Budapest, 1982. (20. évfolyam)

2. szám február - Kertész Péter: Két forintért életmentés

KERTESZ PETER Két forintért életmentés Egyetlen telefonvonalon Mostanában megint gondolok Kruncz Emmára, afféle kielégítetlen szentimentalizmussal, amit többnyire megrendítő és felfoghatatlan jelenségek, események váltanak ki a háborút megélt nemzedékekből. Próbálom elképzelni az arcát, s felidézni azt a pillanatot, amikor percekkel a délelőtti műszak vége előtt a bauxitbeton audion épület tetejéről (ahová a sűrűvérű lámpás lányok talán még ma is felráncigálják nyári éjszakákon a hűsölésre mindig kapható gépbeállító fiúkat), az embernyi TUNGSRAM neonfelírat „A" betűje mellől a mélybe vetette magát. Búcsúlevelében, amelyet már reggel megtaláltak az íróasztalán, azt írta, úgy érzi, nem tud összhangot teremteni embertársaival, nincs rá szüksége a társadalomnak. .. Menten riadóztatták az életvédelmiseket, de senki nem tudta, hogy a már egy éve ott dolgozó lány hol lakik valójában. A személyzeti nyilvántartásban szerepelt ugyan egy cím, de a házinéni azt mondta, tőle elköltözött régen. Aztán tizenegy óra tájt Emma váratlanul bejött a munkahelyére. Az aggódást harag váltotta fel. ,,Hogy jön ő ahhoz, hogy játsszon az idegeikkel! Különben is, ez termelőüzem, ahol óránként több ezer lámpa jön le egy-egy gépsorról, és nem lelkiklinika." A búcsúlevelet időközben mindenki elolvasta, s természetesen kötelességének tartotta, hogy a lány „lelkére beszéljen". Csak arról feledkeztek meg, hogy Kruncz Emma élete még mindig veszélyben forgott, s éppen azért jött be a gyárba, hogy megmentsék. Csak később mondta valaki, hogy le kéne vinni az orvoshoz, „hátha beszedett gyógyszert". A gyors vizsgálat a tudatát tisztának, pulzusát, vérnyomását normálisnak találta. Egy óra elteltével az orvos, akit az előzményekről nem tájékoztattak, a vizsgálatokat megismételte — azonos eredménnyel. Emma fél kettőkor lépett ki a rendelőből. Az előtérben senki se várta. Még választhatott is, melyik ajtón menjen ki a tetőre. Nagykabátban volt, alatta fehér köpeny. Mikor a reklámfelirathoz vezető mellvédhez ért, már több százan láttuk „az ENSZ palota" ablakaiból. Kiáltások, sikolyok kísérték és valami iszonyatos tehetetlenség. Hiszen a kötéltáncos is halálra zúzhatja magát, ha elhibáz egy mozdulatot, de az minden idegszálával védi magát, s ha borzongunk is a láttán, hiszünk benne, és csodáljuk. Kruncz Emma mozgásán látszott a halál. Hat-nyolc percig sétált a szakadék szélén, mintha a legbiztosabb elrugaszkodási pon-Révész Tamás felvételei