Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Karvaly Imre: Budapesti álomkalauz

KARVALY IMRE Budapesti álomkalauz Az első az összekötő vasúti híd, de ezen gyalog még sohasem mentem keresztül. Nincs is hova menni, hiszen a budai oldalon nem találni „párját" a Ferencvárosnak. A következő híd a Boráros teret kapcsolja össze a Szent Imre herceg útjával. Sem a hídról, sem az útról mást mondani nem lehet. Utóbbin volt a ciszterciták gimnáziuma, melyet Wälder Gyula professzorom tervezett, általa barokknak tartott stílusban. Kelenföld felé egész sor új utcát építettek a harmincas években, melyekben, hol sík, hol dombos terepen, négy általam tervezett lakóház áll. Mindez persze arra-A szerző rajza, 1926 felé van, ahol a Lágymányos kiszélesedik. A Duna partjához nincs meszsze a Lágymányosi-tó. Éveken keresztül mindennap láttam a műegyetemi rajzterem ablakából. Ha rásütött a nap, úgy csillogott, mint a felsöpört jégpálya. Ha néha lementünk oda, olyan volt, mint egy építési grund: tele hepehupás buckákkal, fűcsomókkal, öreg cipőkkel és konzervdobozokkal. Mi minden kerülhetett a szögesbot végére ebben a rongyszedők paradicsomában? A kis homokvályúkban újságpapír, szivarkásdoboz, üres tubusok, üveg és kagyló, melyből magyar parasztvénuszok születhettek habbóljötten. Agyagszínű hússal, tehenek nagy tőgyeivel — sohasem a Földközi-tenger fajtáinak szétálló melleivel — széles körben heverészhetnének. Víz volt a tóban a legkevesebb. Gyakran a mosdókból akartunk csajkáinkkal bele vizet vinni, hogy ne legyen oly szánalmasan száraz. A csónakház és a MAFC-pálya is a közelben volt, melynek használatát a reggel nyolctól este hatig tartó előadások és műtermi gyakorlatok nem engedték. A Műegyetem a tó és a Gellért tér között található. Legdélebbre a szilárdságtani intézet s s az anyagvizsgáló feküdt. Ez törte a legtöbb borsot az orrom alá. Miután Czakó professzor elhatározta, hogy nem értek a tárgyához, tanulhattam, amennyit akartam, sem a vizsgán, sem az utóvizsgán nem értem el eredményt. Hogy levizsgázhassak, ki kellett várnom Czakó utódját, Csonka Laci barátomat. A gépészek is itt tanultak valami kis épületben, s ennél még kisebben volt a meteorológiai állomás. A fizikai tantermek a Lágymányosi útra néztek. Arról voltak híresek, hogy nyári hónapokban Wittmann professzor mindig a pincében vizsgáztatott. Északon a főépület, a bejárat előtt négy kőszűz, akik — legalábbis Töttösy tanár szerint — egyedül képviselték a pesti szüzeket. Előttük lépcsők, mögöttük lépcsők. A bejárat után jobbra a főportás szobája. Ide mindennap, úgy tizenegy óra tájt lerándultunk, hogy megnézzük a fekete táblán: jött-e valamelyikünknek levél. Lovas bácsi nem igen fedte az Ámorról szóló mitológiai leírásokat, már a nektár és ambrózia tekintetében sem, hiszen állandóan hagyma- és borszaga volt. Különben családostul az alagsorban lakott, és egyik szobáját mindig kiadta albérletbe. A rossz nyelvek szerint ezt a következőképp hirdette: „Központi fűtés, hideg-meleg víz, műegyetem a házban." Lovas bácsi portás-„fül-Az emlékezés első részletét múlt évi I. számunkban közöltük. kéjét" elhagyván, az üveggel fedett udvarba, az aulába érünk. Itt székelt a questori hivatal, mely előtt — főként a beiratkozások alkalmával — hosszú sor kígyózott. A földszint különben, főleg a gépészek birodalma lévén, nem volt érdekes. Az alagsor azonban igen: a tejcsarnokot és falatozót sokan látogatták, és itt volt persze Bory Jenőnek, apám szobrászbarátjának agyag-és gipszkamrája. Évente minden diáknak hat gipszmintát kellett agyagban újramintázni. A lélekölő munkát tanár és növendék egyaránt unta. Ezért sokan a tanár famulusával, egy Borsod megyei parasztasszonnyal mintáztattak, ki az agyagosládából kikaparta a tanár által leosztályozott és csak felületesen összeszabdalt mintákat, és újra eladta azokat a hallgatóknak. Mi, építészek, a harmadik emeletet birtokoltuk. A rajztermek délre, Nádler Róbert rajztanszéke északra nézett. És természetesen itt voltak az előadótermek is. A falakon, üveg alatt, a mi rajzaink díszelegtek, sokszor évekig hangulatossá tették a szürke folyosókat. Volt úgy, hogy „nem hivatalos" rajzaink is kikéredzkedtek a falra, ezeknek semmi közük nem volt a tananyaghoz. így a toalett előterében, az almazöld olajfestésü falon én is elkészítettem „mindennapi jóság" című művemet, míg a délnyugati lépcsőházban hozsannázó angyalokkal díszítettem a sivár falfelületet. Viszont a saját rajzterem „díszítéséhez", sajnos, nem járulhattam hozzá, miután nem a fal mellett ültem, hanem középen. Jobbra Szuchy kollégám és Balkay, kinek tábláján ez szerepelt: „Eva de Balkay, Geneve. Balra pedig Szilágyi építőmester fia ült, aki később öngyilkos lett, és Pál kollégám, szintén tragikus véggel: a harmadik szemeszter elején tüdőgyulladásban meghalt. Egy cserkésztáborozáson hűlt meg, ami végeredményben már akkor is gyermekbetegségnek számított. Különben sem Szuchy, sem Balkay nem fejezték be műegyetemi ta-32