak Budapesten, mert itt a legnagyobb a mennyiségi lakáshiány, és az állami tulajdonban lévő lakások felújításában is a fővárosban van a legnagyobb lemaradás. Tény, hogy a lakásépítések eredményeként, különösen az elmúlt két évtizedben, lényegesen emelkedett a lakások száma. A lakásállomány csak Budapesten 220 ezerrel nőtt. Ezzel egyidejűleg enyhült a lakások korábbi zsúfoltsága, javult a lakásállomány összetétele: lényegesen több a nagy lakás, ugyanakkor kisebb a komfort nélküli lakások aránya. E kedvező eredmények az első 15 éves lakásépítési program sikeres teljesítésének (több mint egymillió lakás felépítése) köszönhetők, amely elsődlegesen a mennyiségi lakáshiány enyhítését szolgálta. Az elmúlt húsz évben minden második család korszerű, új otthonba költözhetett, s ez történelmi jelentőségű eredmény nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő. A múltból örökölt lakásállomány, a szükséges szanálások, a népesség gyarapodása, illetve a családok számának növekedésével, továbbá a társadalom anyagi jólétének emelkedésével együtt járó magasabb igény mind közrejátszott abban, hogy a lakáskérdés területén megmaradtak a gondjaink, problémáink. Ezek együttesen tették szükségessé a második 15 éves lakásépítési terv kidolgozását, amely 1990-ig több százezer lakás felújítása, korszerűsítése mellett 1,2 millió lakás felépítését tűzi ki célul. 1982-ig a 15 éves előirányzatnak mintegy fele megépült. Amennyiségi lakáshiány nem egészen kétszázezerre becsülhető Magyarországon. A jelenlegi építési gyakorlat mellett ennyi lakás felépítése 5—6 év alatt megtörténhet. De a gondot nem az abszolút szám nagysága jelenti, hanem a területi szóródás, az, hogy a nagyvárosokban — így Budapesten — a lakásépítés nem tud lépést tartani az igényekkel. Kétségtelen, hogy a lakáskérdés döntően csak megfelelő számú lakás felépítése révén oldható meg véglegesen. Ez — figyelemmel a népgazdaság teljesítőképességére, gazdasági körülményeinkre — egyre kevésbé képzelhető el az állam és az állampolgárok anyagi összefogásának erősítése nélkül. Társadalmunk elismeri és támogatja a családok és egyének otthont teremtő erőfeszítéseit, hiszen csaknem valamennyi lakás felépítéséhez igénybe vettek állami támogatást, hitelt, szociális kedvezményeket. A fővárosban a második 15 éves lakásépítési terv első öt évében (1980-ig) közel 86 ezer lakás épült fel, ebből mintegy 58 ezer állami erőből. A VI. ötéves tervidőszakban (1985-ig), pénzügyi források és kivitelezői lehetőségek híján, kevesebb állami lakás fog épülni az eredetileg tervezettnél. A Fővárosi Tanács a lehetőségek és az igények alapján határozta meg az 1985 végéig tartó középtávú terv legfontosabb fejadatait. A tervezett 48—50 ezer tanácsi lakás felépítése mellett közel 50 százalékkal többet fordítunk lakóházfelújításra,- korszerűsítésre, mint az előző ötéves tervidőszakban. A fővárosi lakásgazdálkodási és -elosztási program a több gyermekes családok és fiatal házasok lakáshoz juttatását tartja kiemelt feladatának úgy, hogy egyúttal a lakásmobilitás és -gazdálkodás társadalmi ellenőrzése is fokozódjék. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács tavaly átfogóan vizsgálta a lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás feladatait. A lakásellátás olyan irányú korszerűsítését tűzte ki célul, amelylyel a mai ellentmondások mérsékelhetők, és ennek nyomán lehetővé válik a meglévő forrásoknak és eszközöknek eddiginél hatékonyabb felhasználása. A kormány megállapította állásfoglalásában, hogy a lakásépítéssel és -fenntartással összefüggő kiadások aránytalanul oszlanak meg az állam és a lakosság, illetve a lakosság különböző csoportjai között. A lakáshoz jutás esélyeiben a különbségek nagyobbak, mint az indokolt volna. A családalapító fiatalok nagy részének még mindig sokat kell várnia, amíg önálló lakáshoz juthat. Az állami bérlakások jelenlegi lakbére egyre kisebb hányadát fedezi a szükséges ráfordításoknak. A legnagyobb terhet azok a családok viselik, amelyek saját tulajdonú lakásban laknak, vagy ilyen lakást építenek, illetve vásárolnak. Nem megfelelő a gazdálkodás a meglévő lakásállománnyal, és az új lakásokkal való gazdálkodás nem tart lépést az igények növekedésével. Az előrelépés nélkülözhetetlen feltétele, hogy ezekkel a gondokkal mielőbb megbirkózzunk. E problémákból kivezető utat az MSZMP KB és a Minisztertanács ez év áprilisi határozata alapozta meg. A határozatot a lakosság minden rétegét képviselő politikai, társadalmi és állami szervek véleményét tükröző társadalmi vita előzte meg. E viták hasznosításával további összehangolt intézkedéseket kell tenni a lakáshelyzet javításáért. A lakásépítés, -fenntartás, -gazdálkodás és -elosztás fejlesztésére hozott állami intézkedéseink legfontosabb követelményei: — a lakásigények kielégítésében érvényesüljön a fokozatosság, az arra jogosultak belátható időn belül lakáshoz jussanak; — nőjön a lakosság érdekeltsége a saját tervezésű és kivitelezésű építkezésben, javuljanak ennek anyagi-műszaki fetételei; 2