Budapest, 1982. (20. évfolyam)

1. szám január - Gyáni Gábor: Az el nem tolt Dreher-palota

A Dreher-palota a múlt század végén GYÁNI GÁBOR Az el nem tolt Dreher-palota A Hatvani (Kossuth Lajos) és a Gránátos (Városház) utca sarkán ma is meglevő ún. Dreher-palota története voltaképpen nem 1888. évi felépülésével, hanem egy fél évtizeddel későbbi országgyűlési rendelkezéssel kezdődik. Nevezetesen az 1893. évi XIV. törvénycikkel, amely elrendelte az Erzsébethíd és a Ferenc József- (ma Szabadság-) híd felépítését. A törvény külön foglalkozott a hidakhoz felvezető utak és utcák szabályozásával. Például a bennünket elsősorban érdeklő Erzsébet-híd kapcsán előírta a Hatvani utca kiszélesítését 13 ölre, azaz mintegy 24,5 méterre, a szabályozási vonalba benyúló épületek lebontását és újjáépítését. Ha a tulajdonosok vonakodnának ezt teljesíteni, az épületeket ki kell sajátítani. A júniusban szentesített törvényt alig negyedév múlva fővárosi törvényhatósági közgyűlési határozat követte, amely a Hatvani utca szabályozásával összefüggő kérdések gyakorlati intézését a Fővárosi Közmunkák Tanácsára bízta. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a székesfővárosi tanács az esetleges kártalanítások fedezésére pénzalapot hozott létre. Kisajátítási bonyodalmak A Swechatban élő Dreher Antal sörgyáros, a csak néhány éve épült, de az utólag kijelölt szabályozási vonalon méterekkel túlnyúló négyemeletes bérház tulajdonosa kezdettől fogva elzárkózott a ház lebontásától és újraépítésétől, szívesebben mondott le tulajdonjogáról. A kisajátítás azonban elég vontatottan haladt. A kereskedelemügyi miniszter már 1894. május 4-én helybenhagyta a tanács kisajátítási jog iránti kérelmét, de magára a kisajátítási eljárásra csak a következő év őszén adott engedélyt. Ennek alapján ülhetett össze a tanácsnak erre a célra életrehívott bizottsága, melynek október 2-i, az alpolgármester által vezetett ülése mindössze annyi eredménnyel járt, hogy megszületett a kisajátítási határozat. A dolog érdemi részét, a pénzügyi megállapodást ekkor még nem sikerült tető aláhozni. A kisajátítás körüli huzavona 1898 áprilisában ért véget. A főváros először 736 606 forintot ajánlott fel a tulajdonosnak kártalanítási összegként. Dreher ezt kevésnek találta. A vita voltaképpen onnan eredt, hogy a tanács a kisajátítandó épület tényleges értékének mégha-36