Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Dr. Buza Péter: A leves

Róbert bácsi ebédet oszt a Kálvin téren Feinsilber úr neve az 1906-os „Budapesti cím-és lakjegyzékben" bukkan föl először. A második kerületi Főutca40-es számú házába költözött be. Foglalkozása bizonyára meglepte a jegyzék összeállítóit is. Nem sok név mellé írhatták oda: misszionárius. Lám a szerény emberbarát már megérkezése pillanatában nyíltan színt vallott, nem titkolta nagy szívét. Pedig akkor még senki sem szólította úgy, ahogy később az egész város — bizalmas közvetlenséggel —: Róbert bácsinak. DR. BUZA PÉTER Iszonyatos a szegénység a háború utáni évek Magyarországán. A központi hatalmak veresége az immár végleg felbomlott monarchia népeinek nyomorúságába torkollik. Szétesett a gazdaság, a kereskedelem, százezrek maradtak kenyér nélkül. Az ipari termelés még 1924-ben is csak hatvan százalékát éri el az utolsó békeév, 1913 teljesítményének. Infláció sújtja a húszas évek Magyarországát. A munkásság kétharmada kevesebbet keres a hivatalosan megállapított létminimumnál. A húszas évek végén pedig a gazdasági világválság hullámai is ideérnek. Újabb százezrek maradnak munka nélkül. Ám nekik is enni kell, élni kell. Amihez pontosan elég: egy tányér leves. Mindent a szegényekért! Nem tudjuk, honnan érkezett hozzánk Feinsilber Róbert — egyesek tudni vélik, hogy török állampolgárságú angol volt, mások szerint angol útlevéllel utazó török, s voltak, akik galíciai születésűnek hitték —, csak az bizonyos, hogy akkor, 1906-ban még senki sem figyelt föl rá. A város lakóinak fogalma sem volt arról, hogy egy apos'.ol jár-kel közöttük. Maga Róbert bácsi soha nem beszélt sem magáról, sem a múltjáról, sem korábbi pesti éveiről. Biztosan volt rá oka, hogy hallgasson ezekről az időkről. Amikor aztán megjelenik az utcán kondérjával, hosszú nyelű merőkanalával, amikor egyremásra interjúvolják meg a lapok, amikor közintézménnyé, cégjelzett apostollá varázsolja a népszerűség — nos, akkor már teljesen azonosul a szerepével. Tökéletes jelmeze is segítségére van abban, hogy ne jusson eszébe senkinek a ködös múltat firtatni. A nagy ötlet az utcán hevert. Pontosabban: járt, vagy vánszorgott. Rongyokba bugyolált, csontig soványodott férfiak, asszonyok, gyerekek képében. Akiken azonnal látszott, hogy egyszerűen nincs mit enniük. Feinsilber úr kitalálta hát nekik az ingyenlevest. Összeszedte a vendéglőkben az ételmaradékokat, összekeverte forró vízzel, felfőzte egy üstben, és máris elkészült az egyetlen fogás. Gusztusosnak aligha volt nevezhető, dehát nem is kérkedett ezzel. Kenyeret is adott a leves mellé. A legrosszabb háborús időket idéző dohos, penészes, fekete kenyeret. Mindegy, meg lehetett enni. A Kálvin téren volt első állomáshelye. Valamikor 1920 körül kezdte nap mint nap egy óra 18 H lenes