Budapest, 1982. (20. évfolyam)

12. szám december - Szatmári Jenő István: A nem olvasó népért...

FÓRUM tetés (a technika mai színvonalán) nem kíván felügyeletet. Lényegében arról lenne szó, hogy toronyházainkat „árbocnak" tekintve, tetejükre függőleges tengelyű szélkerekeket kellene telepíteni, míg a házak tetejét és déli oldalának külső falait amorf szilícium fóliából készült napelemcellákkal kellene — egyszeri beruházásként — bevonni. A függőleges tengelyű szélkereket mindenki ismeri, aki már látott helikoptert. A helikopter légcsavara akkor és azáltal válik „szélkerékké", ha nem erőgép hajtja, hanem helyben van rögzítve, hogy a szél forgassa és tengelyén leadja a szél energiáját. Az amorf szilícium fóliából készült napelem a legolcsóbb és a napelemfejlesztés legújabb vívmányát jelentő napelemféleség. Igaz ugyan, hogy a besugárzott energiának „csak" 12—14 százalékát alakítja át elektromos energiává, ám ez az energia egyébként haszontalanul melegítené az épületet: nem tenné azt energetikailag — többé vagy kevésbé — önellátóvá. A napelem egyenáramot szolgáltat, míg a szélkerék a leggazdaságosabban váltóárammá alakíthatja át a légmozgások energiáját. Ha azonban mindkét áramféleséget egyaránt, de külön-külön ellenállás-spirálokba vezetjük, akkor hőfejlesztés szempontjából közömbös, hogy milyen áramféleség fűti a fűtőpatronokat. Az energiaátalakítás majdnem tökéletes, mozgó alkatrész nincs stb., és előttünk áll egy majdnem ideálisnak mondható melegvíz-fejlesztő rendszer, melynek van ugyan beruházási költsége, de „üzemanyaga" ingyenes, és így az egész berendezés néhány év alatt amortizálódik. Nem vitás, hogy a rendszer A nem otaó népért.. • Kertész Péter ezt az alcímet adta cikkének (Budapest, 1982/7.): „Ha olvasó nép még nem is vagyunk, újságolvasók már igen ...". És hozzátette: ismeretlen szerző aforizmája. Nos, én nem vagyok ismeretlen, névvel is aláírom: „Annyit a nem olvasó népért még senki sem tett, mint a Magyar Posta hírlapterjesztése". (Szatmári Jenő István). Nem hivatkozom statisztikákra. Csak arra: újságíró vagyok. 9 heti- és havilapot járattam. Két évig. Csak 1982-ben 15-ször reklamáltam: ez sincs, az sincs, betű sincs. Július első hetében sem volt Magyarország, Füles, Rádióújság a postaládában. Meguntam. Lemondtam minden előfizetest. És nyomozni kezdtem. Eredmények: 1. A Magyar Posta átlagosan nem 31, hanem 35 százalékot vesz el egy-egy újság bevételéből, terjesztés címén. 2. Véletlenül vettem egy számológépet. És számolni kezdtem, néhány telefon után. Magyarország. 230 ezer példány. Ára 5 forint. Havonta (4 hetet számolva) 4,6 millió forint árbevétel. Rádióújság. 1,2 millió példány, hetente. Ára 6 forint 50 fillér. Havi árbevétel 31,2 millió forint. Füles. 630 ezer példány. Ára 5 forint 80 fillér. Havi árbevétele 14,6 millió forint, összesen 50,4 millió forint havonta. Amiből a terjesztő posta elvesz 35 százalékot, 16,8 millió forintot. Hogy ez miért érdekes? Mert amikor az ember reklamál, hogy miért nem kézbesítik az előfizetett újságot, megkapja a hírlapterjesztéstől — a legfelsőbb szinten is — a sztereotip választ: „Annyi fizetésért, amennyit a hírlapkihordók kapnak, ennyi és ilyen embert kapunk. Nem tudunk mást és többet tenni..." Hm .. . Mennyi is az az „anynyi fizetés"? Megkérdeztem hivatalos helyen, és megkérdeztem a kézbesítőktől is, hajnalonként. A válasz véletlenül egybecseng: 1300—1500 forint is akad, kétezer a legjobbak átlaga. És van Budaenergiatermelése a természet — a fellegek állásának és a szelek járásának — függvénye, tehát nem szabad kizárólag erre alapozni egy-egy toronyház melegvíz-ellátását. Ám ha összevetjük az „átlag" napsütésre és „átlag" szélmozgásra alapozott számításokat egy-egy család „átlagos" melegvíz-fogyasztásával, kedvező értéket kapunk: a melegvíz-igény 2 S— 30 százaléka volna így fedezhető. Szinte teljes bizonyossággal kimondható, csak pillanatnyi túltermelés fordulhat elő, ami szabályozható egy hőfokra működő túltöltés-kapcsolóval. De más — ennél előnyösebb — megoldások is lehetségesek. A napelemek anyaga tiszta szilícium, közeli rokona az ablaküvegnek, és így tisztítása ugyanolyan egyszerű. Télen számolni kell a hó nyomásával: a napelemcellákat szilárd hordozóra kell szerelni, s „eljegesedhetnek" a szélkerék szárnyai is. Ám mindezek olyan „problémák", melyeket a repüléstechnika sokkal nehezebb és veszélyesebb helyzetekre már réges-régen megoldott. Végül fölmerül a kérdés: hogyan néz ki az a város, ahol a toronyházak — tetejükön óriási szélkerékkel — kanalazzák a levegőt? Nos: repülőgépről nézve lehet hogy szokatlan (ha a kerék pesten 1300 hírlapkihordó. Megint fogjuk csak meg a zsebkompútert: 2,6 millió forint havonta. Egyhatoda három lap havi „postai adójának". De — a Budapestben megjelent interjú szerint —, van még 597 másik lap, és bár kevesebbet, de onnan is elvesz a posta. Például, ha a 700 ezres Népszabadságot számítjuk, naponta csak onnan 340 ezer forintot. Havonta 9,5 milliót. Talán ne is számoljunk tovább . . . Hogy a pavilonos terjesztés? Megkérdeztem pavilonosokat is. Az alapfizetés átlagosan 1300 forint. A jutalék: eladott laponként 7 fillér. Mondjuk, elad napi ezret. (Nagy szó!) Az napi 70 forint plusz. Havi 2100. összesen 3400. A magyar jövedelmi átlag 4 ezer felett van. Nem hajnalban kelve, hóban-fagyban. (És a kézbesítőknél: mínusz 20 fokban, sárban is caplatva.) nem forog túlságosan sebesen), de a földről szemlélve nem anynyira. Jellegtelen toronyházainkat egy újabb „funkcionális" elem bevitelével aligha lehet lényegesen elcsúfítani. A jelen cikkben fölvetett ötletet először egy referenciaépületen kellene megvalósítani és egy (maximum két) éven át mérni az öszszes paramétereket. Az ennek alapján kimunkált gazdaságossági mutatókkal azután ajánlatot lehetne tenni a toronyházak lakóközösségének, és a költségeket — a lakáson belüli felújításokhozmodernizálásokhoz hasonlóan — „lelakhatóvá" kellene tenni. Az energiaválság sok, eddig fantasztikumnak tűnő ötletet tett „gazdaságos" megoldássá. Csak egyet említek: a brazil cukornádból alkohol állítható elő, az alkoholból motorüzemanyag. (Kisebb hátulütője, hogy az alkohol korrodálja a hagyományos szerkezeti anyagokat: porlasztó, hengerfej, szelep stb., nagyobb: az ilyen autók csak Brazília határain belül használhatók.). Am nem valószínű, hogy Budapest csúfság-toronyházai valuta-külföldre távoznának. Sajnos! Aránytalanul magas üzemeltetési költségeikből erre már nem telik . . . id. Nádas Béla Végkövetkeztetés: nem tudom, hogy a szállítás kocsikon, vonatokon mennyibe kerül. De kétlem, hogy többe, mint amit másik 4— 5 laptól hetente bekaszíroznak. (Nem havonta!) Tehát: a posta a pénzt szépen elteszi. Utána zokog: nincs jövedelem. És nincs munkaerő. (Amit nem fizet meg.) De azért: ragaszkodik a terjesztési monopóliumhoz. Mondván: ki vállalná mindezt másképp ? Hát nyugodjanak meg: azért a pénzért, amit ezért szó nélkül eltesznek, a vállalt szolgáltatást nem teljesítve, bőven akadna kisvállalkozó is . .. De nem akadhat: a posta hatóság. Közben az újságolvasó tömegével mondja le az előfizetést, mert hiába fizet, végül is havonta nyolcszor-tízszer caplathat a sarokig, megvenni újra, ugyanazt az újságot. Igaz, ő a hibás: miért nem jár inkább a kocsmába, sörözni, minek van neki betűszomja ? Megérdemli a sorsát. . . Igaz is, kocsma: nem kéne az alkoholmérést is a posta monopóliumába adni? Hátha hasonlóan eredményes lenne az elvonókúra ? Szatmári Jenő István 31