Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - A főváros válogatott bibliográfiája XXVIII.

sen a párizsi új dalszínházakban culminálva, a ragyogó iránti érzékeket szinte a tehetetlenségig fokozták, gazdálkodó egyszerűséggel alig képzelhető el. Mindenesetre, a dalszínház az a modern építmény-fajták között, mely a legdíszesebb, leggazdagabb kiállítást igényli. Ezen eszmék lebegtek mellékelt terv szerzőjének szemei előtt, annak fogantatásánál, de másoldalról hazafiúi kötelességének tartotta figyelembe venni: először, azon szerényebb rangfokozatot, melyet hazánk és Budapest, kisebb anyagi fejlettségénél fogva, Európa nagy városai közt elfoglalt, és másodszor, tekinteten kívül nem hagyhatónak ítélte azon kedvezőtlen anyagi helyzetet sem, mely hazánkat jelenleg — remélhetőleg csupán időszakilag — sújtja." Az Operaház tényleges építése 1875 októberében kezdődött meg, és a munkák irányításában Ybl Miklós személyesen nagy részt vállalt. A kőművesmunkák 1878 novemberében készültek el. A belső befejező és díszítőmunkák további hat évet vettek igénybe, míg végül kilenc évig tartó építése után elkészült a csodálatos palota. Ünnepélyes felavatására 1884. szeptember 27-én került sor. A Magyar Állami Operaházat 1981. júniusában véglegesen bezárták, és augusztusban megkezdődött az alapos rekonstrukció. A felújítás költsége a beruházási program szerint 1,2 milliárd forint. Most, amikor a Magyar Állami Operaház rekonstrukciójáról beszélünk, a terveket készítjük, vagy már a kivitelezés folyik, szem előtt kell tartanunk Ybl Miklós fentebb idézett, ma is érvényes intelmeit. A munkálatokban részt vevő beruházó-, tervező- és kivitelező vállalatok eltökélt szándéka, hogy a rekonstrukciót 1984-re befejezik. Ez rendkívül rövid átfutási időt jelent, hiszen alig valamivel több, mint három év áll rendelkezésre a bonyolultságában és volumenében is hatalmas munka elvégzésére. Felsorolni is nehéz lenne azoknak a vállalatoknak a nevét, amelyek részt vesznek majd a rekonstrukciós munkában. Kötelességünknek tartjuk azonban, hogy a legfontosabb feladatokat vállaló közreműködőkről említést tegyünk. A rekonstrukció a Művelődési Minisztérium szervezésében készül a Művelődésügyi Beruházási Vállalat irányításával. A munka generáltervezője a Középületterve^ Vállalat, generálkivitelezője pedig az Építőipari Gépesítő Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, az Országos Szakipari Vállalat és a Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalat. A rekonstrukciós munkának lényegében négy fő területe van. A legnagyobb feladat a színpadi rész teljes átépítése. A száz évvel ezelőtt készült, és akkor világszínvonalon álló színpadtechnológiai berendezés használhatatlanná vált, így tehát a színpad átépítésén túl új lesz a rekonstrukció befejezése után a teljes színpadtechnológiai berendezés is. E berendezések és a velük kapcsolatos munkák a teljes költségnek mintegy egyharmadát teszik ki. A színpadtechnológiai gépészeti berendezéseket és felszereléseket egy NDK-beli vállalat szállítja. A másik legfontosabb munkarész az összes kiszolgáló jellegű épületrész átépítése, felújítása. Az Operaház teljes épületgépészeti rendszerét — villany, víz, fűtés, szellőzés stb. — újjáépítik. A harmadik terület a nézőtér felújítása és rekonstrukciója, amely magas színvonalú és rendkívül munkaigényes feladat a részt vevő vállalatok számára. A negyedik terület az un. műemléki terek felújítása. A törekvés az, hogy ezek eredeti szépségükben maradjanak meg, ne sérüljenek meg a csodálatos épületrészek az épületgépészeti munkák elvégzése közben. A rekonstrukcióban részt vevő valamennyi vállalat, de nyugodtan mondhatjuk, hogy minden dolgozó megtisztelő feladatának tartja, hogy munkája eredményeképpen megszépül a magyar építőművészet e remek alkotása. Reméljük, hogy e lap hasábjain is lesz még alkalmunk beszámolni a munkák előrehaladásáról, mert mindannyian úgy ítéljük meg, hogy a Magyar Állami Operaház rekonstrukciója nemcsak a fővárosiaknak, hanem az egész országnak szívügye. (X) 44