Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Csipán Tibor: Értelmiségiek harmincon alul I.

CSIPÁN TIBOR Értelmiségiek harmincon alul I. Amai fiataloknak minden az ölükbe hullott! A mai fiatalok mindent készen kaptak! A mai fiatalok életéhez minden feltétel adva van! Ilyesféle előítéleteket gyakran sokaktól hallhatunk. Olykor felelős közéleti személyiségek szájából is. Az általunk vizsgált korosztály életmódját, élethelyzetét igyekszünk összehasonlítani a saját foglalkozásukon belül őket megelőző generációéval: a harminc éven felüli értelmiségiekével. Ok a nagy buzgalommal hangoztatott fiatal jelző ellenére biológiai értelemben már nem számítanak fiatalnak. Vizsgálatunkban egynegyedük számolt be olyan egészségbeli károsodásról, amely rendszeres panaszokat okoz, és kihatással van az életvitelre, így a munkavégzésre és a szabadidő eltöltésére is. A náluk idősebbek jó egyharmadának voltak hasonló problémái. Harminc-negyvenéves fiataljaink az átlagos életkort tekintve az „emberélet útjának" felén járnak, vagy már igen közel ahhoz. Társadalmi szempontból a „fiatal", azaz más szóval a „még nem kész", „éretlen", „még alkalmatlan erre vagy arra" megjelölést mindenképpen erőszakolt volna rájuk vonatkoztatni. Ha ezek az emberek a társadalmi szocializációt tekintve kevésbé értékesek munkatársaknak, mint az utánuk következő korosztályok, akkor a társadalom káros mértékben nem teljesítette szocializációs funkcióit. Erről azonban nem beszélhetünk. A 23—30 éves korosztályok történelemalakító képességét és jelentőségét bőven alátámaszthatnánk történelmi példákkal, például a munkásmozgalom történetéből. Talán egyedül a szakmai szocializáció területén volna megengedhető fiatalnak nevezni őket, de itt is pontosabb a pályakezdő jelzővel élni a munkába állást követő első három évben. Azonban ezt sem olyan értelemben gondoljuk, mintha társadalmi teljesítményük átlaga bármely más korosztály átlagánál kisebb jelentőségű volna. De megmutatjuk az alábbiakban, hogy a körülmények gyakran gátolják a társadalmi teljesítmények létrehozását. Vizsgálatunkban a harminc éven aluli értelmiségiek egyharmadának az a véleménye, hogy munkakö-A cikk alapjául szolgáló vizsgálatot az MTA Szociológia Kutató Intézetének munkacsoportja (Cseh-Szombathy László. Csipán Tibor, Gergely Attila) végezte 1979 nyarán. A jelenségek magyarázatához (elhasznált adatok a közös munka termékei. rükben nincs alkalmuk a képzettségüket és a képességeiket hasznosítani, és nincsenek előrehaladási lehetőségeik. [gy előítélettől való szabadulás legjobb útja, ha az állítás mögötti valóságot elemezzük a jelenségek vizsgálatára alkalmas eszközök valamelyikével. Mostani esetünkben rendelkezésünkre állnak egy életmód-szociológiai vizsgálat adatai, amelyeket a főváros egyik, az intézmények és munkahelyek szempontjából „értelmiséginek" tekinthető kerületéből szereztük. Vizsgálatunkban csak értelmiségiekkel foglalkoztunk, akiknek túlnyomó többsége tervező-, kutatóintézetben és művészeti vagy kulturális intézményben volt alkalmazásban. Kérdőíves kutatásunk természetesen kiterjedt a kerületben dolgozó összes értelmiségire, így az oktatásban, egészségügy ben stb. foglalkoztatottakra is. Vizsgálatunk extenzív természete miatt nem elemezhettük a konkrét munkakörök és munkatevékenységek tartalmát abból a szempontból, hogy milyen mértékben felelnek meg az azokban