Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Dr. Ságvári Ágnes: Előkészületben a hatodik...

Előkészületben a hatodik... Budapest története 1945-1971 Röviddel Budapest története V., az ellenforradalmi korszakot tárgyaló kötetének megjelenését követően e jelentős vállalkozás szerkesztő bizottsága a sorozat folytatása mellett döntött. Elérkezettnek látta az időt Budapest szocialista kori történetének megírására. Régi vita: vajon időszerű-e már a sokféle szenvedély közepette megélt három évtized krónikájának megírása, még inkább összefüggéseinek objektív értékelése ? Mérhetők-e a közelmúlt évtizedek s évek társadalmi-gazdasági folyamatai, ábrázolható-e egzakt módon a hozott intézkedések hatása, s ha igen, mely idő távlatából? Van olyan nézet, hogy a kortársak, a jelenlevők feladata inkább az adatfeltárás, a résztémák lelkiismeretes kidolgozása lenng, a következtetések levonása pedig maradjon az elfogulatlanabb utókorra. A jelenlegi ún. középgeneráció az aggodalmának ad hangot: nem esünk-e az apologetika aligha bocsánatos bűnébe közvetlen elődeink iránti tisztelet és magunk igazolása okán? Mások meg úgy vélekednek: míg a követelmények mércéjét magasra emeljük, nem kicsinyeljük-e le óhatatlanul a közelmúlt kísérleteinek értékét? Jogos igénye oktatásunknak, hogy a most felnövő generációnak hiteles képet adjunk a fővárosunk életét befolyásoló legfontosabb tényezőkről, Budapest és Európa, Budapest és Magyarország, a várospolitika és a városlakók sokoldalú kölcsönhatásáról. Gondjainkat csak szaporítja, hogy nem támaszkodhatunk még a Magyarország története IX., az 1945—I

975~ig terjedő éveket tárgyaló kötetének tanulságaira és megállapításaira., hiszen a két vállalkozás párhuzamosan halad. A magyar történelem sorsfordulóinak kiérlelt összegzése biztonságot adhat a vezető politikai erők s magának a várospolitikának megítéléséhez. S a magunk részéről is szerénytelenség nélkül arra kell törekednünk, hogy tanulmányaink, értékítéleteink részévé váljanak e nagy összefoglaló műnek — legalábbis a főváros vonatkozásában. Gazdagítsák a szocialista urbanizáció, a politikai mozgalmak, a társadalom szerkezeti változásairól szóló ismereteinket. Bízunk benne, hogy a szükséges s eddig elmaradt szervezett együttműködés létrejön, megkönnyítve s meggyorsítva munkánk menetét. Midőn munkánkat elkezdjük, tudatában vagyunk annak, hogy számos kérdésre ma még nem adhatunk megbízható választ. Számolunk vele, hogy legjobb tudásunk szerint megfogalmazott állásfoglalásainkat is meghaladhatja az idő. Sőt, amint magunk ma a szóbeli visszaemlékezéseket és írásos dokumentumokat alapos forráskritikának vetjük alá, úgy a mi történeti módszerünk és megállapításaink is a kor termékei, s mint ilyenek, a későbbi historikusok bonckése alá kerülnek. Mégis vállalkoznunk kell az alapkutatásokra. Kérjük az egyetemek, főiskolák tanárait, s a KISZ-nek a társadalomtudományok valamely ágával foglalkozó tagjait, vegyenek részt e mindnyájunkat érintő tudományos, népszerűsítő és adatfeltáró munkában. Módszertani vitáinkról rendszeresen tájékoztatjuk a Budapest olvasóit. A sorozat szerkesztő bizottsága az eddigi kötetekben követett szerkezeti felépítés mellett döntött. Ezek szerint a kötet tárgyai nagy vonalakban a következők lennének: Bevezető fejezet: Nagy-Budapest és környéke topográfiájának leírása; a város műszaki, építési fejlődését áttekintő, esetenként kronológiailag tagolt öszszefoglaló. Nagy szerepet kap a demográfia. A példák szaporítása nélkül hadd említsem meg az extenzív iparfejlődés demográfiai, bérezéspolitikai, művelődési hatását, ezzel összefüggésben a nők élet- és munkakörülményeinek radikális megváltozását. Sajátos feladat a gazdaságpolitika budapesti vetületének elemzése, s ezzel párhuzamosan a városi gazdálkodás, városi üzemek, szolgáltatások történetének kritikus megjelenítése. Nem kevésbé