foglalkoztatott dolgozók az „értelmiségi" fogalmának. így az értelmiségvizsgálatok adatfelvételi gyakorlata szerint azokkal töltettük ki kérdőíveinket, akiket olyan munkakörben alkalmaztak, amelynek ellátásához a munkajogi előírások szerint alapfeltétel a diploma megléte. A harminc éven aluliak között 2,6, a harminc éven felüliek között pedig 13,1 százalék töltött be ilyen állást diploma nélkül. Az adatok elemzésekor az életfeltételek és életmód-jellegzetességek tekintetében, rápillantásra is igen éles különbségeket észleltünk a harminc év alatti és a harminc év fölötti értelmiségiek között. Ezért határoztuk el, hogy figyelmesebben vizsgáljuk azt, hogyan alakulnak az életfeltételek és az életmód jellemzői az életkor függvényében. Karakterisztikus eltéréseket találtunk már a demográfiai mutatóknál is. A fiatalabb értelmiségiek között 47,6, az idősebbek között 36,9 százalék volt a nők aránya. Úgy látszik, a nemek közötti arányok a kiegyenlítődés irányába mozdulnak el, ezért az értelmiségi pályának csak nőiesedéséről, nem pedig elnőiesedéséről van szó. A másik ide csatolható adatpárt — jóllehet önmagáért beszél — egyelőre megjegyzés nélkül hagyjuk, később visszatérünk rá: a harminc éven fölüliek 23,5 százalékának nincsen gyereke, viszont a harminc éven aluli értelmiségiek 71 százaléka gyermektelen. Ha két egykori egyetemi évfolyamtárs összetalálkozik az utcán, futó beszélgetésükből nagy biztonsággal kiszűrhető néhány sztereotip kérdés: hol dolgozol? mennyit keresel? van-e gyerek? van-e lakás? elégedett vagy-e? Mintegy szondázzák egymás életét: hadd lássam, hogyan élsz, hadd lássam, én miképpen élek. Úgy gondoljuk, ezek a kérdések számunkra is alkalmasak lesznek arra, hogy az általuk mutatott irányban elindulva kiderítsük, hogyan és miképpen élnek a harminc éven aluli értelmiségiek. A harminc éven aluli értelmiségiek 90 százalékának havi fizetése nem éri el a 4000 forintot. Ebbe a kategóriába a náluk idősebbek 11,6 százaléka tartozik. A fiatalabbak havi keresetének átlaga 3400 forint, míg az idősebbeké 5400. A magasabb fizetési kategóriákban, például 6000 forint fölött a fiatalabbak csak elvétve szerepelnek, míg a harminc éven felüliek 27,2 százaléka kap ennél többet havonta. Ha az egyéb jövedelmek (például: jutalom, prémium és egyéb mellékesek) évi összegét nézzük: a harminc éven aluliaknak 4,4, a harminc éven felülieknek 18,4 százaléka jut húszezer forint fölötti egyéb jövedelemhez. A gépkocsi nem függ össze közvetlenül afizetéssel, de mindennapi használatát a jövedelem már szorosabban meghatározza: a fiatalabbak 13,4, az idősebbek 29,6 százalékának van saját személyautója, amivel a munkahelyére is bejár. Ezek az adatok világosan mutatják, hogy a teljesítmény szerinti ösztönzés elvének érvényesülése helyett — azaz a teljesítmény megbecsülése és jutalmazása helyett — a jövedelem az életkor függvényében differenciálódik. Ez tükröződik azokban az állításokban is, amelyekben az értelmiségiek kifejezik, hogy munkateljesítményük változtatásával mekkora befolyást tudnak gyakorolni a fizetésük alakulására, vagyis, hogy saját erejükből mennyire képesek befolyásolni életlehetőségeiket. Ha a húszévestől kezdve tízévenként korosztályokat képezünk, a „kevés" vagy a „semmi" befolyásról beszámolók aránya a korskála felső végétől az elejéig duplájára nő: a hatvanas éveikben járók között 44, majd 52, 56, 68 és végül. 14