problematikus megfogalmazni a Budapesten települt (azaz nemcsak és nem elsősorban a fővárost ellátó) ipar szükségleteinek és működésének a város életére gyakorolt hatását. Jóllehet nem Budapesten „zajlott" a mezőgazdaság szocialista átalakításának több szakasza, mégis — közvetve és közvetlenül — rányomta bélyegét a főváros gazdaságára. Gondoljunk arra, hogy az iparpolitikában jelentkező intenzifikálás és szelektív fejlesztés módosította Budapest hagyományos ipari központ szerepét, ugyanakkor a szolgáltatás szektorainak kiszélesedése pedig átrétegeződéshez, életmódváltozáshoz vezetett. Megvilágításra várnak a fővárosi jellegből adódó problémák. Nyilvánvaló, hogy a főhatóságok, egészségügyi, oktatási és egyéb intézmények tömörülése következtében csakúgy, mint a magyar közlekedési hálózat Budapest-centrikussága folytán a fővárosnak a szorosan vett várospolitikán túlmenő kötelezettségei vannak. A politikatörténeti rész foglalja el a legnagyobb helyet. A budapesti várospolitika története ugyanis nem más, mint a várost befolyásoló tényezők figyelembevételével a lakosság korszerű szükségleteit kielégítő feladatokra koncepcióknek, távlati és a középtávú terveknek a kidolgozása s e terveknek a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel történő összehangolása. Talán egyik legnagyobb, korszakos problémánk — az életben és a történetírásban egyaránt — a korábban agglomerációs körzetet alkotó, majd később Nagy-Budapesthez csatolt települések fejlődésének és még a XXI. századra kivetíthető ellentmondásainak feltárása, összefüggésben az utóbbi tíz évben létesült újabb agglomerációs gyűrű vonzataival együtt. Milyen történetírói módszerrel közelítsük meg a párt, ifjúsági és tömegszervezeti mozgalmak felelevenítését? Budapestről csak számsorokat közöljünk, s a politikai áramlatok megítélésénél hagyatkozzunk a nemzeti történet elemzéseire ? Vagy esetenként, nagyobb történelmi fordulóknál mutassuk be a kifejezetten erre a városra jellemző politikai aspektusokat ? (Emlékeztethetünk az 1946-os nagy tömegmozgalmakra, az egyházi iskolák államosításának előzményeire és következményeire, az 1956-os év, s az ellenforradalom budapesti sajátosságaira, nem is szólva az MSZMP fővárosi újjászervezésének napjainkig ható sajátosságairól.) Kultúra és művelődés Budapesten közismerten nagy téma. Számunkra a felfogás módja tisztázandó. Induljunk-e ki a fővárosi művelődési intézmények programjából és azok megvalósításából ? Vagy beszélhetünk egy sajátos, a szocialista viszonyok között kibontakozott nagyvárosimagyar-pesti kultúráról ? Vitára bocsátjuk elképzeléseinket a periodizálásról. Abból indulunk ki, hogy a várostörténet szakaszai nem esnek egybe automatikusan, dátumra pontosan a nemzeti történelem szakaszaival. Részben azért, mert az általános összefüggések mellett a városi gazdaság, igazgatás fordulatai többnyire a városi változások függvényei. De azért is, mert országos döntések, események városi realizálása később történhet, mint az országos szférában. Igaz, más esetekben a fővárosi változások megelőzhetik, illetve előkészíthetik a nemzeti történelem nagy fordulóit. Végül: nincs kizárva természetesen az országos és várostörténet periódushatárainak egybeesése sem. Kötetünk kezdő időpontja, illetve egybefüggő idősorozata a nemzeti bizottságok létrejötte, illetve a budapesti nemzeti bizottság első ülésének napja. Meghatározó a néphatalom születésének dátuma. Hangsúlyozom: nemcsak a politikatörténet szempontjából, hanem jele a társadalmi-gazdasági rendszer válságából kivezető forradalmi útnak. Sokkal inkább várostörténeti periódushatár ez, mint akár a katonai felszabadítás ténye, mely az európai hadműveletnek egyik aktusa volt, vagy mint az ideiglenes nemzetgyűlés decemberi ülése, amikor még a fővárosban nyilas uralom tombolt. Vitathatatlan, hogy az 1945—50-es évek az átmenet, az újjáren-16